Képviselőházi napló, 1910. XXXII. kötet • 1916. szeptember 7–szeptember 29.

Ülésnapok - 1910-666

342 666. országos ülés 1916 szeptember 26-án, kedden. dig jelenlévő X-et, ezt az igen fontos ismeretlent számadásainkból. A gazdasági életünket érintő kivételes intézkedések tömegéből legyen szabad nagyobb jelentőségénél fogva kiemelnem a esődön kivüli kényszeregyezségi eljárásról szóló rendeleteket. A háború kitörésével gazdasági és hiteléletünket ért nagy rázkódtatás tette szükségessé a moratórium intézményének igénybevételét a háború első évében. Már volt alkalmam a moratóriumi rendeletek előadásánál a t. ház előtt kifejteni, hogyan sikerült megoldani azt a feladatot, amely a moratóriumra hárult. A moratórium átsegitette gazdasági és hiteléletünket az első nehézségeken. A hitelétetünkben igy elért viszonylagos nyugalmat továbbra is biztosítani kellett. Erxc a ezélra szolgál a csődön kivüli kényszeregyezség intézménye, amely feladatát — amint életbelépte óta észlelhető — jól teljesiti. A világháború gazdasági téren olyan uj jelenségeket hozott felszínre, olyan uj helyzeteket teremtett meg, uj eredményeket mutatott, hogy talán nem is túlzok, ha azt állítom, hogy százados elméletnek és gyakorlatnak jól ismert nem egy tételét halomra döntötte. Egészen más gazdasági eredményekkel állunk szemben, mint aminőket tudósok és a gyakorlat emberei előre jövendölgettek. Es mégis a kellemes és kellemetlen meglepetések közepette megindultak az ujabb profécziák a háború utáni időkre nézve. Az egyesek, természetesen vérmérsékletük hajlamait követve, optimista vagy pesszimista módon festik az eljövendőket. Mindezek a néha apokaliptikus sötét színekkel, néha az aranykor csodás színeivel teljes profécziák pedig csak annyit érnek, mint a háború előttiek, (Ugy van ! jobbról.) Kétségtelen csak az, hogy ha a magyar gazdasági élet kibírta e világháború rettenetes nyomását : akkor épen olyan rendithetetlen bizalommal saját gazdasági erőnkben nézhetünk a jövő felé, mint amilyennel viseltetünk hősies katonáink iránt. (Ugy van ! Tetszés jobbról.) Méltóztassék megengedni, hogy javaslatomat megtegyem. Tiszteletteljesen indítvány ózom, hogy a ministerelnök urnak a háború esetére szóló kivételes hatalom igénybevételét tárgyazó ötödik jelentését tudomásul venni és azt hasonló czélból a főrendiházhoz áttenni méltóztassék. (Élénk helyeslés és éljenzés a jobboldalon.) Elnök.' Szólásra következik ? Pál Alfréd jegyző." Csermák Ernő! Csermák Ernő: T. ház ! Az egyesült függetlenségi és 48-as párt nevében és megbízásából ki kell jelentenem, hogy nem vagyunk abban a szerencsés helyzetben, hogy eleget tehessünk annak a kérelemnek, amelylyel az előadó ur beszédét befejezte, hogy tudomásul vegyük ezt a jelentést, ehhez hozzájáruljunk. Ellenkezőleg, mi ezeket a rendeleteket nem veszsziik, nem vehetjük tudomásul. (Ugy van I balfelöl.) Az előadó ur igen helyes argumentumokat sorakoztatott fel álláspontjának megvédésére, azonban meg kell állapitanom, hogy ezek az argumentumok erre a jelentésre nem találnak, sőt ha ezeket az argumentumokat összehasonlítjuk a rendeletek szövegével, meg kell állapitanunk, hogy épen ellenkezőleg, más intézkedéseket kellett volna, más irányban, másképen tenni. Azt mondja az igen t. előadó ur, hogy nem akar a háború gazdasági előzményeivel foglalkozni, amelyek szintén, mint tényezők, működtek közre abban, hogy a háború megindult. Ezeket mellőzni kívánja, de leszegezi és megállapítja, hogy az el lenünk szövetkezett ellenséges hatalmak mozgósították ellenünk a gazdasági harcz egész arzenálját, még pedig jól előkészített arzenálját. Hát ez igaz, de ezzel szembon mi egyáltalán nem tudtunk egy jól előkészített védekezést szembeállítani. (Ügy van ! balfelől.) Hiányzottak, különösen a háború kezdetén, nemcsak a tapasztalatok, hiányoztak azok a helyes intézkedések, amelyek ezeknek a bajoknak lángszerü fölcsaj>ódását megakadályozták volna. Aláírom az igen t. előadó urnak azt a tételét, hogy semmit sem ér a vezetés a végrehajtás biztosítása nélkül. Ez tényleg igy van. De ellenkező az álláspontunk és nézetünk akkor, amikor azt keressük, hogy vájjon ez a végrehajtás minálunk megtörtént-e és megfelelő eredményt ért-e el, igen vagy nem. Azt kell látnunk, hogy igenis, nem ért el megfelelő eredményt. (Ugy van! balfelől.) Ha nézzük a hazánkban történteket azóta, mióta a háború kitört, elsősorban arra kell rájönnünk, hogy nálunk még mindig érvényben van az az erkölcsi szabály, amelyet annak idején már Cato is kifogásolt. Nevezetesen Cato azt mondotta, hogy aki egy polgárt lop meg, az börtönbe kerül, de aki az államot lopja meg, az bíborban" és boldogságban töltheti az életét. Ez az aranyigazság minálunk, igenis, érvényesült. (Igaz ! Ugy van! a baloldalon.) A bajok gyökere abban van, hogy azok, akik kellő vagyonnal, jövedelemmel, összeköttetéssel rendelkeznek, azok mindenütt megtalálják a maguk számítását, ellenben az igazi dolgozó, munkás karok nélkülözéseknek vannak kitéve és róluk kellő gondoskodás nem történt. (ügy van! balfelől.) Magam is részt vettem abban a munkában, • amely a háború elején megindult a községekben és városokban arra, hogy a drágaságnak eleje vétessék. Mondhatom, ha a kormány támogatta volna ezt a munkát, akkor nem jutottunk volna idáig. A német birodalomban már rájöttek arra. aminek igazságát nálunk még most nem látják be, hogy minden dolognál elsősorban azt kell vizsgálni, hogy mennyi a tisztességes haszon, amely valakit megillet. Ha a tisztességes hasznot az ő részére biztosítjuk, egyébként azonban szigorúan megakadályozunk minden olyan eljárást, amely illegális haszon szerzésére törekszik, akkor ezzel az egyetlen eszközzel gyökerében tudjuk elvágni az illegitim haszonszerzést. (Ugy van! balfelől.) Ha már most nézzük a szóban lévő rendeleteket, azt látjuk, hogy ezek, természetesen, részletrendeletek. Égy bizonyos időre vonatkoznak és