Képviselőházi napló, 1910. XXXII. kötet • 1916. szeptember 7–szeptember 29.

Ülésnapok - 1910-665

665. országos ülés 1916 szeptember 21-én, csülöribkŐii. 335 telén vagyok a precziz tényállást helyreállítani. A t. képviselő ur az engedmények történetét adja elő és ezzel igazolni akarja a múltkori állításait. Először is kifogásolja a képviselő ur azt, hogy az első elvi kijelentések után, amelyek márczius 9-én történtek, időt veszítettünk és csak Przemysl eleste után, amint ö mondja, Przemysl eleste napján, vagy másnap, változtattunk taktikát és jöttünk ujabb engedményekkel. Ez az. állítás a száraz tények kalendáriumába ütközik. A márczius 9-iki elvi kijelentésünkre, amint méltóztatnak tudni, báró Sonnino azzal a követeléssel állott elő, hogy előzetesen, mielőtt érdemlegesen tárgyalnánk, kötelezzük magunkat az azonnali átadásra. Ebbe, azt hiszem, lehetetlen volt belemenni. A leggyorsabban adtuk a válaszokat ebben a kérdésben és végre márczius 19-én azt mondta báró Sonnino nagykövetünknek, hogy nem bánja, hagyjuk függőben a kérdést és menjünk bele a tárgyalásba; ezt a mi külügyministerünkkel márczius 20-án közölte Avarna herczeg nagykövet. Ugyanakkor felmerül egy másik félreértés. T. i. báró Sonninoban az a gyanú támadt, miszerint a monarchia csak arra az esetre igér területi engedményt Olaszországnak, ha a háborút győzelmesen fejezi be. Ezt a félreértést eloszlatta báró Burián a márczius 20-iki beszélgetésben és nem utasította vissza báró Sonnino javaslatát, amint a képviselő ur mondta, hanem azt mondta, hogy miután báró Sonnino azt a javaslatot, hogy nyilt kérdésnek maradjon az azonnali átadás, akkor tette, mikor ennek a félreértésnek hatása alatt állott; kéri a nagykövetet, hogy újból vesse fel a kérdést; most bizonyára nem fog hozzá ragaszkodni. Gr. Andrássy Gyula: Kérem a 120-ik lapon; a 124-ik sürgöny! Gr. Tisza István ministereinök: Itt van. »Azt válaszoltam« — 124-ik sürgöny — »hogy a minister ezt az álláspontját a most már kimagyarázott félreértés hatása alatt foglalta el és így bizonyára el fogja ejteni.« — Ez volt az az üzenet, amelyet Avarna herczeg utján küldött. Gr. Andrássy Gyula: Ő azt mondja, nem' tartja czélszerünek. Gr. Tisza István ministereinök: A másik, ugyanaznap br. Macchióhoz intézett sürgönyben pedig szintén azt mondja, hogy nem tartja czélszerünek, aggályai vannak ez iránt; de nem utasította vissza, hanem kérte, hogy tekintettel arra, hogy a másik félreértés el van oszlatva, tegye rekonszideráczió tárgyává. Ez volt 20-án. Erre 23-án volt báró Buriánnak az a beszélgetése Avarna herczeggel, amelyben Avarna herczeg meghozza báró Soninno válaszát és kijelenti, hogy báró Soninno ragaszkodik álláspontjához és báró Buriántól kívánja azt, hogy konkrét javaslatokat tegyen. Márczius 23-án találkoztunk tehát azzal a merőben szokatlan kívánsággal, hogy ne a követelő fél tegye meg a propoziczióját, hanem az a fél, amelyik engedményekre hajlandó. Erre báró Burián annál az első beszélgetésnél kijelenti, hogy nem zárkózik el a követelés elől és rövid idő alatt válaszolni fog; 25-én kijelenti véglegesen, hogy hajlandó rá és 27-én megteszi konkrét ajánlatát. Ezeket a dátumokat követve, azt hiszem, nagyon mesterkélt dolog közbe iktatni Przemysl elestét, mint olyant, amely ebben a kérdésben a mi külügyministerünk magatartásában bárminő változást idézett volna elő, mert ez az egész annak az álláspontnak a logikus fejlődése, amelyben az időpontot, amikor az egyik vagy másik lépést megtettük, sohasem a hareztéri események, hanem Olaszországnak nekünk adott válasza határozta meg, mert az olasz kormánynak nekünk adott válaszára azonnal következett a külügyminister ur megfelelő lépése vagy nyilatkozata. Már most a t. képviselő ur két tévedésbe esik. Az egyik az, hogy ugy akarja odaállítani a dolgot, mintha a márczius 27-iki és 30-iki nyilatkozatokban további engedményt tettünk volna a márczius 9-iki elvi nyilatkozattal szemben. Ez határozott tévedés, mert mindenki tudhatja, aki ezzel a kérdéssel .foglalkozott, hogy az elvi engedmény alatt legalább is a Trentót, az olasz Tirol zömét kellett érteni, ugy hogy az a konkretizált javaslat, melyet e tekintetben tettünk, semmi irányban nem javította olasz szempontból az eredeti ajánlatot. A t. képviselő ur azután tovább megy és átugorva áprilist, a márcziusi engedményről — mint ő mondja — átmegy a májusira. Hát bocsánatot kérek, ezzel megint eltorzul a kép; mert hiszen, amint méltóztatik tudni, április 11-én kaptuk meg Sonnino válaszát. Erre a famózus válaszra — az ő tizenegy, vagy hány pontjával — 16-án adtunk választ, ujabb, jelentékeny engedményekkel. Ezeket az ujabb engedményeket kiegészítettük 18-án. Es midőn báró Sonnino április 22-én — gondolom — 22-én, hisz a nap mellékes, de áprilisban válaszolt, akkor mi ápr. 28-án tettünk ujabb ajánlatot, amely ujabb haladást képviselt az engedményekben. Nem ugy áll tehát a dolog, hogy márczius végén tettünk engedményeket Przemysl hatása alatt és májusban, mint a t. képviselő ur is elismeri, javuló katonai helyzetnél, de amikor késő volt; hanem tettünk április 16-án, április 18-án és ájirilis 28-án, javuló katonai helyzet mellett. Mert hiszen ha nagy fordulat nem volt is, de a kárpáti orosz offenzíva összeomlása ekkor már befejezett tény volt. Tehát javuló helyzet mellett s amikor még nem volt késő, tettük meg az ajánlatokat; úgyhogy, ha nem hunyunk szemet s nem tesszük félre a tárgyalások áprilisi fázisát, ezek a tárgyalások igenis azt a képet mutatják, hogy az engedmények terén márcziusban megtettük s formuláztuk az első propozicziót s azután április közepétől a hadizenetig fokozatosan igyekeztünk