Képviselőházi napló, 1910. XXXII. kötet • 1916. szeptember 7–szeptember 29.

Ülésnapok - 1910-667

404 667, országos ülés 1916 szeptember 27-én, szerdán. (Az elnöki széket Szász Károly foglalja el.) Ellenkezőleg, én felteszem, hogy a t. belügy­minister ur a legjobb szándékkal mondt^ és a legjobb szándékkal akarja is végrehajtani ezt a dolgot, azonban valószínűnek kell tartanom, hogy ez olyan nehézségekbe ütközik, amelyeknek le­küzdésére neki az idő talán még rövid volt; Nos, én türelmesen várnék tovább. De vannak olyan indokaim, amelyeket kénytelen vagyok sürgetőleg érvényesíteni és egy kérelmet intézni a belügyminister úrhoz és az egész kormányhoz, hogy ezt a kérdést ne méltóztassanak tovább halo­gatni, mert nagy veszélylyel fenyeget bennünket. Hogy itt több százra menő osztrák állampol­gár osztja meg a mi étkezésünket és hogy a gali­cziai és bukovinai menekülteken kívül nekünk cseh internáltakat is, tehát ezen a ozimen is osztrák állampolgárokat kell eltartanunk, az már magában­véve talán elég indok volna az osztrákok számára arra, hogy ilyen viszonyok között jogtalanul, méltatlanul ezt a nemzetet ne illessék olyan szemre­hányásokkal, mintha mi nem tennők meg a huma­nizmus törvényei szerint azt, amit velük szem­ben megtenni tartozunk. A t. belügyminiszter urnak bizonyára nincs tudomása arról, amit most el fogok mondani. Ezek a menekültek legnagyobbrészt, de különösen Nyitra megyében iskolákban vannak elhelyezve, Nyitrán pl. a gimnáziumban. A legilletékesebb he­lyen nyert felvilágosítás alapján mondom, hogy a rondaságnak, a jíiszoknak, a betegségnek akkora szemétdombjával állunk szemközt, hogy szinte kétségbeejtő, mikép fogunk tőle megszabadulni. Október 1-én meg kellene nyilnia az iskoláknak. Mit fog csinálni az az iskola, amelyet igy megfertőz­tek, ahol — méltóztatnak emlékezni — Budapes­ten pl. még a feketehimlőt is importálták ? Hiszen emlékezünk mindnyájan, hivatalosan konstatál­ták. Azonkivül, hogy az élelmezés tekintetében valóban nagy gondokkal kell megkiizdenünk, kény­telenek legyünk az iskoláztatást is ő miattuk elhalasztani ? Ugyebár, ezt a humanizmusnak semmiféle törvénye tőlünk nem követelheti. Pedig igy van. Ha a miniszter ur nem intézkedik sürgő­sen, méltóztassék tudomásul venni, hogy olyan messze időre kell az iskolák megnyitását pl. Nyitra megyében elhalasztani, hogy gyermekeink jöven­dője szempontjából ez nagyon káros konzekven­cziákat fog maga után vonni. Nem ok nélkül hangsúlyozom, hogy cseh internált ezredek is vannak itt nálunk Magyar­országon. Ezek a csehek ezen a területen is hoz­zájuk méltóan visszaélnek helyzetükkel. Pozitiv tudomásom v?n róla, hogy nemcsak pretenzive, követelőleg lépnek fel, (Ügy van! a szélsobalol­dalon.) nemcsak többet követelnek mint a magyar ember és nemcsak dúslakodva élnek, hanem a szórakozás tekintetében is az még talán kisebb dolog, hogy a lopás és betörés is hozzátartozik ehhez, betörnek a szőlőkbe stb. Egyik helyen, gondolom Körmenden történt, hogy fáczánvadá­szatot rendeztek a tisztek Mannlicher-fegyverek­kel és Mannhcher-golyókkal. Az ilyen vadászat­nak természetszerűleg annyi szerencsétlenség lehet a következménye, hogy azt el sem lehet gondolni. Tényleg történt is egy szerencsétlenség. Hogy ez azután még sem lett hivatalos eljárás tárgya, azzal — nem tudom miért nem foglalkoztak vele — én nem foglalkozhatom, mert az akták nem állanak rendelkezésemre. Mindezeket azért mondtam és mondom el, mert nagy elkeseredés van az érdekelt vidékeken ; Nemcsak Nyitra megyéről van szó, hanem itt hivatalosan megállapitott tényállást mondtam el és a t. belügyminister ur valóban nagyon leköte­lezne nem csupán engem, mert hiszen ez nem lehet czél, hanem az érdekelt vidékeket és az országot,.. . Kún Béla: Olyan dolgokat csinálnak, amiket itt el sem lehet mondani. Polónyi Géza : . . . ha nyilatkoznék róla ; lehet, hogy talán mi is támogatására lehetünk, ha valami akadályokat kell elhárítani. Nem tudom, de Ígérem és merem barátaim nevében is Ígérni, hogy a t. belügyminister ur e tekintetben reánk bátran számithat, ebből soha sem fogunk párt­kérdést csinálni, de nagyon kérem a t. belügy­minister urat, nyugtasson meg engem és a vidé­keket aziránt, hogy ezeket az állapotokat sürgő­sen orvosolni fogja és illetőleg megtörténik, hogy ezek az emberek eltávolíttatnak innen. De van még egy motívum és ezzel be is feje­zem. Ne fos"szuk meg azokat a vidékeket attól, amire pl. Nyitra megye általam kéri a képviselő­házat, hogyha már a végzet ránk mérte azt a csa­pást, hogy székely-magyar testvéreinkről kell gon­doskodnunk, hogy ők is ki ne vehessék a részüket abból, hogy magyar testvéreinket, mint menekül­teket, magyarokhoz méltóan akarják ellátni; (Helyeslés balfelől.) ellenben, ha ez nem történik meg, a legmélyebb sajnálatra szinte lokális lehe­tetlenség, hogy a megye eziránt való nemes áldo­zatkészségét és kötelességét lerójja. Tisztelettel kérem és várom a megnyugtató felvilágosítást. (Helyeslés balfelől.) Elnök : Miután a ház régebbi határozata ér­telmében délután kettőtől négyig szünetet tart és miután most már tiz perez múlva két óra, az ülést délután négy óráig felfüggesztem. (Szünet után.) Elnök: Az ülést újból megnyitom. Ki a kö­vetkező szónok ? Almásy László jegyző: Juriga Nándor! Juriga Nándor: T. ház! A régi közmondás szerint: primum est vivere et dein philosophare. Az első kérdése az életnek, a kenyérnek kérdése, azután jön minden egyéb okoskodás, jogi kérdés, alkotmánykérdés, még a hadseregnek kérdése is: Amely álláspont ezzel nem egyezik, bizonyos ro­mantikát, regényes gondolkodást árul el, s meg­látszik épen a t. ház nagy érdeklődéséből az élel­mezési kérdések iránt, hogy bizony mi még a közép-

Next

/
Oldalképek
Tartalom