Képviselőházi napló, 1910. XXXII. kötet • 1916. szeptember 7–szeptember 29.

Ülésnapok - 1910-667

396 Ö67. országos ülés W16 eptember 27-én, szerdán. fentartási föltételt jelent, t. i. a gyermekek közé. (Helyeslés balfelől.) A fővárosban már egy idő óta — miként a kifüggesztett plakátokból, de különben magánértesitésből is látom — fennáll az a rendelet, hogy a tej elsősorban a két éven alulj gyermekeknek juttatandó. E rendelet végrehajtása azonban vajmi gyarló lehet, mert annak fennállásáról én csak az utolsó napokban szereztem tudomást, jóllehet ezzel a kérdéssel hónapok óta inte;:iven foglalkozom. Ezt a rendeletet ki kell terjeszteni minden városra, elsősorban a Budapesthez hozzáépitett azon községekre, amelyek igazán csak véletlenül s szerintem helytelenül nem tartoznak adminisztrative Budapest főváros körébe, de ahol tökéletesen hasonló létviszonyok vannak ott, mint Budapesten, itt magában a fővárosban s ahol a fővárosi munkásságnak igen nagy része lakik. A tejkérdés felkarolását ilyen szigorú értelmében nagyon ajánlom a t. kormán}' és a t. ház figyelmébe. (Helyeslés balfelől). Ezek után áttérek felszólalásom fő tárgyára : az anya- és csecsemővédelem kérdésére. (Halljuk ! Halljuk t) Azt mondanom sem szükséges, t. ház, hogy a népesedési politika kérdése, amely minden körülmények közt elsőrendű fontossággal bir, azon iszonyú vérveszteség után, melyet a háborúban szenvedtünk, hatványozott fontosságú. (Igaz! Ugy van ! baljelöl.) A népesedési viszonyok tekintetében hazánk viszonyai még a háborút megelőző időkben is, ha nem is épen nagyon rossz, de aggasztó képet, aggasztó fejlődési irányt mutattak. Hazánkban is visszament a születések arányszáma. Azt mondom : is ; mert a születési arányszám csökkenése általános kisérő jelensége a haladó kultúrának. Van egy egész iskola, t. ház, amely ezt a jelenséget rokonszenvvel és örömmel üdvözli, amely ebben a nagyobb gazdasági felvilágosodottságnak jelét látja s három szempontra vezeti vissza e felfogást : először a gazdasági szempontra, és helyesli azt, hogy a családok nem akarnak több gyermeket világra hozni, mint amennyinek ellátásáról előre gondoskodni képesek. Továbbá egészségügyi, különösen női egészségügyi szempontokkal is igazolják ; és végre igazolják az u. n. eugénia szempontjával, t. i., hogy a nemzet szempontjából nemcsak az fontos, hogy sok gyermek szülessék, hanem főleg az, hogy egészséges, életerős gyermekek szülessenek. Nem akarok ezen neomalthuziánus iskolának álláspontjával most bővebben foglalkozni. Csak megjegyzem, hogy a gyermekszaporodásnak gazdasági tekintetből való megszorítása bizony nagyon sokszor nem a gazdasági előrelátásnak, hanem a fösvénységnek és az élvezetvágy kielégítésének tendencziájával függ össze, (Igaz ! Ugy van !) És a női egészség fentartására vonatkozó szempont, amely igen fontos és tiszteletreméltó, de amely szerintem épen az anyavédelem terén oldandó meg, — amint erre majd visszatérek —könyörtelen biztositása nélkül teljes lehetetlenség rendet hozni ebbe a bonyolult, nehéz helyzetbe. (Ugy van! Ugy van! balfelől.) Ezzel kapcsolatosan akarom még néhány szóval érinteni, mélyen t. képviselőház, amit az igen tisztelt földmivelésügyi minister ur egyik utolsó felszólalásából tudtunk meg. miszerint a kormány foglalkozik azzal az eszmével, hogy az élelmezési kérdés egész komplekszumát egy quasi ministeri hatáskörrel — ha nem is ranggal — és felelősséggel felruházott külön közegre akarja bizni. Ezt a gondolatot teljesen helyeslem ; itt minden attól függ, hogy az arra való, az egész feladatnak megfelelő egyént találjuk meg és válaszszuk ki. Mert elvileg s tárgyilag tekintve a dolgot, mindenesetre helyes az, hogy legyen egy valaki egyénileg felelősségteljes állásban, akinek kezébe futnak össze ennek a bonyodalmas kérdésnek összes szálai, aki áttekinti annak egész birodalmát, aki tehát képes összhangot hozni e téren az akcziókba. De oda oly egyén kell, akiben először is megvan az abszolút pártatlanság és könyörtelenség mindenféle egyéni, társadalmi igénynyel, hatalommal befolyással szemben, (Ugy van! balfelől.) Oly egyén, akiben megvan a szakértelemnek nálunk található legmagasabb mértéke. Oly egyén, akinek neve— hogy ugy mondjam — közbizalmat teremt, akinek neve a lelkeket megnyugtatja azon a téren, hogy működése sikeres lesz és el fogjuk érni a nagy nehézségek leküzdését az áldozatok minimumával, az eredmények makszimumával. Ha ily egyént tud találni a t. kormány ennek a nagyfontosságú feladatnak megoldására, akkor a gondolat tökéletesen helyes. De ha ily egyént nem tud találni, akkor tényleg csak egy közeggel több lesz, de a helyzeten segíteni nem fogunk. Különösen kell foglalkoznom, t. képviselőház, minthogy felszólalásomnak tulajdonképeni tárgyával is összefügg, a tejkérdéssel. (Halljuk ! Halljuk .') A tejkérdés az, amelynek területén én legalább látom a legnagyobb visszásságokat. (Igaz! Ugy van! balfelől.) Itt a dolgok eredetére kell visszamennem. A tejgazdaságok — én a magam tapasztalásából beszélek — mennek tovább, minthogyha egyáltalán semmi sem volna. A tejgazdaság-tulajdonos a maga egyéni és családi használatára igénybe vehet annyi tejet, amennyi neki tetszik, ép ugy, mint békés időben. Már most, hogyha a gabonát, hogyha a sertést, — amint nagyon helyeslem Pallavicini t. barátom gondolatát — hogyha mindezen élelmi szükségleti tárgyakat rekviráljuk, makszimális ár mellett s a tulajdonosnak sincs joga abból a maga használatára többet megtartani, mint amennyi fejenként esik az ő családjára és háztartására — akkor nem látom át, hogy ezt az eljárást miért ne alkalmazzuk a tejre is. (Helyeslés balfelől.) Az ellenőrzés semmivel sem volna nehezebb, mint amily nehéz a gabonanernüekben. S feltétlen követelménye a nemzet fentartásának, hogy az a tejmennyiség, amely rendelkezésünkre áll, elsősorban -odajusson, ahová eljuttatása lét-