Képviselőházi napló, 1910. XXXII. kötet • 1916. szeptember 7–szeptember 29.

Ülésnapok - 1910-665

665, országos ülés 1916 szí politikusoknak egy bizonyos számát, akiknek mégis kell hogy legyen egyéniségük, egyéni gondolkozásuk. (Helyeslés balfelöl.) Ezt az egyéniséget, ezt az egyéni gondolkozást meg nem ismerni: ugy reánk nézve — de ez a legkisebb baj — mint az országra nézve különösen a mai helyzetben rettenetes nagy hiány. (Ugy van! balfelol.) Tehát még rendes parlamenti viszonyok közt sem volna helyes a többség tagjainak ez a némasága, ele ma különösen nem az. Ma semmit, de semmit sem végeztünk, t. ház, esefleg a semminél kevesebbet, de mindenesetre semmit egy szavazással, amelylyel ezeket az indítványokat leszavazzák. Nem ilyen külső elintézésekre van szükség; (Ugy van ! balfelöl.) az ország lelkületére kell hatni, (Ugy van ! balfelöl) a lelkekben kell lentartani, sőt ha lehet magasabbra fokozni a kitartás gondolatát, a lelkesedést és gondolják-e, hogy ezt önök puszta szavazással elérik? Adjanak számot arról, hogy miért tartják ezeket az indítványokat leszavazandóknak. Azért, mert minden a lehető legjobban megy? Ezt önöknek senki el nem hiszi, mert hiszen maguk sem hiszik el; nem is hiszik, nem is mondják, talán azért nem szólnak, mert ezt nem mondhatják és mást nein akarnak mondani. (Ugy van! balfelöl.) De hát ezt a mást mondják meg. Hogyha a helyzet igényel átfogó intézkedéseket; ha azokat, amiket- mi proponálunk, nem találják jóknak, hát mondják meg, mik azok, amiket önök javaslatba hoznak; tudja meg az ország, tudja meg önöktől, hogy fogják fel a helyzetet; hogy akarják orvosolni a bajokat. Különösen az erdélyi helyzettel szemben: hiszen ha igaz volna az, amit egy teljesen elintézett, tehát itt újból fel nem említendő inezidens alkalmából hallottunk, hogy mi pártczélokra akarjuk felhasználni az erdélyi helyzetet, hiszen akkor mi csak örülhetnénk annak, hogy a túloldal teljes hallgatásba merül. De mi ezt nem akarjuk. Mi azt akarjuk, hogy az egész nemzetnek, de különösen a nemzet leginkább sújtott ezen részének vigasz, megnyugvás, biztosíték adassék. Azt mi egyedül nem adhatjuk, (Ugy van! balfelol.) azt elsősorban azok adhatják, akik a többség tagjai, akik határozhatnak. (Ugy van! Ugy van! a bal- és a szélsöbaloldalon.) Az ő részükről tehát lélektani szüksége volna a nemzetnek az, hogy az önöknek ne csak szavazatát konstatálja, hanem annak indokait, az önök érzelmeit, gondolkozását is megtudja, arról is értesüljön. E tekintetben csalódással végződött rám nézve a vita, mert reméltem és hittem, hogy az az eredménye lesz, hogy az eszme körében össze fogunk fogni, nem a tehetetlenség támogatásában, mert ilyen egységből én nem kérek, hanem az orvoslás eszközeinek keresésében, (Elénk helyeslés, éljenzés és taps a bal- és a szélsőbaloldalon.) nem a csüggedés terjesztésében, hanem ellenkezőleg a bátorító szózatoknak összhangBÉPVH. NAPLÓ. 1910—1915. XXXII. KÖTET. itember 2l-én, csütörtökön. 329 jában. Mindezeket a lélektani hatásokat nem lehet szavazásokkal elérni. Azoknak erejét nem lehet szavazásokkal pótolni, az a bajunk, hogy e nagy történelmi pillanatban is minden sablonszerűén történik, sablonszerű volt a hadvezetés, sablonszerű volt a külügyek vezetése, sablonszerű a parlamentarizmus, annak a nagy történelmi szellemnek, amely kellene, hogy minket áthasson, annak, sajnos, épen ott nem látom a nyomát, ahol elsősorban kellene uralkodnia. (Ugy van! a bal- és a szélsöbaloldalon.) És igy mennek a dolgok tovább. Ha leszavaznak minket, delegáczió nem lesz, a külügyminister és a hadügyminister a magyar országgyűlésre nem fognak jönni; felelősség nélkül, vagyis majdan akkori felelősségre kilátással vitetnek abszolutisztikusán az országnak és Ausztriának, mindkét államnak, legfontosabb ügyei sorsdöntő órákban. Három férfiúnak, a hadvezetőségtől eltekintek, kezében van minden: a külügyminister, az osztrák ministerelnök és a magyar ministerelnök kezében. A három, közül mindegyik természetesen képvisel egyéni értéket; politikai értéket egyedül a magyar ministerelnök képvisel. O az egyetlen, akinek van támasza, akinek van gyökere. De milyen ? Egy többség, amelyet hat óv előtt megválasztottak, a most már mandátummal nem rendelkező képviselőházban. Elegendő ez oly óriási események, oly óriási felelősség terhének elviselésére ? Elegendő ez, ha még ez az erő is néma és csak sablonszerű szavazásokban nyilvánul meg? Marad a t. ministerelnök ur egyénisége. Távol legyen tőlem, hogy lebecsüljem a politikai értékét, amelyet képvisel. Ha a helyzet megfordítva állana, ha az országnak ily helyzetében én lennék az ő helyén, ón Tisza Istvánt nem tartanám nélkülözhetőnek az ország nagy érdekeinek elintézésére. (Élénk éljenzés és taps a bal- és a szélsöbaloldalon.) Távol legyen tőlem, hogy én ezt lebecsüljem, de. épen azért őszintén ós nyíltan megmondhatom azt is, hogy ez a politikai érték ma nem az, ami volt, az erdélyi betörés után nem ugyanaz, amely az erdélyi bevonulás előtt volt. (Igaz! Ugy van! Taps a bal- és a szélsöbaloldalon.) Ezt hidegen és szárazon megállapítom. Itt ez nem fog megnyilvánulni, de nézzenek csak körül az országban, hallgassanak oda is, ahol minden pártszempont befolyása nélkül, sőt eddigi pártszempontok alól az eseményeknek hatása által felszabadult lelkek beszélnek és konstatálni fogják, hogy ez ugy van. Nekünk pedig nem ficzkiókkal kell dolgoznunk, hanem valósággal. (Igaz! Ugy van! a bal- és a szélsöbaloldalon.) Akkor tehát, t. ház, ez egy pilléren, amely, szó sincs róla, meg van gyengülve, nyugszik ez az egész óriási épület. Hát nem volt-e jogosult ily körülmények közt az a várakozás, hogy önök velünk együtt fogják keresni a javítás 42