Képviselőházi napló, 1910. XXXII. kötet • 1916. szeptember 7–szeptember 29.

Ülésnapok - 1910-667

667. országos ütés 1916 szeptember 27-én, szerdán. 387 helyzet, mint nálunk, sokkal nagyobb a szükséglet és sokkal kisebb a termelés, olcsóbban és rendszeresebben tudják e kérdéseket elintézni, (Ugy van! bal felöl.) czélszerübben és arányosabban tudják a ráoziókat elosztani (Ugy van/ balfelől.) a kivételes intézkedések, a kormán yrendeletek ott mind sokkal inkább simulnak az igényekhez, az élethez, mint minálunk. (Ugy van! balfelől.) Az a körülmény t. képviselőház, hogy a kormány a rendkívüli törvények alapján olyan hatalmat élvez, mint soha ezelőtt, biztosítja neki, hogy ugy intézkedhetik, ahogy a legjobbnak látja. (ügy van! balfelől.) A kivételes törvények a kormánynak olyan óriási pouvoir-t adnak, amely béke időben szinte elképzelhetetlen volna; és amennyiben e törvények sem felelnének meg, a kormánynak módjában van, hogy ezeket a szükséghez képest ujabbakkal pótolhassa és kiegészithesse. Hiszen a kormány nemcsak kormányzati hatalommal, hanem többséggel is rendelkezik, amely neki mindent megszavaz, (Ugy van! balfelől.) ezt is megszavazzák tehát. Ezért, mondom, a kormánynak módjában áll a termelést szabályozni, fokozni, a fogyasztást korlátozni és rendszabályozni, ameddig szükségesnek látja, módjában áll az élelmiszeruzsorát és egyéb visszaéléseket a legerélyesebben megtorolni. (Ugy van! Ugy van ! balfelől.) És mégis mit látunk ? Azt, hogy az a kormány, amely ismeretes arról, hogy hatalmasan és vasmarokkal (Félkiáltások balfelől: Erőszakkal !) erőszakkal tud mindig belenyúlni a viszonyokba, akkor is ott, ahol és amikor a párt érdekei forognak koczkán : amikor a közérdekről, az élelmezés kérdéseiről, a visszaélések megtorlásáról van szó, gyengének és tehetetlennek bizonyult. (Ugy van! balfelől.) A főhiba az, hogy a háború kitörésekor a kormánynak nem volt egyöntetű terve az élelmezés terén ; termelési politikája jsedig egyszerűen nincsen. (Ugy van ! balfelől.) Pedig hiszen ez volna a legeslegfontosabb. Hiba az is, hogy a kormány a törvényeket ötletszerüleg, időről-időre hozatja meg és a rendeleteket is hasonlóan adja ki és ezek nem képeznek összefüggő egységet, nem czéltudatosan elégitik ki a szükségleteket. A rendeletek igen gyakran egymásnak ellentmondanak s olyan szövevényesek, hogy sem a termelők, sem a fogyasztók nem tudják figyelemmel kisérni és igy nem eredményezhetik azt, hogy tiszta képet nyerhessünk a termelésről, (Ugy van! balfelől.) ellenben arra nagyon is alkalmasak, hogy ilyen óriási, szövevényes rendeletek tömkelegében a visszaélések nagyszerűen burjánozzanak. (Igaz! ügy van ! balfelől.) Ezzel szemben a kormány kezdetben azzal az argumentummal állhatott elő — és elő is állott vele — hogy 1914-ben, mikor a háború kitört, általános volt a nézet, hogy két-három hónapnál tovább nem fog tartani. Ez az érv, bár igen gyenge, még fennállhatott akkor ; de most, amikor a háború harmadik esztendejét éljük, teljesen tarthatatlan, (Ugy van! balfelől.) hiszen ezen hosszú idő alatt - / módja volt tanulni, okulni saját hibáin, e hibákat pótolni (Ugy van! balfelől.) és mégis daczára annak, hogy elérkezett az utolsó idő, daczára annak, hogy a legnagyobb intenzivitással űzik az entente-hatalmak elzárási politikájukat, daczára annak, hogy, lehet mondani, proximus ardet ucalegon, ennek daczára azt látjuk, hogy a kormány nemhogy javitott volna a helyzeten, hanem most, a háború harmadik esztendejében még tehetetlenebbül áll. (Ugy van! Ugy van! a szélsőbaloldalon.) A drágaságnak természetszerűleg be kellett következnie, hanem itt az a kérdés, vájjon a drágaság nem nagyobbfoku-e, mint amekkora kellett hogy legyen és a kérdésre csak igennel felelhetünk. Ennek pedig egyik főoka az, hogy a kormány mindig későn makszimálta az árakat; először hagyta, hogy az élelmiszeruzsora kitombolja magát és amikor az árakat már mesterségesen felhajtották, csak akkor állapította meg a makszimális árakat. (Igaz ! Ugy van ! a szélsőbaloldalon.) 1915-ben a tavaszi búzát a börzén 28 korona 50 fillérrel jegyezték, a kormány azonban csak októberben makszimálta az árát, amikor az már 40 koronát ért el. Németországban (Halljuk ! Halljuk ! a szélsőbaloldalon.) a gabona vámokat már 1914-ben felfüggesztették, nálunk csak 1915 október hó 9-ikén függesztették fel. Ez természetes oka annak, hogy nálunk a drágaság nagyobb, mint Németországban. Hogy a drágaság milyen óriási mértékben növekedett, arra legyen szabad néhány példát felhozni. (Halljuk! Halljuk! a szélsőbaloldalon.) A háború előtti árakat hasonlítom össze a háború alatti árakkal, különösen az elsőrendű élelmiczikkekét. A zsír volt 1 korona 60 fillér ; a háború alatti lett 9 korona 40 fillér, az emelkedés tehát 478% ; a szalonna 1 korona 90 fillér, most 9 korona, 374% emelkedés ; a marhahús 1 korona 70 fillér volt, most 10 korona 80 fillér, 258% emelkedés ; a disznóhús volt 2 korona 06 fillér, most 8 korona 30 fillér, 300% emelkedés ; a tojás 8% fillér volt, most 28 fillér, 235% emelkedés ; a tej volt 30 fillér, most 64 fillér, 113% emelkedés ; (Felkiáltások a baloldalon : És nincs!) a kolbász volt 1 korona 60 fillér, most 9 korona 70 fillér, 562% emelkedés. Erre megint azt mondják, hogy hiszen ez nagyon sajnálatos, de természetes következménye a háborúnak, hogy körül vagyunk zárva és hogy ezen változtatni nem lehet, csak sajnálkozni. (Halljuk! Halljuk! a baloldalon.) De hogy ez nincs igy, arra legfényesebb bizonyíték az, ha összehasonlítjuk saját árainkat Németország áraival. (Halljuk ! Halljuk ! a szélsőbaloldalon.) Nem akarok hosszú adatokat előadni, azonban kiragadok néhány frappáns példát. Németországban egy öttagú család élelmezése hetenkint emelkedett 96%-kal, Magyarországon 218%-kai. Berlinben a marhahús ára 1915 november—deczemberében volt 3 korona 02 fillér, Budapesten 5 korona 80 fillér, a sertéshús ára volt Berlinben 3 korona 36 fillér, Budapesten 5 korona 80 fillér ; a szalonna Berlinben 5 korona 49*