Képviselőházi napló, 1910. XXXII. kötet • 1916. szeptember 7–szeptember 29.

Ülésnapok - 1910-667

667. országos ülés 1916 szeptember 27-én, szerdán. non kedtek, megemlékezvén egyúttal elismeréssel arról a tényről, hogy ennél a vitánál a t. túloldalnak legalább egy szakavatott szónokát hallottuk Grátz Gusztáv t. képviselőtársam személyében, (Helyeslés balfelől.) akinek előadása rendkívül sok tanulságos részletet tartalmazott. Sajnos, nem lehettem jelen, de figyelmesen elolvastam beszédét. Az ő megállapításából indulok ki. Mindenesetre a legjobb kritika volt, amelyet a mai helyzetről elmondani lehet és arra a végeredményre jutott, — és ez az alaptétele a helyzetnek — hogy szerinte annak a készletnek, amelyre szükség van, a legfőbb kérdésnek, az élelmezési kérdésnek sikeres megoldására, körülbelül egyötöde hiányzik. Miután ezt az ötödöt behozatal utján jjótolni csak igen csekély mértékben vagy épen nem lesz lehetséges, ennek folytán ez az ötöd az, amelylyel meg kell magunkat szorítani. Az ezen körbe tartozók társadalmi állású embereknél elég kedélyesen és könnyen hangzik ez : akármelyikünk könnyen von le szokott életszokásaiból egyötödöt, anélkül, hogy ezért nyomorognia, vagy nagyon kemény szenvedést éreznie kénytelen volna. Ha azonban ezt az egyötödöt elgondoljuk .reparcziálva azokra a milliókra, akiknek életbentartása a létminimumot megközelíti, akkor annak az egyötödnek nélkülözése bizony rendkívül kemény szó, rendkívül nehéz feladat. (Igaz! ügy van! balfelől.) Miért emelem én ezt ki most ? Azért, hogy újból és újból hangsúlyozzam, amit talán már két izben mondtam a képviselőházban és amit ma ismételten aláhúzott őrgróf Pallavicini t, barátom, hogy nem járja az, hogy a háborús viszonyok folytán beállott nélkülözések, életrendmegszoritások ne sújtsák, ne éreztessék magukat egyenlően és arányosan bárkivel szemben. (Igaz! ügy van! balfelől.) Nem járja az, hogy mi itten, ez a gyülekezet, amelyet a szoczialista párt osztályparlamentnek szokott nevezni, mintegy igazoljuk ezt az elnevezést, ezt a ránk sütött bélyeget azáltal, hogy nem nézzük elsősorban a legnagyobb számnak igényeit, a legnagyobb számnak érdekeit. Mert tényleg botrányos állapot, hogy ma is, ezekben a nehéz időkben, mikor egy kormánypárti szakszerű megállapítás folytán egyötöd hiány van, az, aki megfizetni tudja, tulajdonképeni életrendjén semmit sem kénytelen változtatni, az élet lukszusban, bőségben — némelyek nagyobb lukszusban mint a háború előtt, (Igaz ! ügy van ! balfelől.) de ezek mégis kivételes jelenségek — de a nagy átlag, az u. n, felső tízezer, az éli világát, mintha semmi baj sem volna, csak egy kicsit lett drágább az élet, mint rendesen; iszik a kávéházban tejeskávét, a ezukrászdában eszik süteményt, mint rendesen. (Igaz! ügy van! balfelől.) Ezalatt pedig jönnek a munkás deputácziók, amelyek egyikét a napokban Zlinszky t. képviselőtársam vezette a kormányférfiakhoz, akik elpanaszolják, hogy gyermekeiket egyáltalán nem tudják tejjel ellátni és a legszükségesebb élelmi czikkeket sem tudják beszerezni. (Igaz ! ügy van ! balfelől.) Ezeknek a dolgoknak véget kell vetni és véget lehet vetni. (Helyeslés balfelől.) Én nem vagyok abban a helyzetben, hogy a részletekbe bele ne mehessek, én nem birok elég kommercziális szakértelemmel, hogy részltes bírálatot gyakoroljak egyes intézkedések hiányosságáról. Elég annak a ténynek a megállapítása, amelyet gróf Károlyi Mihály t. barátom adatokkal illusztrált. Magyarország nyerstermelő ország — habár idén rossz volt a termése és sajnos, mindkét esztendőben rossz volt — de mégis ekszportáló nyerstermelő ország. Ha nálunk az élelmiczikkek ára állandóan magasabb, mint Németországban, akkor lehetetlen, hogy itt valami nagy hiba ne legyen. (Igaz ! ügy van ! balfelől.) Ezt nem lehet megmagyarázni a háborús állapotok természetével ; mert azt Németország ép ugy érzi, mint mi, itt kell, hogy valami rendkívüli nagy hiba legyen, amelyet megállapítani és orvosolni szükséges. {Helyesés balfelől.) En azt hiszem, hogy három körülméuy okozhatja a helyzetnek nálunk fokozott mértékben mutatkozó visszásságát. Az első helyen említendő az, — épenséggel nem akarom állítani, hogy ez a legnagyobb tényező, habár a legszemetszuróbb, a legbotrányosabb, — hogy előfordul az, hogy egyesek nyerészkedési vágytól hajtva a létező állapotok hiányossága folytán összehalmozhatják és visszatarthatják a készleteket. Ez az egyik ok ; hogy ez milyen proporczióban működik közre ennek a viszás állapotnak az előidézésében, azt nem tudom megítélni. A másik : egyes osztályok nagy zömének kényelemszeretete, a maga szokásaihoz való konok ragaszkodása, passzív és aktív ellenállása minden olyan intézkedéssel szemben, amely elevenébe akarna vágni és őket is megszorítaná. A harmadik pedig a rendeleteknek bonyolódottsága és a rendeletek keresztülvitelének, enyhén szólva, pongyolasága. Hiszen az előbbit illetőleg az utolsó jelentésnek bemutatása óta, amely utolsó jelentése a kormánynak, a múlt év november végéig tett intézkedéseket tartalmazza, tehát a múlt év november végétől májusig csupán az élelmiczikkeket érintő 50 rendelet jelent meg : megvallom őszintén, hogy ezeknek a rendeleteknek nem mindegyike jelenik meg előttem mint a világos, könnyen érthető stílus valóságos mintaképe. A rendeletek némelyike egymagában is probléma a megértés tekintetében, hát még azok összevisszasága és sokasága ; ez egy olyan nehezen áttekinthető khaoszt nyújt a közönségnek, amelyen alig tud eligazodni, hacsak valami különös szakértelemmel nem bir. (Igaz ! ügy van ! balfelől.) A végrehajtás tekintetében pedig eléggé illusztrálják a helyzetet azok a tények, amelyek rámutatnak, hogy bizonyos esetekben maga a kormány is szükségét érezte annak, hogy a saját maga kiadott rendelettel ellenkezően járjon el és a makszimális árakat félretegye. Ezeknek a tényezőknek eltávolítása nélkül a rendeleteknek, föltéve, hogy mind egészen helyesek is volnának, szabatos keresztülvitelének 50*