Képviselőházi napló, 1910. XXXII. kötet • 1916. szeptember 7–szeptember 29.

Ülésnapok - 1910-667

667. országos ülés 1916 szeptember 27-én, szerdán. 407 ség arra, hogy az időben továbbra is tért foglalhassak el. Azért a háború és a vér kérdésével egyenrangú a verejték kérdése, azért, ha nem akarjuk, hogy szomorúan fejlődjenek a dolgok, a háború alatt megváltozott fogalmak hatása alatt a legkomolyabb lépéseket kell tennünk, hogy az emberek ehessenek és igy élhessenek. Engedjék meg, hogy beszédem főtárgyát technikus módszerrel tézisekbe foglalva felolvassam és megindokoljam, hogy ez az egyedül helyes ut és mód és meggyőződésem szerint az inség a folytonos parirozási módszer mellett is erre az útra fog bennünket szorítani és két esztendő múlva ha majd ez meg fog valósulni, igazat fognak adni nekem. A megélhetési kérdés tézisét szerény tehetségem szerint a következő pontokba foglaltam: 1. A kormány az országgyűlés tanácsának bevonásával utasittatik, hogy határozza meg azon általános minőségű minden oldalú életszükséglet! legkisebbményt — legkisebbmény, az magyarul minimum — amelyre minden polgárnak szüksége és joga van élete alapján s munkája fejében a köz részére. Hogy erre joga van, az oly tézis, hogy aki nem tagadja másnak az élethez való jogát, annak ezt el kell ismernie. Mint ahogy a köznek nincs joga senkit büntetlenül agyonütni, akként nincsen joga büntetlenül megvonni tőle a mindennapi kenyeret. Kötelessége megadni a mindennapi kenyér összes feltételeit, ugy amint kötelessége megadni neki a jogbiztonság összes feltételeit. 2. Minthogy az ember élete és munkája alapján joga van az általános minőségű minden oldalú életszükségleti legkisebbményre a köz részéről, ennélfogva joga van munkaalkalomra és ezért kimondatik, hogy az államnak kötelessége olyan munkaalmat nyújtani polgárainak, hogy azok megszerezhessék életszükségleti legkisebbmenyüket. 3. 4. Minthogy a munka jog és kötelesség, mely az állam alapja, azért az állam az általános hadkötelezettség mintájára behozza az általános munkakötelezettséget, nemi, vagyoni, rendi ós rangkülönbség nélkül és kimondja, hogy a szándékos munkátlanság kihágást képez, amely ugy büntetendő, mint a csavargás. Amennyiben a polgár munkája önhibáján kivül nem hozza be az általános minőségű életszükségleti minimumot, minden egyes j)olgárnak joga van életszükségleti minimumának megfelelő életszükségleti pótlékra az állam részéről. 5. Kívánságára az állam kötelessége az életszükségleti legkisebbményt, avagy pótlékát természetben kiszolgáltatni a polgárnak. 6. Az életszükségleti legkisebbmény és pótlékának fedezésére az állam minden egyes tárgyra és élvezetre, amely kivül esik az életszükségleti legkisebbmény körén, fokozatosan növekvő fényűzési adót vet ki. 7. Amennyiben a fényűzési adó nem fedezné az életszükséglet legkisebbmény pótlékát, az államnak joga van annak fedezésére kezdve a legnagyobb vagyonokon, javakon és tőkén lefelé haladó fokozatossággal annyit rekvirálni, amennyi szükséges az életszükségleti legkisebbmény fedezésére az Ínségesek javára. 8. Hogy az állam életszükségleti legkisebbmenyi kötelezettségének jobban eleget tehessen, a köz javára, főleg a valuta javítására rekvirálandó minden arany ékszer és dísztárgy. 9. Az életszükségleti legkisebbmény ért az állam lévén- gazdaságilag felelős, az állam joga és kötelessége az általános munkakötelezettségen alapuló produkczió ellenőrzése és igazgatása, mely czélra a közigazgatással párhuzamosan munkaellátási szerv létesítendő, szakszervezet és kamararendszer alapján, amelynek élén külön munkaellátási főhatóság fejlesztendő, amelynek elsőrendű kötelessége a rokkantak, özvegyek és árvák gondozása s egyáltalán az állami szükségletek legkisebbikének és annak pótlékául az általános munkakötelezettség, produkczió ellenőrzése, irányítása, szervezése körül felmerülő ügyek kezelése. Es 10. A fönt jelzett intézkedések megtételére nagy segítésként a közszükségletnek megfelelően hadinépkonyhák állitandók fel közköltségen, amelyek révén szegénységi bizonyítvány alapján díjtalanul, anélkül a nyers előállítási árban részesülhet mindenki az orvosi tudomány által megállapított tájílálkozási minimumban. T. ház! E 10 pont, szerény meggyőződésem szerint, mintegy csontváza annak a gazdasági rendszernek, mely a liberalizmus és a szoczializmus felett volna, amely ugy nevezhető: gazdasági föderalizmus. A gazdasági föderalizmus elismeri az egyénnek oly jogát, amelyet nem ismeri el a szoczializnrus, a kommunizmus, de nem ismer el az egyént abszolút faktornak, ahogy vallja a liberalizmus. A liberalizmus nem ismeri el a határt a produkczió mennyiségében és az afelett való rendelkezésben felfelé, lefelé pedig nem ismeri el az egyénnek jogát, hogy joga van a kenyérhez és nem szabad senkit éhen halatni, a köznek szolgálatában gondoskodni kell, hogy egy éhes ember se legyen a hazában, mert minden éhes ember égbekiáltó bűn a társadalomnak vagy lanyhasága vagy uzsoráskodása tekintetében. Ebben különbözik a föderalizmus a liberalizmustól. A szoczializmustól pedig abban különbözik, hogy a szoczializmus nem ismeri el az egyéni szervezeti produkcziót olykép, hogy az egyént abszorbeálni sohasem szabad, a szoczializmus teljesen felszívja a közbe az egyént, a föderalizmus annyi jogot enged, hogy nem szabad az egyént abszorbeálni, hanem az egyén egyéniségét be kell szervezni a közbe annyira és csak annyiban szabad, hogy egyénisége el ne nyomassák, de csak annyira jogosult a beszervezése, amennyire a köz azt megkívánja. A föderális gazdasági rendszer alapszik a