Képviselőházi napló, 1910. XXXII. kötet • 1916. szeptember 7–szeptember 29.

Ülésnapok - 1910-665

324 66-5. országos ülés 1916 szeptember Sl-én, csütörtökön. béli hozzászólások, amelyeid)en példákat hoznak fel az illetők, néha anonim levelekben, ahol természetesen a konkrét példákra nem fektetek súlyt, néha névaláírással is és rámutatnak arra a helyzetre, hogy ezreket, sőt százezreket lehetne összetoborozni mindkét államból, hogy ha a teljesen jogosulatlan felmentéseken mennénk végig. (Helyeslés.) A kategóriák, amelyek itt tekintetbe jönnek, a következők. Először a tiszti szolgák, akiknek állománya a jelenlegi körülmények között nem indokolható lukszus-kategóriát képez, (Általános élénk helyeslés.) azonkívül bizonyos katonai intézetek, frontmegetti katonai intézetek, kórházak, irodák feles számú alkalmazottai, (Igaz! Ugy van! a ház minden oldalán.) akik helyett ezeket a szolgálatokat az öregek és azok a nagyon fiatalok, akik tapasztalás szerint a hareztéren nem válnak be, — nem jóakarat hiányában, hanem azért, mert fiatal szervezetük nem birja sem a strapácziót, sem a lelki megrázkódtatást — végezhetnék el. (Igaz! Ugy van!) Azonkívül bankoknál, vállalatoknál, mindenféle magánintézeteknél visszatartott, egy fiktív szükség alapján visszatartott olyan egyének, akik teljesen szolgálatképesek. A sok levél között, amely hozzám jött, egyet-kettőt óhajtok a t. ház tudomására hozni, mert megérdemli. Az egyikben a verseczi Kereskedelmi Egyesület tagjai az egyesület hivatalos pecsétjével ellátott levélben azt irják nekem, hogy ők, akik a köteles koron túl még otthon vannak, felajánlják szolgálataikat mindazokra a teendőkre, amelyeket fiatal emberek látnak el és akiket szintén a fronton lehetne alkalmazni. (Helyeslés.) Azután, ami szintén igen szép dolog, egy magánvállalat alkalmazottja azt irja nekem, hogy az ő vállalata nem akarja őt elbocsátani, ő pedig kívánkozik a katonai szolgálatra, a frontra. Kívánkozik vagy nem kívánkozik, a tény az, hogy ezekben a részint katonai, részint magánvállalkozási mindenféle intézetekben rendkívül sok jogosulatlanul felmentett egyén más testileg gyengébb erő által pótolható lenne a monarchia mindkét államában. Szóval nem a testileg kevésbbé alkalmasak szigorúbb mértékben való besorozása által, ami által semmit sem nyernénk, hanem a jogosulatlanul felmentettek besorozásával kellene szaporítani véderőnket. A nemzeti erő teljességét kell harezba vinni. (Helyeslés.) Ismételten ajánlom ezt a kérdést a t. honvédelmi minister urnak és ha innen meghallgatja, a hadügyminister urnak figyelmébe. Egyébként ez is egyike azoknak a dolgoknak, — minthogy a honvédelmi minister ur hatáskörébe csak részben tartozik — hogy ez utón nincs módunkban odajutni, hogy sürgessük azt, hogy a monarchia másik államában hasonló szigorral vitessenek keresztül ezek a rendszabályok. Ez azon múlik, hogy a közös ministerekkel, a közös hadügyministerrel is, az alkotmányos felelősségrevonás terén közvetlenül érintkezésbe léphessünk. (Helyeslés balfelöl.) Már most átmegyek a külügyi kérdések tárgyalására abból a szempontból, hogy kimutassam, hogy mennyire nélkülözhetetlen a külügyministernek direkt alkotmányos ellenőrzése a delegáczióban. Nekem, t. ház, erről a tárgyról nagyon sok mondanivalóm nincs azok után, amiket gróf Andrássy Gyula t. barátom elmondott. Nem akarom sem ismételni, sem rekapituálni az ő előadásának részleteit, csak az ő benyomását akarom azokból levonni. Méltóztassék elhinni, t. képviselőház, nekünk épenséggel nem kedvtelésünk az, hogy mi a közös külügyinmister urnak személyével itt támadólag foglalkozzunk. Nagyon kellemetlen ez ránk nézve egy oly testületben, ahol ő nem nyilatkozhatik. Semmi legkisebb, legtávolabbi személyes indokunk nincs is erre. Hiszen azokban a politikai küzdelmekben, melyek ennek a háznak atmoszféráját néha izzó fokra fűtötték, néha el is mérgesítették, a mostani t. külügyminister urnak semmi része nem volt. 0 ugyan tagja volt a kormánynak, de oly állást foglalt el, amely őt jóformán kivültartotta a parlamenti küzdelmeken. Senkinek semmi oka, személyes épenséggel nem, de politikai oka sincs, hogy iránta animozitással viselkedjék. Tehát, hacsak egyéni ízlésünket követhetnők, eszünk ágában sem volna ellene támadólag fellépni. De, mint az előbb mondtam, t. ház, az idők túlkomolyak, a helyzet túlkomoly, a koczkán forgó érdekek tűlnagyok, semhogy komplimentirozásra, udvariaskodásra vagy csak kiméletességre is megvolna a lehetőség. Ha legjobb, legbensőbb barátomról volna szó, ha ő olyan fontos, felelős állást foglalna el, melyre az adott viszonyok között rátermettnek nem tartom, megindítanám az akcziót, hogy onnan eltávolíttassák. Ha magam foglalnék el oly állást, ahol lelkiismeretem azt mondaná, hogy nem tudok annak követelményeivel teljesen megbirkózni, keresném a módot, hogy helyettem más ember jöjjön oda. (Halljuk! Halljuk!) Már most, t. ház, mik a külügyministerium, a külügyek vezetésének feladatai a mai helyzetben ? Feladatai kétfélék: egyik az, hogy a háború vitelét illetőleg fentartsa a bizalmas folytonos érintkezést szövetségeseinkkel s amellet velük szemben is mindnyájunk érdekében fentartsa az önálló akczióra való képességet, amelyet épen a bizalom teljessége ad meg számára, ad meg mindenkinek. (Helyeslés balfelöl.) A másik pedig az, hogy az eseményeknek, a helyzetnek, a harezban levő népeknek, a velünk ellenséges államoknak is, a semlegeseknek is folyton ütőerén tartva kezét, a helyzet felett mindig akként uralkodjék, azt annyira ismerje, annak minden mozzanatával olyan kontaktusban legyen, hogy megragadhassa a kellő pillanatot, melyben a mi érdekeinket, a mi biztonságunkat előmozdító,