Képviselőházi napló, 1910. XXXII. kötet • 1916. szeptember 7–szeptember 29.

Ülésnapok - 1910-665

665. országos ülés 1916 szeptember 2l-én, csütörtökön. SS3 mindazt, amivel egyenesen lovat ad azon teóriák alá, melyek a magyar felfogás ellen irányulnak, alá nem húzni. De bocsásson meg nekem a t. képviselő ur, mikor egyszer azt a kérdést, hogy a kiegyezés nem hozott létre szerződéses kötelezettségeket Ausztria és Magyarország között; hogy a kiegyezés a király és nemzet közti kiegyezés; hogy a kiegyezési törvény külön magyar törvény és nem bir szerződésszerű momentumokkal, mikor ezt a kérdést már ezelőtt egy évtizeddel sikerült annyira tisztába hozni, hogy az akkor az illetékes osztrák tényező részéről is elismertetett: akkor, bocsásson meg nekem, a t. képviselő ur, ezen polémiába most nem bocsátkozom bele. (Mozgás balfelöl.) Polónyi Géza: Nem áll; a Bienerth-kormány kijelentette, hogy Ausztria beleegyezése nélkül a hadseregben változás nem lehet. Elnök: Kérem Polónyi Géza képviselő urat, ne méltóztassék a ministerelnök urat beszédében zavarni. Gr. Tisza István ministerelnök: Én nagyon kérem a t. képviselő urat, ajándékozzon meg figyelmével, méltóztassék meghallgatni, amit mondani fogok és nagyon kérem, hogy ne lépjen arra a sikamlós térre, amelylyel ő ad fegyvert azoknak a kezébe, akik az egyedül helyes magyar álláspontot a legnagyobb következetességgel, a legnagyobb vehemencziával aláaknázni törekszenek. (Igaz! Ugy van ! a jobboldalon.) A t. képviselő ur ránk akarja olvasni az 1867 : XII. t.cz. számos oly rendelkezését, amelyik Ausztriára is vonatkozik, t. i. a delegácziók megválasztása, a közös ministeriumok felállítása, felelőssége stb., mindez, nézetem szerint, semmit sem bizonyít, mert azt mindnyájan mondjuk, hogy ez a törvény csak akkor léphet életbe, ha analóg intézkedések történnek Ausztriában is. Ennek az egész struktúrának, mely tulajdonképen bizonyos közös ügyeket konstruál és ezek elintézéséről gondoskodik a perszonál-unió alapján, ennek az egész kérdésnek, amelynél, azt hiszem, megáll és zavarba jön minden tanár, aki a maga közjogi sablonjaiba akarja beleilleszteni, ennek épen abban van a legjellemzőbb tulajdonsága, hogy két egymástól független állam, egymástól független törvényhozás egymástól függetlenül, külön-külön törvényben olyan rendelkezéseket statuál, amelyek csak akkor és csak annyiban működhetnek, amennyiben ezek a rendelkezések kongruensek, amennyiben egymást fedik. Ebből következik az is, hogy a törvény megváltoztatható bármelyik állam által. Amennyiben azonban ez a megváltoztatás olyan uj rendet akarna statuálni, amely rend megint csak a két állam közreműködésével tartható fenn, ez az uj rend nem léphet életbe, hacsak a másik állam is hasonló törvényt nem hoz. (Ugy van! jobbfelöl.) Most már térjünk át a t. képviselő ur indítványára. A t. képviselő urak igen nagy elmeéllel és ékesszólással fejtegették ma mind a ketten, hogy ez az indítvány nem beavatkozás Ausztria belügyeibe, mert hiszen ez semmi egyéb, mint felhívás arra, hogy Ausztria a saját törvényét hajtsa végre, tegye meg azt, amit az osztrák törvény rendel. Hiszen magában véve elismerem, hogy igy áll a dolog. Ha azonban a dolog konzekvencziáit tovább végiggondoljuk, amely perezben az osztrák tényezők részéről az a válasz jönne, hogy a delegácziók megtartása egy vagy más okból akadályokba ütközik, a magyar kormányra nézve az a dilemma állana elő, hogy vagy nyugodjék bele ebbe a válaszba, vagy avatkozzék bele Ausztria belügyeibe, mert akkor ennek az álláspontnak megváltoztatására való törekvés, olyan lépések tétele, olyan kívánalmak formulázása, amelyeknek gyakorlati következménye ennek az álláspontnak megváltoztatása lenne: beavatkozás volna Ausztria belügyeibe, amit a magam részéről az adott viszonyok között kerülni kívánok és amit csak egészen kivételes viszonyok között tartanék magyar nemzeti szempontból megengedhetőnek. Most hamarjában nem is tudom, melyik a t. képviselő urak közül, gondolom gróf Andrássy Gyula t. képviselő ur arra hivatkozik, hogy ezt a beavatkozást osztrák részről nem vennék rossz néven, mert hiszen az osztrák sajtóban semmi nyoma sincs annak, hogy a t. képviselő uraknak ez a kezdeményezése kedvezőtlen megítélésre talált volna. Hát itt nagyon kérném a t. képviselő urakat, hogy ennek a dolognak valódi nyitját ne veszítsék szem elől. Osztrák részről egészen máskép fogják fel azt, ha egyik állam a másik ügyeibe beavatkozik. Még azoknak az osztrák tényezőknek is, akik teljes jóhiszeműséggel állítják, hogy nem czentralisták, egészen más fogalmuk van arról a szerintük birodalmi kapcsolatról, amely Magyarországot Ausztriával összeköti. Egyik kormánynak, vagy egyik törvényhozásnak a másik ügyeivel való foglalkozása még nagyon hosszú ideig nem fogja Ausztriában azt az erős reakeziót okozni, azt az erős visszhangot kelteni, amelyet Magyarországon okoz és amelyet nagyon kívánatos volna, hogy Ausztriában is okozzon. De ha mi nem akarunk rossz példát adni, ha mi nem akarunk nagyon veszélyes térre lépni, ha mi nem akarjuk újból belevinni a két állam közötti viszonyba azt a gondolkozásmódot, amelynél fogva egyik, a másik belügyeibe avatkozik, akkor nagyon tartózkodjunk ettől a dologtól most, mert akaratunk ellenére — bizonyára senki sem akarja — ezzel olyan áramlatokat erősítünk, amely áramlatokkal esetleg a jövőben nekünk, még pedig pártkülönbség nélkül, a képviselő uraknak ép ugy, mint nekünk, meg fogna kelleni küzdeni. (Ugy van! jobb felöl.) A t. képviselő urak igen nagy lendülettel magyarázzák, micsoda borzasztó dolgot csinálunk, ha gróf Andrássy Gyula t. képviselő ur indítványát cl nem fogadjuk. (Zaj balfelöl.) Gróf