Képviselőházi napló, 1910. XXXII. kötet • 1916. szeptember 7–szeptember 29.

Ülésnapok - 1910-666

666. országos ülés 1916 sz természetesen el sem különíthetők az előző ren­deletektől, sőt bizonyos tekintetben világot vet­nek az utánuk következendőkre is. Ezeknek a rendelkezéseknek szempontjából károm csoportot kell hogy megkülönböztessek. (Az elnöki széket Simontsits Elemér jogialja el.) eptember 26-án, kedden. 343 ez észrevételeket meglehetősen figyelembe is veszi, ugy hogy e téren nincsenek erősebb kifogásaim. De a jogi kérdések után át kell térnem a kér­dések másik csoportjára, arra, mely a közélelme­zésre vonatkozik. Mint már mondottam, itt volta­képen oly rendszerrel állunk szemben, mely nem a kisembert nézi, nem azt nézi, hogy az állam számtalan apró pillére fenn legyen tartható, hanem azt, hogy találja meg számítását az a kevés ember, aki a hatalmat, a nagytőkét tartja kezében. Ha megnézek pl. egy iparfelügyelői jelentést, ha nézem, hogy egy munkásnak miféle küzdelmeket kell vivnia, hogy a maga kenyerét megkeresse, sokszor igazán megdöbbentő adatokat találok. Egy munkás pl. a kőbányában rövidebb utat választott, beleesett a mélységbe, életét vesz­tette ; egy másik a gépeknek lett áldozata, a har­madik itt, a negyedik ott veszélyeztette testi épségét, veszítette el életét. Ennek a dolgozó tár­sadalomnak, melynek kézimunkája tartja fenn az államot, ennek szükségleteiről kell oly mérték­ben gondoskodni, hogy nyomort ne szenvedjen. (ügy van ! baljdől.) Mikor egy munkásnak vagyont kell áldoznia, hogy egy tojáshoz, hogy egy kis húshoz jusson, sőt vannak, akik már jóformán nevét is elfeledték e táplálékoknak : akkor e súlyos helyzetben nem oldottuk meg feladatunkat az egyenlőség elve alapján. Nézzük, minő az a rendszer, melyet a fő­fontosságii czikkek tekintetében a kormány foly­tat ? A központok rendszere. Ha nézünk egy ilyen központot, nézzük azt az összeállítást, mely szerint meg van csinálva és működik, már lát­nunk kell, hogy az egész összeállítás hibás, hogy ép' azt a czélt nem éri el, melyet főfeladatául kellene kitűznie, 1. i. hogy a kisember szükség­leteiről gondoskodjék, (ügy van ! baljelöl.) Nem akarom a Czukorközpontot különösen kiemelni, hanem csak azért szólok róla részletesebben, mert épen a most napirenden lévő jelentésben foglal­tatik az arra vonatkozó ministeri rendelet. De amit erről mondani fogok, az természetesen áll a többi központra is. Rá kell mutatnom mindenekelőtt arra, hogy milyen eljárást követnek akkor, mikor olyan­valami intézkedés történik, melynek az a czélja, hogy a közönség szükséglete fedezve legyen. A legelső dolog ilyenkor, — pl. most is, amikor a zsírtalan napokat behozták — hogy értesitik a közönséget : emeljük az árakat. így történt a tejnél, a czukornál, szóval minden olyan dolog­nál, mely az általános fogyasztás tárgya. Itt az 52. szám alatt van közölve az az 508— 1916. számú ministeri rendelet, amely felállítja a Czukorközpontot. Ennek 1. §-a így szól: »A czukornak a közellátást biztositó forgalombahoza­tala érdekében Budapest székhelylyel Czukor­központ állíttatik fel. Ennek a szervezetnek neve : »Á magyar szent korona országainak Czukorköz­pontja«, rövidítve : »Czukorközpont.« A Czukor­központ a czukorgyári vállalatoknak a kereske­delemügyi minister által a pénzügyminiszterrel Természetesen csak a főcsoportokról beszélek, mert a dolgok mélyébe ós részleteibe nem lehet annyira belemenni, hogy egy teljes, talán Linné­féle rendszer szerinti tagozatot csináljunk azokról a virágokról és szirmokról, amelyek itt bőven mutatkoznak előttünk és amelyeknek sokszor szaga is van. (Derültség a baloldalon.) Itt elsősorban azok a dolgok nyomulnak elő­térbe, amelyek jogi kérdések. Ezekkel az előadó ur is per tangentem foglalkozott és különösen rámuta­tott a moratóriumi rendeletekre, amellett a kény­szeregyezségi eljárásra. Ha ezeket a dolgokat vizs­gáljuk és szembeáihtjuk az első csoportot a többi csoporttal, akkor azt kell látnunk, hogy voltaképen az első csoport az, amely még a legjobban meg­állja a helyét. A moratórium-rendeletek bizonyos dolgokban kétségtelenül segítettek, bár más irány­ban egyes részeik bizonyos kárt is okoztak. De nagy általánosságban meg lehet állapítani, hogy a mora­tórium-rendeletek lehető gondossággal voltak el­készítve, amennyire lehetett, figyelemmel kisérték azt a hatást, amelyet a rendeletek keltettek és iparkodtak a következő rendeletekben a bajokon segíteni. Ezekkel tehát különös részletességgel fog­lalkozni én részemről nem tartom szükségesnek. Néhány refleksziót kell azonban tennem azokra a megjegyzésekre, amelyeket at. előadó ur a kényszer­egyezségi eljárással kapcsolatban mondott. A kényszeregyezségi eljárásra vonatkozó ren­delet és illetve felhatalmazási törvény tárgyalása alkalmával magam is azok közé tartoztam, akik kiemelték azt, hogy ez a kényszeregyezsegi eljá­rás szükséges, a viszonyoknak megfelel és azt Magyarországon szintén meg kell honosítani. Mondhatom a gyakorlat alapján, hogy meglehetősen teljesiti is a feladatát. Azonban ki kell emelnem mégis, hogy ez a rendelet olyan, amelyen azért mégis kell bizonyos javításokat eszközölni. Pél­dául még mindig nem látom, hogy kibocsáttatott volna rendelet, amelyben meghatároztatik az a minimális összeg, amelyet az egyezség esetére fel­ajánlani kell. Azután magának az állagnak felvé­tele, hogy mik tartoznak az illető tömeghez, milyen kvótát biztosítanak : ezeknek a kérdéselvnek mind még gondos megfigyelés tárgyát kell képezniök. Különösen arra kell vigyázni, hogy mint vagyon­kezelők, akik a tömeg értékéről tesznek jelentést, ne kerüljenek oda érdekelt felek, akik esetleg félre­vezetik a hitelezőket és a bíróságnak nem meg­felelő informácziókat adnak. Ezek azonban ki­sebb hibák, melyekkel részletesen foglalkozni nem kívánok. A szakkörök, mikor közöltetnek velük ily rendeletek, minden esetben megteszik észre-' vételeiket és látom, hogy az igazságügyi kormány '

Next

/
Oldalképek
Tartalom