Képviselőházi napló, 1910. XXXII. kötet • 1916. szeptember 7–szeptember 29.

Ülésnapok - 1910-667

667. országos ülés 1916 , azt mondta a kereskedőnek: én csak makszimális áron adok el, — pedig Ígértek neki három koronával többet — azonban feleségem igen szívesen elfogad egy gyöngysort. A gyöngysort másnap megkapta, a sertést azonban makszimális áron adta el. (Derültség balfelől.) Azt hiszem, végre szükséges volna erélyes kézzel, drákói szigorral közbelépni és nem nézni azt, kit sújt az igazság keze, legyen az méltóságos ur, vagy kegyelmes, iparos, termelő vagy kereskedő. Meg vagyok győződve, hogy a rendőrség igen jól tudja, kik követik el ezeket a hibákat, méltóztassék utasítani a rendőrséget, nyúljon bele ebbe a darázsfészekbe, szedjen ki egy pár eklatáns, minél hangzatosabb nevű esetet s méltóztassék az illetőket drákóilag megbüntetni, mert meg vagyok győződve, hogy ez az egyedüli módja annak, hogy a rendeletnek érvény szereztessék. Hibáztatom a kormányt abban is, hogy mikor többtermelésről és hasonló jókról volt szó, nem gondoskodott arról, hogy a vetőmag tényleg eljusson az illető termelőhöz. (Az elnöki széket Simontsits Elemér foglalja el.) Egyik legnagyobb vetőmagnemesitő gazdaság Arpádhalom, ezen a vidéken ma igen nagy forgalom van, ennek következtében az onnan való vetőmag legtöbb esetben elkésve érkezik azokhoz, akik erre a drága vetőmagra előjegyezték magukat. A kormánynak gondoskodnia kellett volna, hogy ez a vetőmag rendkivüli elbirálásban részesüljön. Itt legfeljebb 400 vaggonról lehet szó, a kormánynak kötelessége lett volna ezt oly elbánásban részesíteni, hogy azt, mint a katonai árut, sürgősen szállítsák el, de sajnos, ez nem történt meg. (Igaz ! ügy van ! a baloldalon.) A fogyasztási szövetkezetekről is szeretnék néhány szót szólni. (Halljuk í Halljuk! balfelől.) A Hangyának voltak különböző kívánságai, melyeket a kormány néhány tisztelt tagja elé is vitt. A t, kereskedelmi minister ur szíves volt némileg megnyugtató nyilatkozatot tenni, azonban ezzel még sem vagyunk megnyugtatva mi, kik a Hangyának létét imminens szocziális fontosságúnak tartjuk, (Igaz ! ügy van ! a baloldalon.) mert nem helyezkedett egészen azokra a szempontokra, amelyek szerint ezt az ügyet el kell bírálni. A Hangya panaszkodik, hogy óriási közönségét, mely most körülbelül másfél millió fogyasztóra tehető, nem tudja ellátni, mert nem kapja meg az őt megillető kontingenst pl. ezukorban és petróleumban. Erre a t. kereskedelmi minister ur azt felelte : hiszen czukorkongtingense nagyobb, mint amennyi volt a háború előtt. Ez számszerűleg áll, de elfelejti a t. kereskedelemügyi minister ur, hogy a Hangya tagjai a háború alatt 50 %-kal szaporodtak és most tisztán a Hangyának közvetítésére vannak utalva. A petróleumot pl. a háború előtt másutt is vásárolták, a Hangya csak 60 %-ot „szállított, most pedig 100 %-kal kell a közönséget KÉPVH. NAPLÓ. 1910—1915. XXXII. KÖTET. szeptember 27-ért, szerdán. 393 ellátnia, amely másutt egyáltalában nem kap p:troleumot, mert a pstroleumkartel a Hangyát abban az arányban sem részesítette, mint a háború előtt. (Igaz ! Ugy van ! a baloldalon.) Huszár Károly t. képviselőtársam tegnap beadott egy határozati javaslatot, melyben az iparczikkek makszimálását kívánja. Én helyeslem ezt a határozati javaslatot és ehhez hozzájárulok, mert azt tartom, hogy abszolúte szükséges, hogy bizonyos iparczikkek makszimáltassanak. Bátor leszek néhány példát felolvasni azokról az áremelkedésekről, amelyek elsőrendű fogyasztási czikkeknél előfordultak (Halljuk ! Halljuk !) pl. a műtrágyának, az ásványszuperfoszfátnak az ára 110 %-kal emelkedett, a rézgáliczé 2000%-kal a kénporé 1200—1400%-kal, a széné 60—70, a petróleumé 90, a tűzifáé 150, a kötélárué 250, a raííiaháncsé 900 %-kal, az olajoknál 300, 433, 550, 560 %-nyi %-kal emelkedett ; bőráruknál cca 500%-os emelkedések vannak. 1914-hez vannak ezek mind arányitva. így mehetnék tovább, de nem akarom at. házat untatni ezekkel az adatokkal. (Halljuk! Halljuk! balfelől.) Hiszen ezek legnagyobbrészt ismeretesek. Csak bizonyítani akartam ezzel, hogy igenis bizonyos közszükségleti iparczikkeket is kellene makszimálni, ha azt akarjuk, hogy az árdrágaság végre megszűnjék. (Helyeslés a bal- és a szélsőbaloldalon.) Még egy dologra vagyok bátor felhívni a t. kormány figyelmét. Hogyan gondolkodik arról, hogy Magyarország zsir- és husszükségletét miké]) fogja ellátni ? Tudvalevő, hogy gabonanemüekkel igen gyéren vagyunk ellátva. A gabonanemüek egy részét, igy az árpát, amely különben a sertések hizlalására volna hivatott, a kormány rekviráltatja és kenyérmagvakkal együtt fogja a fogyasztásra felhasználni. Ezáltal elvonja a sertéshizlalástól azt a mennyiséget, amelyre okvetlenül szükség volna. Azt hiszem, az egyedüli mód, amelyre a kormánynak előbb-utóbb rá kell térnie, — és szerintem minél előbb teszi, annál jobban teszi — hogy Magyarország egész sertésállományát rekvirálja. Ez volna a legigazságosabb, mert ha kezében van az a mennyiség, akkor tudja, hogy mennyi sertés van Magyarországon és el tudja osztani a meglevő takarmányt is oly módon, hogy kiosztja a takarmányt az illető termelőknek, vagy hizlalóknak, akiknek vannak sertéseik, azt a sertésmennyiséget pedig, amelyet nem lehet felhizlalni, amely tehát zsirprodukczióra nem alkalmas, fokozatosan a húsfogyasztás czéliaira engedi át. Ha azonban ez nem történik meg, be fog következni az, hogy Magyarország némely vidékén egészen ki fog fogyni a sertésállomány, mert lesznek gazdák, akik tartani fogják sertéseiket, amig bírják, de ha kifogynak a takarmányból és nem kapnak ujat, kénytelenek lesznek sertéseiket a piaczra dobni. Ez által azonban nem fogjuk elérni azt, hogy a közönség húshoz jusson, mert a szegényebb nép nem fogja tudni megvenni, de el fogjuk érni azt, hogy Magyarország sertésállományának igen nagy része el fog pusztulni. 50