Képviselőházi napló, 1910. XXXII. kötet • 1916. szeptember 7–szeptember 29.
Ülésnapok - 1910-667
398 60. országos ülés 1916 szeptember 2f-én, szerdán. az nagyon természetes, miután a férfilakosság legnagyobb része a baroztéren van. Aggasztó azonban az, hogy az itthonmaradottak közül, a polgári életben levők közül,— nemcsak a gyermekeket, de az egész lakosságot számítva — 1915-ben 30.000-rel többen haltak meg, mint az előző évben, holott a lakosságnak egy nagy része a fronton van és a háborús halálozások ide nem számittatnak be. Hogy a háború folytán fokozott csecsemőhalandóság állott-e be, ez a kérdés még nincs tisztázva. A statisztikai hivatal szerint, igenis, jelentékenyen fokozott, 25%-ra felmenő csecsemőhalandóság állott volna be. Azonban épen a Stefánia anya- és csecsemővédő szövetségnek nagyérdemű igazgatója saját számitásai és adatai alapján nekünk azt jelentette, hogy o a statisztikai hivatalnak ezt a kimutatását hibás számításon alapulónak tartja. Szerinte különösen fokozott csecsemőhalandóság nincs, ami igen örvendetes jelenség volna és neki, az igazgatónak, sikerült a statisztikai hivatalt is meggyőzni, hogy az első összeállítás téves volt. Tehát est sub judice e kérdés. Természetesnek találnám, ha volna emelkedés a csecsemőhalandóság arányszámában is, a nehezebb megélhetés és egyéb körülmények folytán. De én nem a háborús helyzettel akarok foglalkozni, hanem a háború előtti, az állandó helyzettel. Tehát mint tényt megállapíthatom, hogy a csökkenő születési arányszámmal együtt nincs csökkenés a csecsemőhalandóságban. Ez oly tény, amelyen okvetlenül segíteni kell. De még egy más adatot is kell felhoznom, amely bizonyítja, hogy a csecsemővédelmet az anyavédelemtől és vice versa nem lehet elválasztani. És itt elszomorító adat az, hogy Magyarországban az utolsó évben Tauffer tanár feljegyzése szerint még mindig 5000 asszony halt meg gyermekágyi lázban, Magyarországban, a halhatatlan Semmelweiss hazájában, kinek az összes világ gjmekologusaí az Erzsébet-téren oly szép szobrot emeltek, mert neki köszönheti az emberiség a gyermekágyi láznak jóformán teljes leküzdését, a záltala ajánlott antiszeptikus eljárás által, ugy hogy a kulturállamokban ez a baj már csak sporadice fordul elő. Nálunk kerek számban 600.000 szülés fordul elő, ebből 5000 gyermekágyi láz, ez megközelítőleg 0'7—0'8%. Németországban körülbelül 2 millió csecsemő születik és előfordul fii 50 gyermekágyi lázeset, ez tehát 0'3%, ami tényleg alig számottevő. így tehát látnivaló, hogy az anyaság védelme terén is nagy feladataink vannak nemcsak a csecsemővédelem terén. Ha e tényállást megállapítottuk, az első kérdés, hogy helyesen állapítsuk meg a baj diagnózisát: mik azok az okok, melyek e nagy csecsemőhalandóságra és hozzá kell tenni, relatíve nagy anyahalandóságra vezetnek ?' Ez igen nehéz feladat, mert paradokszális eredmények előtt állunk, oly jelenségek előtt, melyek első pillanatra megdöbbentik az embert és szinte kétségesnek tüntetik fel, egyáltalában lehet-e az okokat feltalálni ? Ugyanazon vármegyének. Pestmegyének, két egy- I mástól nem nagyon távoleső községe közül — nincsen nálam a pontos adat, de emlékszem rá — az egyikben a gyermekhalandóság 23%, tehát az országos átlagon felül van, a másikban csak 14%. Valószínűleg itt jobb a bába, jobb a körorvos. De ehhez hasonló paradokszális tünetek egész özönével találkozunk e kérdés tanulmányozásánál. Mégis nagyjában lehet klasszifikálni az okokat: általános természetüekre, melyek az egész miliő természetében rejlenek, melyben a nagy tömegek asszonyai és csecsemői élnek és melyek már a születés előtt befolyásolják a születendő csecsemők sorsát és azokra az okokra, melyek a már megszületett csecsemővel való hibás bánásmódból erednek. Ha az első oksorozatot nézzük, nyilvánvaló, hogy az általános életmód, a, rossz hygienikus viszonyok, a rossz lakásviszonyok nagy befolyással vannak a csecsemőhalandóságra. Élénken mutatják ezt a következő adatok, melyeket a fővárosból meritek. 1—2 szobás lakásokban a csecsemőhalandóság 17'2%, 3 szobás lakásokban 12'8%, 4 és több szobás lakásokban 7"2%. Ez bizonyára összefügg azzal is, hogy aki 4 szobás lakásban lakik, különben is kedvező viszonyok között él, inkább tud orvosi segélyről gondoskodni stb. De mégis frappáns és a józan észnek is megfelel az az adat, mely mutatja, mily befolyással vannak a lakásban rejlő hygienikus viszonyok a gyermekek fejlődésére. Meggyőződhetünk e dolgokról szabad szemmel. Nem is kell messze mennünk, nem kell kimennünk a külvárosokba, az elhagyott területekre, hogy ezt kutassuk. Magában a főváros szivében találunk olyan építési és lakásviszonyokat, melyek egyenesen felháborítanak minden gyermekbarátot. Én pl. egyszer a József-kömton, tehát a főváros egyik legszebb utvonalán, kerestem egy urat, akinek nem. tudtam az ajtószámát. Bementem a házmesterhez, megkérdezni, hol lakik az az ur. A házmesterlakás egy szűk udvar zugában volt, amely udvarba, lévén az négyemeletes ház, soha napsugár be nem hatolt. Ebben a pinczelevegőben nőttek fel azok a gyermekek. Falun is nagy baj, ha szűk a lakás, de mégsem oly nagy baj, mert ott a gyermek kiszalad és a nap legnagyobb részét künn tölti az utczán. De azt a szegény házmestergyermeket nem lehet kibocsátani az utczára, mert elgázolja a villamos, vagy az autó. Pedig napsugár nélkül a legszerényebb növény sem nőhet fel, hát még az ember ! Ugy is néztek ki azok a gyermekek : oly sápadtak voltak, hogy megesett az ember szive rajtuk. íme a szocziálpolitikai érzék hiánya, mely az építési rendtartásban mutatkozik, a főváros kellő közepén! Hát még mily viszon3 r ok lehetnek sok vidéki városban ! Ezek hát a rossz hygienikus és rossz kereseti viszonyokra vonatkozó okok. Másodszor az anyára és a születendő gyermekre egyaránt kihat, különösen a munkásosztályban, a szülési proczeszszusnak, hogy ugy mondjam, pongyola elvégzése. Az asszony a magyar tanyák igen nagy részében
