Képviselőházi napló, 1910. XXXII. kötet • 1916. szeptember 7–szeptember 29.

Ülésnapok - 1910-666

376 666. országos ülés 1916 háborúnak talán legszégyenteljesebb jelenségei közé tartozik. Igazán lehetetlen állapot, hogy a bankjegyeket szétnyirbálják. Ha lehet kétkoronás bankjegyet nyomni, miért nem nyomnak egykoronás bankjegyet ? Az, hogy az állam szimbólumait viselő bankjegy mint rongy és czafat járjon kézről-kézre, az állam tekintélyének olyan megcsorbítása a nép szemében, amely nem méltó egy nagy országhoz. A tűzifa és a szén kérdésére kell még rátérnem. Nemcsak Budapesten, hanem az egész országban részint munkahiány, részint a szállítási eszközök hiánya miatt nagy inség mutatkozik ezen a téren. Magának Budapestnek évenként 55.000 vaggon tűzifa kell, szénben pedig a napi szükséglet 20.000 métermázsa. A tűzifa árát makszimálták, de csak Budapesten, a szén árát makszimálták, de csak Budapesten. Mi történt tehát? Mindenhová megy tűzifa és szén, csak Budapestre nem. Még a Budaj>esre szállított szén is elvándorol a vidékre és azt hiszem, ebben a pillanatban nem mondhatja a kormány azt, hogy e télre el van látva a főváros szénnel és tűzifával. Ha hozzáveszszük azt, hogy a fuvarozás oly drága, hogy majdnem a szén árával egyenlő, ha tekintetbe veszszük, hogy 10 métermázsa szén házhozszállítása annyiba kerül, mint maga a szén, akkor nem lehet azt mondani, hogy a kérdés valami bölcsen van megoldva. Itt csak az használ, ha a fa és a szén árát egységesen makszimálják az egész országban. De itt van egy másik ügy, ahol a legnagyobb rendetlenség uralkodik, ahol a spekulácziónak hallatlan tág tere nyílt: a tojás-ügy. Már egyszer előhoztam ezt a kérdést a házban, akkor nem kaptam feleletet a földmivelésügyi minister úrtól. De ez mellékes, mert nem a feleletre, hanem a bajok megváltoztatására fektetem a fősúlyt. Bizonyos vármegyékben bizonyos embereknek monopóliumot adtak a tojás összeszedésére, egyes megyékben csak ezeknek az embereknek volt szabad az illető vármegye területéről a tojást kivinni. Ezek a tojáskiviteli érdekeltségek informáczióm szerint 40 millió tojást halmoztak össze. Mig a fővárosi hűtőházakban csak 14 millió tojás volt, a kiviteli érdekeltségeknek volt 40 millió, a fogyasztóközönség pedig az egész országban tojás hiánynyal küzd. Mikor tejhiány, hushiány van, akkor a családnak erre a legfontosabb élelmiczikkre feltétlenül szüksége van. Egy bölcs kormányzatnak elsősorban hazai fogyasztás szükségletét kellene kielégítenie s csak akkor szabad megengednie, hogy a vámkülföldre vigyenek ki tojást, mikor a hazai szükséglet biztosítva van. Nagy baj, hogy a kormány nem gondoskodott arról is, hogy a baromfitenyésztőknek, kik a tojást nagymennyiségben produkálják, megfelelő szemestermény bocsáttassék rendelkezézésére. (Helyeslés a baloldalon.) Különösen a baromfitenyésztést kellett volna favorizálni ós szeptember 26-án, kedden. mindent kellett volna elkövetnie a tojástermelés szempontjából, de ennek épen az ellenkezője történt. (Igaz! Ugy van! balfelöl,) De méltóztassanak megengedni, hogy rátereljem figyelmüket a petróleum és a gyertyaügyre. A képviselőház egyik ülésén Bosnyák Géza t. képviselőtársam szóvátette ezt a dolgot s a kormány azt mondotta,, hogy a petróleum érdekeltséget utasítani fogja, hogy kellő mennyiségű petróleum álljon rendelkezésre. Mégis azt látjuk, hogy vidéken is és Budapesten is a kereskedésekben táblákon ki van írva, hogy petróleum nincs. A petróleumhiány nagymértékben felszöktette a gyertya árát. Kereskedelmi körökből kapott informáczióink szerint a terzia gyertya, a legrosszabb minőségű áru ára 70—80 K volt 100 kilogrammonként, most pedig 380 K s ugyanennek az árunak ára detailban 4 K 50 és 5 K. ügy tudom, hogy a gyertyagyárosok a hadseregtől nagymennyiségű parafint kapnak a polgári szükséglet ellátására s azzal honorálják a hadsereg előzékenységét a polgári lakossággal szemben, hogy hihetetlen mértékben szöktetik fel az árat. Miért nem lehetett ezt a czikket is makszimálni? Az is nagy baj, hogy bizonyos detailkereskedőknek bizonyos kvantumot hajlandók ugyan alacsonyabb áron adni, de ez nem elegendő az illető község szükségletének ellátására s akkor az ezen kis kvantumon felüli további mennyiséget ahelyett hogy olcsóbban adnák, magasabb áron adják, ami szintén nagy visszaélés. Ahol teljesen csődöt mondott a kormány politikája, az a szappan-ügy. (Igaz! Ugy van! a baloldalon.) Hónapokkal ezelőtt rámutattam arra, hogy a szappanczikknél micsoda hamisítások folynak, micsoda silány, haszontalan portékát mérnek ki drága áron. Ha makszimálták volna az árát és a zsir árát is kellő időben, ma Magyarország nem lenne elárasztva a legsilányabb szappannal, a legsilányabb uzsoraáron. Amit a szappanbetyárok véghezvittek, az már túlmegy az ország határain is. Kezemben van a Reichspost egy. czikke, mely szerint a budapesti szappangyárosok és kereskedők vaggonszámra kínálják a teljesen értéktelen és hamisitott szappant, akkor, mikor idehaza szappanÍnséggel küzdünk, ami által Ausztriában a magyar iparnak és magyar kereskedelemnek jó hirét és becsületét rontják és a magyar névnek gyalázatot szereznek. A szappan nagy közszükségleti czikk egészségi szempontból. Ezért nem kell megelégedni azzal, hogy a kormány időnkint kommünikét ad Id, hogy szigorú rendelet fog jönni a szappankérdésben, mert ez alkalmat ad az árfelhajtóknak, hogy magasabbra srófolják az árt, hanem gyökeresen kell belenyúlni a dologba. Itt van a burgonyakérdés. (Halljiüc! Halljuk! balfelöl.) Amióta van burgonyaközpont, azóta nincs burgonya. Olvassuk ugyan a kimutatásokat, hogy hány vaggon burgonya érkezett