Képviselőházi napló, 1910. XXXII. kötet • 1916. szeptember 7–szeptember 29.

Ülésnapok - 1910-667

388 í>67. országos ülés Í9Jő szeptember 27-én, szerdán. 04 fillér, Budapesten 8 korona 10 fillér; a zsír Berlinben 5 korona, nálunk 8 korona 30; a vaj Berlinben 6 korona, nálunk 9 korona ; a burgonya Berlinben 12 fillér, nálunk 12 fillér. Ami a százalékos arányt illeti, . . . bocsánatot kérek, hirtelenében nem találom az adataimat, de talán nem is szükséges a százalékos arányszám, mert hiszen ezek az adatok bizonyítják, hogy milyen nagy árkülönbség volt Berlin és Budapest között 1915 deczemberében. Ma az árkülönbség még sokkal nagyobb. (Igaz ! Ugy van ! a szélsobaloldalon.) T. ház ! Közismert tény, hogy a makszimális árakat nálunk nem tartják be. (ügy van! Ugy van! a baloldalon.) Hogy makszimálva van-e vagy nincs, az egyáltalában .nem zsenirozza a nagyközönséget és a nagyközönség napról-napra kénytelen vásárolni makszimális áron jóval felül és ezt a kormány eltűri. De nemcsak a nagyközönség vásárol makszimális áron felül, hanem szinte hihetetlen, maga a kormány is az önmaga által megállapított makszimális árakon felül kénytelen vásárolni. Erre vonatkozólag csak egy példát akarok felhozni, hogy 1915. év elején a kormány a kukoricza árát makszimálta 21—22 koronában ; ugyanekkorakormányaz Országos GazdaságiBizottságot megbízta, hogy 27—30 K«ért vásároljon kukoriczát. Saját rendeletét nem respektálja a kormány. (Igaz ! ügy van! a szélsobaloldalon.) Lehet-e csodálkozni ezen, amikor a kormány maga nem respektálja a saját rendeleteit ? Ábrahám Dezső: Meg kell büntetni a kormányt ! Gr. Károlyi Mihály : Lehet-e akkor szigorúan büntetni, amikor a kormány jár rossz példával elől ? Hiszen a kormány ilyen intézkedésekkel valóságos prémiumot ad azoknak, akik eldugják az árut és azután élelmiszer-uzsorát űznek. (Ügy van ! balldől.) Eklatáns példát tudok ezekre az üzelmekre felhozni. 1915-ben Budapesten naponta 1000 sertést hajtottak fel. 1916-ban, még a sertéshús árának makszirnálása előtt, naponta 500 drb volt a felhajtás. Ellenben a makszimálás után már egyáltalában nem hajtottak fel sertést. A sertés konzumvásár jelentése ezt mondja : »A székesfőváros állatvására és közvágóhidja igazgatóságától 1916 szeptember 18-án. Előző napról eladatlan állomány : 20 darab sertés. Pótfelhajtás előző napról : 0. Süldő : 0. A mai napon a felhajtás 0. Süldőben : 0. összesen 20 darab sertés eladatlanul visszamaradt. Sertésszám : 0. Süldő : 0.« Vagyis mihelyt a sertéshúst makszimálták, attól kezdve megszűnt a felhajtás. A Mészárosok és Hentesek Lapja nyíltan meg is irja ennek okát. A sertéshizlalók azért nem hajtják fel Budapestre a sertéseket, mert ott makszimális áron volnának kénytelenek eladni, inkább otthon maradnak sertéseikkel és megvárják, míg a vevő lejön hozzájuk. Ott azután ők diktálják az árakat, tekintet nélkül arra, hogy makszimálva van-e, vagy sem. Ábrahám Dezső: Hol itt az ellenőrzés ? Gr. Károlyi Mihály: Igen, hol itt az ellenőrzés '? Es hol van az a híres vaskéz, az a híres, minden akadályon keresztülgázoló energia % Hiszen életbevágó kérdés, hogy ezek a dolgok megszűnjenek ! (Igaz ! Ugy oan ! a baloldalon.) A kormány nem tesz semmit ez ellen és az a szegény nép, amely amúgy is agyon van sanyargatva minden módon a háború következtében, amely súlyos adókkal lesz megterhelve és amelyből már a 18 és az 50 éveseket is elviszik katonának, az felesleges drágán kénytelen megfizetni élelmiczikkeit. Ez nemcsak a kormány teljes tehetetlenségét jelenti, de a szocziális érzéknek is a teljes hiányát. (Igaz ! Ugy van ! a baloldalon.) Nem akarom a t. képviselőházat adatok felsorolásával untatni. Csak a figyelmet akartam felhívni arra, hogy bár ezek igen száraz dolgok, egyáltalán nem mulatságosak és nem pikánsak, mégis ma ez a legfontosabb kérdés. Mondhatom, megdöbbenek azon, milyen csekély érdeklődést tanúsítanak a képviselők e kérdések iránt. A képviselőház, ugy látszik, nincs feladata magaslatán és nem tudja felfogni, hogy e kérdésen fordul meg a központi hatalmak jövője, az egész háború kimenetele. En nem vagyok szakember, nem tudom ezeket a bajokat mind elmondani, de hiszen vannak itt szakemberek a munkapárt soraiban. Vétkes dolognak tartom, hogy ezek nem szólalnak fel. (Igaz! Ugy van! a baloldalon.) Ezt nem lehet munkapárti érdeknek tekinteni. Itt mindenkinek hozzá kell járulni ahhoz, hogy ezek a kérdések gyorsan és a lehető legnagyobb energiával megoldassanak. Látjuk azt is, hogy noha ilyen szorult helyzetekben vagyunk, mégis egyes czikkekben valóságos jjazarlás folyik. A rendszertelenségnek és a pazarlásnak olyan mértékét látjuk, amely szinte lehetetlen és amely a legnagyobb mértékben aggályos. Megtörtént, hogy 1915-ben, amikor a termés aránylag nem volt olyan rossz, engedték, hogy mindenki buza-kenyeret süssön és nem hozták be kellő időben a kukoricza-keverést. Amikor azután kifoghatunk a búzából, akkor egyszerre elrendelték a kukoricza-keverést, holott a helyes eljárás az lett volna, ha már idejében, tervszerüleg korlátozzák a búzalisztnek kenyérsütésre való felhasználását, mielőtt még a kényszerhelyzet beállott volna. (Igaz ! Ugy van ! a baloldalon.) Igen nagy hibája a kormány élelmezési politikájának az, hogy mindig abból a szempontból indul ki — nemcsak itt, de politikai és más téren is — hogy a látszatra dolgozzék, (ügy van! bal felől.) Hiszen Magyarország megmutatta, hogy van annyi energiája, hogy a háborúban a balsorsot is el tudja viselni, hogy nem kishitű, hogy képes a nehéz órákkal is szembenézni. De a kormány mindig azt a politikát követi, hogy rózsaszínűbbre festi az állapotokat, mint amilyenek. Nem mondom, hogy a nagyközönséget nyugtalanítani kell, hogy felesleges idegességet kell előidézni, de mikor tényekről van szó, sokkal jobb, ha azokat minél I előbb megtudják az emberek, ha rosszabbak is,