Képviselőházi napló, 1910. XXXII. kötet • 1916. szeptember 7–szeptember 29.

Ülésnapok - 1910-665

S2Ó 665. országos ülés 19Í6 szeptember 2l-én, csütörtökön. politikai okokat, melyeknél fogva sem az osztrák Reichsrat, sem a delegáczió egybehivását kívánatosnak nem tartanok és ha ez alapon akcziót indítanánk annak megakadályozására, tekintettel olyan jelenségekre, melyek esetleg felmerülhetnek Ausztriában, ez igenis beavatkozás volna, (ügy van! a hal- és a szélsobalolclalon.) De mi csupán azt kívánjuk, hogy Ausztria teljesítse, hajtsa végre azt az ő saját törvényét, amelynek végrehajtása előfeltétele annak, hogy mi a mi törvényünket e téren végrehajthassuk. Ne vitatom, hogy szerencsés-e az összefonódás, mert nagyon jól tudják, hogy a ház ez oldalán nem tartjuk szerencsésnek ezt az összekapcsolást a magyar alkotmányos életnek és az osztrák alkotmányos életnek, mely ily helyzeteket előidézhet, de így van és de lege lata mondom, hogy nyomatékosan kívánjuk, hogy Ausztria hajtsa végre azt a tulajdon törvényét, még pedig nem onerózus törvényét, egy törvényt, amely jogokat állapit meg, amely az osztrák nemzetnek és népének jogait tartalmazza, végét veti nullifikácziójának; kívánjuk, hogy éljen jogokkal, érvényesítse jogos befolyását és kívánjuk azon a czimen, hogy vannak bizonyos közös intézmények, amelyek ellenőrzésében, a mi részünkről való alkotmányos ellenőrzésének gyakorlatában is hézag támad, mert ők az ellenőrzést nem gyakorolják, a törvényt végre nem hajtják, amely nekik is jogot ad. Mondom, t. ház, ez semmikép nem nevezhető beavatkozásnak Ausztria belügyeibe. Hanem egyfelől a létező alkotmánynak, legyen az szerencsésen, vagy nem szerencsésen konczipiálva, de ugy, amint áll, egyik jogi korolláriuma, másfelől semmi egyéb, a dolog erkölcsi és politikai oldalát véve, mint folytatása annak a politikai tradicziónak, mely az osztrák népnek alkotmányos szabadságával erkölcsi szolidaritást vállal és kívánja, hogy ők is szóhoz jussanak, kívánta mindig, de ha valaha, akkor ezen rájuk nézve ép ugy, mint ránk nézve sorsdöntő órákban is kívánja. (Igaz! Ugy van! a hal- és a szélsobalolclalon.) Ámde elismerem és mindenki elismeri, hogy mindezek daczára előállhat politikailag, nem hiszem, hogy előállhat, de jogilag konstruálható az az eset, hogy Ausztria nem akarja végrehajtani, az osztrák faktorok bármelyike nem akarja végrehajtani ezt az osztrák törvényt és ennek folytán nem sikerülhet a delegácziókat összehívni. Utóvégre kényszereszközök nem állanak rendelkezésre abból a szempontból, hogy Ausztriát e törvény végrehajtására bírjuk. Nekünk csak az áll rendelkezésre mindig, hogy ez esetben saját szuverén elhatározásunk alapján levonjuk ebből a konzekvencziát és gondoskodunk a magunk alkotmányának kontinuitásáról, ugy hogy az ne legyen kötve az Ausztria részéről előfordulható esetleges mulasztásokhoz ós akkor logikai kényszerűséggel előáll, mint gróf Andrássy Gyula t. barátom indítványának kiegészítése, az az indítvány, melyet én voltam bátor beadni és amelyről újból hangsúlyozom, hogy az bár tetszetősebb a függetlenségi párt álláspontjából, mert a magyar országgyűlésnek és nem a delegácziónak aktiválását kívánja, nem tartalmazza a függetlenségi párt közjogi programmjának megvalósítását, (Ugy van! a bal- és a szélsobalolclalon.) annak megkezdését sem, sőt segítségére jön a 67-es alkotmánynak, amennyiben kisegítőt tartalmaz, hogy a 67-es alkotmány alapvető tételének felforgatása nélkül lehetségessé teszi, hogy a külügyminister, hozzáteszem, a hadügyminister és egyáltalán a közös ministerek alkotmányos ellenőrzés alá kerüljenek.' Mólyen t. képviselőház! A t. ministerelnök ur ezt érezte, de azért azt mondja, hogy közelebb áll ő e helyzetben az én indítványom elfogadásához, bár törvényjavaslatom szövegét semmikép nem tehetné magáévá. Ez nem is szükséges, t. ház. Hiszen a ház ez oldalán is ülnek t. barátaim közül többen, akik a törvényjavaslat szövegezésének minden részletéhez hozzá nem járulnak, mert hisz annak szabályszerű ellátása abban áll ugyebár, hogy az elvi elfogadás esetén bizottsághoz volna utasítandó és a bizottság tárgyalása és azután a bizottsági jelentós alapján a plenáris tárgyalás alkalmával mindenkinek alkalma nyílnék arra, hogy a szövegezés ellen egyes kifogásait érvényesíthesse, hogy átalakíthassuk jobbra vagy balra, tehát a törvényjavaslat szövege elleni kifogások abszolúte nem képezhetik akadályát annak, hogy a javaslathoz magához hozzájáruljon. A t. ministerelnök ur csak mellesleg említi ezen kifogásait, amelyek törvényjavaslatom szövege ellen emelhetők és az én javaslatom el nem fogadásának főindokául azt hozza fel, hogy nem tartja a mai időket alkalmasaknak arra, hogy valami közjogi kontroverziát idézzünk elő, de ha azok a fennakadások, amelyek ma a delegáczió egybehivását szerinte lehetetlenné teszik, a háború utáni időkben is Ausztriában folytatódnának, akkor igenis konszideráczió tárgyává teszi azt, hogy ehhez hasonló kisegítőt találjunk. Nos hát, én ennek az ellenérvelésnek erejét nem vagyok képes sem belátni, sem érezni. Közjogi kontroverziát vetünk fel? Ugyan kik között lehet ez? Egymás közt nem, minthogy eltekintve a szövegezés nehézségeitől, amelyeken a dolgok további vitatása során keresztül eshetünk, ugylátszik, mindnyájan — a ministerelnök urat is beleértve — abban a nézetben vagyunk, hogy amennyiben a delegáczió egybehivása lehetetlen, a magyar törvényhozás a maga szuverén elhatározása alapján segit magán, hogy az alkotmányos ellenőrzést a közös ministerekkel szemben is gyakorolhassa. Köztünk tehát ilyen közjogi kontroverziák nem merülhetnek fel. A függetlenségi párt sem olyannak tekinti ezt, mint egy kísérletet, hogy programmját érvényesítse, hanem egész lojalitással egy pilla-