Képviselőházi napló, 1910. XXXII. kötet • 1916. szeptember 7–szeptember 29.

Ülésnapok - 1910-665

665. országos ülés 1916 szeptember 21-én, csütörtökön. 331 tétlenül annak a kormánynak lemondását kell hogy maga után vonja, amelyik a gyeplőt kezéből kiadni nem akarja, amelyik komolyan fogja fel felelősségét. Már pedig ép annyira hiszem, hogy a t. képviselő urak felteszik rólam, mint amennyire én felteszem az ellenzék mélyen tisztelt vezéreiről, hogy ha ők ülnének ezen a helyen, addig akarnának csak itt maradni, amig a bizalomnak azzal a fokával rendelkeznek, amely ebben a hatékony kormányzáshoz szükséges. Arra kérem tehát a t. házat, hogy ezt a határozati javaslatot elfogadni ne méltóztassék. (Helyeslés a jobboldalon és a középen.). A felhozott katonai kérdések közül csak néhányra teszek egész rövid megjegyzést. (Halljuk! Halljuk!) Ami a felmentéseket illeti, gróf Apponyi Albert képviselő ur mostani felszólalásában igen helyesen kibővítette ezt a kérdést és azt tulajdonképen két rokontermészetű, de külön követelésre bontotta szét. Az egyik a szorosan vett felmentések kérdése, a másik az olyan katonai szolgálatoké, amelyeknél esetleg olyanok vonatnak el a harcztéri szolgálattól, akik harcztéri szolgálatra alkalmasak. Én a t. képviselő úrral teljesen egyetértek abban, hogy mind a két irányban a legnagyobb szigorra van szükség. (Helyeslés jobb felöl.) Ami minket illet, kik ennek a kérdésnek egy fontos részletével, közhivatali, gazdasági és kulturális szempontból szükséges felmentések kérdésével foglalkoztunk, biztosithatom a t. házat, legnagyobb szigorral jártunk el és ha csúszhattak is be egyes olyan felmentések, — ez a legéberebb ellenőrzés mellett sem kerülhető el •— amelyek feleslegesek voltak, biztosithatom a t. házat, hogy a magyar kormány igyekezett elmenni a szélső határig, ameddig a gazdasági és kulturális élet fentartása mellett egyáltalán elmehetett, ugy hogy az a hangulat, amely ebben a tekintetben nyilvánul és amely igen érthetően nyilatkozott meg azokban a levelekben is, melyeket a t. képviselő úrhoz intéztek, az a hangulat nagyon érthető, mert hiszen misem természetesebb, mint az, hogy olyanokat, akiknek szerettei, hozzátartozói véreznek a harcztéren, mélyen felháborítja, ha egyes egészséges embereket itthon látnak. Zlinszky István: Titkárok is jegyzőkönyvet vezetnek. Gróf Tisza István ministerelnök: Annyi bizonyos, hogy aránylag nagyon kevés bosszantó példára lehetne rámutatni, ugy hogy tévedés volna azt hinni, hogy itt kényelemben vannak a felmentettek tömegei, olyanok, akik a harcztórre elmehetnének. Ez azonban nem jelenti azt, hogy felesleges volna a szigorú revízió. Ezt nemcsak óhajtjuk, nemcsak szükségesnek tartjuk, de ép most folynak ebben a tekintetben tárgyalások az illetékes katonai és osztrák tényezőkkel, hogy ez az egész vonalon minden irányban a legnagyobb szigorral megtörténjék. (Helyeslés a jobbés a baloldalon.) A t. képviselő ur még azt is említette, hogy őt áthatja az az óhajtás, hogy a katonai intézmény olyan fejlődést vegyen, amely mellett magyar vezérek vezethessék a magyar csapatokat. Azt mondta a t. képviselő ur, hogy ő bizik abban, hogy le fognak ebben a tekintetben omlani a pártok közti választófalak. T. képviselő ur, e kérdésben a pártok között nincsenek válaszfalak, ebben a tekintetben semmi különbséget nem tesz az, hogy a 67-es alap hívei vagyunk-e vagy sem, mert hiszen a 67-es alap híveinek is egyenesen kivánniok kel!, hogy a magyar elem a hadseregben elfoglalja azt a helyet, amely őt megilleti. (Igaz! Ugy van! a, jobboldalon és a középen.) Vállvetve dolgoztunk ebben az irányban t. képviselőtársammal akkor, amidőn szerencsém volt vele egy joárthoz tartozni, de meg vagyok győződve, hogy vállvetve együtt fogjuk szolgálni ezt az gügyét, akárminő pártállást foglaljunk is el. (Élénk helyeslés a jobboldalon.) Ebben a tekintetben csakugyan joggal táplálhatjuk azt a reményt, hogy ennek a háborúnak tanulságai, amelyek megmutatták a magyar nemzet katonai értékét, amelyek megmutatták nemcsak azt, hogy milyen a magyar katona, hanem azt is, hogy milyen a magyar tartalékos tiszt és megmutatták egyes fényes példákban a legmagasabb rangban is, hogy milyen katonai erények és katonai tulajdonságok vannak a magyar tisztben, megszívlelésre fognak találni, én hiszem és remélem, és ha az Isten nem akarja ezt a monarchiát e háború gyönyörű erőkifejtései után iijra visszadobni a régi állapot mizériáiba, akkor ugy is kell lennie, hogy el kell hallgatnia minden olyan bujkáló ellenszenvnek, amely a magyar nemzet katonai érvényesülése elé akadályokat akar gördíteni. (Élénk éljenzés és taps a jobboldalon és a középen.) Ez nem magyar nemzeti érdek csupán, hanem egyenesen a monarchiának nagyhatalmi érdeke, egyenesen a hadseregnek jól felfogott érdeke is, (Ugy van! jobbfelol) és én azt hiszem, a mi részünkről nem kell semmi egyéb a teljes sikerhez, mint az, hogy a magyar nemzetnek a katonaság iránti jogos ambicziója, jogos törekvése a gyakorlati érvényesülés helyes utján menjen előre, azon az utón, ahol nem szemben találja magát a katonai érdekkel, hanem annak segítségére szolgál. (Élénk helyeslés •jobbfelöl. Felkiállások a baloldalon: Magyar hadsereget!) Most még csak két rövid megjegyzésre szorítkozom a katonai kérdésben. Gróf Andrássy Gyula t. képviselő ur szíves volt hibáztatni azt, hogy Erdély védelme a Maros-vonalra szoríttatott. Ma már tényekről beszélhetünk. Itt tulajdonképen a kérdés téves beállításával állunk szemben. A Maros-vonal igenis, mint esetleges visszavonulási vonal, mint olyan vonal, ahová az első katonai fejlemények