Képviselőházi napló, 1910. XXXII. kötet • 1916. szeptember 7–szeptember 29.

Ülésnapok - 1910-665

330 665. országos ülés 1916 szeptember 2l-én, csütörtökön. módjait, hogy a pártkötelék, a pártfegyelem korlátai legalább némileg meg fognak enyhülni, hogy legalább ily kérdésben, mint a mostani, hogy érvényesülhessen a törvény, hogy ne kompromittáltassék az az alkotás, amelyhez önök, saját állításuk szerint ragaszkodnak, hogy felelősség nélkül, valódi felelősség nélkül ne kezeltessenek az országnak és a monarchia másik államának legsúlyosabb ügyei, legalább ily kérdésben az egyéni meggyőződés ne vettessék alá a pártfegyelem követelményeinek. Hiszen kérem, abban egy bevallás van; abban, hogy ebből pártkérdést csinálnak, abban megvallása van annak, hogy ha pedig pártkérdést nem csinálnak, ha teljes szabadsággal nyilváníthatnák azegyéni meggyőződésüket, akkor az indítványok (•gyíkét vagy másikát el kellene fogadniok. (Igaz! Ugy van! Tapsok a bal- és a szélsőbaloldalon.) En e nagy és súlyos helyzetben mégegyszer fordulok a t. többséghez, fordulok a t. ministerelnök úrhoz, mentse fel azokat, akik ő benne bíznak, a pártkérdés nyűge alól ebben az ügyben. (Mozgás.) Ke akarja, ne álljon oda, hogy az a bizalom, amelyet én nem osztok, amelyet azonban a ház többsége más okokból iránta táplál, mint barrikád legyen, amely elzárja az országot a külügyek vezetésének beható bírálatától; ós a t. többséget kérem arra, tegyenek félre minden más tekintetet, (Mozgás.) ha azt gondolják igazán és őszintén, hogy minden az országban legjobban van, szavazzanak le, de ha nem gondolják ezt és lehetetlen, hogy ezt gondolják, akkor adjanak módot arra, hogy az igazság teljesen kiderüljön, azáltal, hogy az alkotmányos ellenőrzés lehetőségét megteremtik a közös ügyek terén egyik vagy másik formában és hogy az eddigi eseményekórt való felelősség megállapításához hozzájárulnak. (Hosszantartó, élénk éljenzés és taps a bal- és szélsobaloldalon. A szónokot számosan üdvözlik.) Elnök: A ministerelnök ur kivan szólni. (Halljuk! Halljuk!) Gr. Tisza István ministerelnök: T. ház. (Halljuk! Halljuk!) Amidőn szót emelek, hogy lehetőleg röviden válaszoljak az előttem felszólalt két t. képviselő ur egynéhány állítására, mindenekelőtt nem hallgathatom el sajnálkozásomat afelett, hogy gróf Apponyi Albert t. képviselő ur ebbe a mai, hozzá minden tekintetben méltó felszólalásába beleszőtt egy aposztrofálást és egy kritikát az ezen az oldalon ülő képviselő urakkal szemben azért, mert ők a vitában részt nem vettek. T. képviselőház! Bn utóvégre azt hiszem, hogy az a joga minden képviselőnek megvan hogy mórlegelje, hogy egy adott pillanatban használ-e, vagy nem a közügynek azzal, ha szót emel (Ugy van! a jobboldalon) és ebben a tekintetben respektálnunk kell kölcsönösen egymásnak azt a jogát, hogy legjobb meggyőződésünk szerint járjunk el. (Ügy van! a jobboldalon.) Rakovszky István: Felvetették a pártkérdést ! (Zaj a jobboldalon. Halljuk! Halljuk!) Elnök (csenget): Csendet kérek! Förster Aurél: Hallgatni arany! Rakovszky István: Serényi kilépett! Gr. Tisza István ministerelnök: T. ház! Epén azért nem is kifogásként hozom fel, mert hiszen ebben bizonyára más nézetünk van, csak konstatálom, hogy akkor, amikor az a meggyőződésem és nem kétlem, hogy rajtam kivül a t. ház igen sok tagjának az a meggyőződése, hogy ez a vita, ha egyben vagy másban tett is hasznot a közügynek, sokkal több kárt okozott, mint hasznot, (Ugy van! a jobboldalon.) hogy e vitában nagyon sok olyan megjegyzés hangzott el, amelyre nézve csak azt kívánhatom a nemzet érdekében, hogy mielőbb a feledés homályába merüljön és amidőn a ház legkiválóbb tagjainak magas színvonalú beszédeiben is vannak pontok, amelyek megsebezték az ország érdekét, akkor, t. ház, nem csodálkozhatom afelett, hogy azok a t. barátaim, akik a kormányt támogatják, ebben a vitában nem vettek részt. Hiszen, t. ház, nézzünk körül a világ összes parlamentjeiben, a külügyi vitákban, amennyire emlékszem, lehet itt-ott egy-egy kivétel, előfordulhatott, de a külügyi vitákban a háború alatt kizárólag azok vettek részt, akik egy vagy más kifogást mondtak, egy vagy más kérdést adtak elő, akik támadták a felelős állásban levőket és erre válaszoltak a felelős állásban levők. De ilyen pillanatban, mint amilyenben most vagyunk, függő külügyi és katonai kérdésekhez bizonyára nem fognak hozzászólni azok, akik a vezetőket bizalmukkal akarják megajándékozni. (Ugy van ! a jobboldalon.) Zlinszky István: A példák mást mutatnak! Delcassét rögtön elbocsátották, az első vita után! Förster Aurél: Sassonow! Gr. Tisza István ministerelnök: Kérem, ezek a közbeszólások nem tartoznak a tárgyhoz. (Ugy van! a jobboldalon.) Én nem azt mondom, hogy meg nem támadtak kormányférfiakat, én nem azt mondom, hogy meg nem buktattak kormányférfiakat, hanem azt mondom., hogy azok, akik támogatták a kormányférfiakat, függő külügyi és katonai kérdésekhez nem szóltak. Gr. Andrássy Gyula: Dehogy! Gr. Tisza István ministerelnök: T. ház! Egy mulasztásomat kell még pótolnom, miután ma reggeli első felszólalásomban nem tettem eleget a parlamenti szokásnak abban a tekintetben, hogy őrgróf Pallavicini György t. képviselő ur javaslatára nézve nyilatkozzam. A határozati javaslatra nézve természetszerűleg arra kell a t. házat kérnem, hogy azt elfogadni ne méltóztassék. 'Az ilyen parlamenti bizottságok javaslatba hozatala igen jogosult paidamenti fegyver azok részéről, akik a bizalmatlanság álláspontján állanak, de soha egy kormány el nem fogadhat ilyen javaslatot és ilyen javaslat elfogadása fel-