Képviselőházi napló, 1910. XXXII. kötet • 1916. szeptember 7–szeptember 29.

Ülésnapok - 1910-665

v>,2 665, országos ülés 1916 szeptember 21-én, csütörtökön. kedvezőtlen volta esetén vissza lehet menni, tekintetbe vétetett, meg is erősíttetett és csak azt sajnálom, hogy más frontokon számos más visszavonulási vonal meg nem erősíttetett és el nem készíttetett. De hogy nem a Maros-vonalon volt az Erdélyi védő hadsereg konczentrálása tervbe véve, hogy nem az volt a terv, hogy az ellenséget beengedjük a Marosig és ott veszszük fel a harczot, arról felesleges most beszélni. Hiszen ma majdnem egy hónappal a román hadizenet után, daczára annak, hogy nekünk az első perczben alig volt ott haderőnk, nem a Maros-vonalon állunk, hanem érintkezésben állunk az ellenséggel sokkal közelebb a határhoz, mint a Maros. Ami pedig az evakuáczió kérdését illeti, — hiszen erről még ma is nagyon bajos beszélni — de szemben azzal á váddal, hogy ha nem tudtunk idejekorán csapatokat odavinni, miért nem csináltuk meg előbb az evakuácziót, mégis rá kell utalnom egy pár szempontra. Az egyik az, hogyha evakuálni kezdünk akkor, midőn ott csapataink egyáltalában nem voltak, ezzel először is ép olyan lökést adunk a pániknak, mint aminő lökést adtak az események, mert a lakosságnak ilyen pillanatban való megmozditása kétségtelenül messzemenő következményekkel járt volna és messzemenő következményekkel járhatott volna a helyzet kedvezőtlen megítélésével Románia elhatározására is. Másodszor, azokon a vidékeken folyamatban volt a gazdasági élet legfontosabb része, részben még az aratás, de mindenesetre a cséplés. Azon a részen az illető lakosság vagyonának megmentése szempontjából óriási horderővel-birt volna az, hogy pár héttel tovább folyjon a gazdasági munka és a termésnek biztonságba helyezése. (Igaz ! TJgy van ! a jobboldalon.) Ilyen körülmények közt magunkra venni az evakuálásért a felelősséget augusztus elején vagy augusztus másvalamelyik napján, amidőn egyáltalában nem lehetett tudni, hogyha bekövetkezik is a támadás, hány hét múlva következik be, ez is igen nehéz, igen aggályos elhatározás lett volna. A mi törekvésünk az volt, hogy lehetőleg gyorsan vigyünk oda annyi katonai erőt, amenynyi az ellenség betörésének lassítására ós az evakuálásra szükséges. Ez két czélnak az elérését biztosította volna. Először a nyugodt evakuácziót, másodszor azt, hogy feltartóztathatjuk az ellenséget addig, mig a hadizenet esetére odaszánt csapatok oda megérkeznek. Mindnyájan tudjuk, hogy ez a számítás nem vált be, hogy a román hadizenet és a román betörés bekövetkezett valamivel előbb, mintsem ezek az intézkedések hatásukat tényleg éreztették volna. Erre nézve megint csak azt mondhatom: ez bekövetkezett, ez nagy károkat okozott a lakosok egy részének, de ami a háború sorsát illeti, ebben a tekintetben Románia elsietett hadizenete káros következményeit, bizom benne, csakis Románia fogja megérezni, (TJgy van! a jobboldalon. Mozgás a baloldalon.) Ha mi az időpontra nézve csalódtunk, amint ma reggel is mondtam, csalódtunk azért, mert nem hittük, hogy Románia készületlenül, egy ránézve kedvezőtlen pillanatban intézi a támadást. Méltóztassék már most megengedni, hogy a szőnyegen lévő kérdések közül először magúkra az indítványokra és a velük kapcsolatos közjogi kérdésekre térjek át. (Halljuk! Halljuk!) Gróf Andrássy Gyula t. képviselő ur nem ugyan beszédének ezen részében — de az ebből a szempontból mellékes — hanem beszédének egy másik részében kifogásolta azt, hogy az ő egyes nyilatkozatatainál igyekszem bebizonyítani, hogy azok nem használnak a nemzet vagy a monarchia érdekeinek és azzal a felhívással fordul hozzám, hogy kölcsönösen igyekezzünk ezt a momentumot egymással szemben kiküszöbölni. En nemcsak meg vagyok róla győződve, hogy a t. képviselő ur ezt a felszólítást teljes jóhiszeműséggel tette, de a magam részéről ebből azt a reményt is táplálom, hogy tényleg azon leszünk, hogy egymásnak ilyen nyilatkozatait ne húzzuk alá és ne élezzük ki. De engedjen meg nekem, azt mégsem hallgathatom el, hogy ebben a tekintetben nagyon furcsán esett nekem a szemrehányás— bár nagyon szívesen elfogadom a felhívást —• a t. kéjiviselő ur részéről, ki nem is egy elszólásomat, hanem egy olyan kijelentésemet az olasz tárgyalásokra nézve, amelyet az első júllanatban lehetett különbözőképen érteni, amelyre nézve azonban megadtam aznap a teljesen félre nem érthető felvilágosítást, (Igaz! TJgy van ! a jobboldalon.) heteken keresztül igyekezett mesterségesen kiélezni oly irányban, hogy az nekem ártson, nem gondolva meg, hogy ezzel mennyit árt az országnak. Gr. Andrássy Gyula: Valóságban épen a fordítottja, én azért beszéltem, hogy bebizonyítsam, hogy felszólalásának nem volt az az éle, amit a külföld a szájába adott; (Felkiáltások jobbfelöl: De Rakovszky!) és hogy erre szükség volt, azt ma is állítom. Gr. Tisza István ministerelnök: Ha ez volt a czélja, akkor felszólalása valóban nagyon szerencsétlen volt, mert felszólalásának tartalma egyenesen növelte az erejét ós jogosultságát azoknak a magyarázatoknak és csakis második vagy harmadik felszólalásomra közbeszólások alakjában ismerte el a t. képviselő ur . . . Gr. Andrássy Gyula: Ellenkezőleg! Gr. Tisza István ministerelnök: ... hogy beszédem világos tartalma azzal az interpretáczióval ellenkezik. Gr. Andrássy Gyula: Felolvastam ós hosszasan magyaráztam. Gr. Tisza István ministerelnök: A t. képviselő ur közjogi fejtegetéseire nézve igyekezni fogok ezt a felszólítását követni és igyekezni fogok a t, képviselő ur mai közjogi fejtegetéseiben