Képviselőházi napló, 1910. XXXII. kötet • 1916. szeptember 7–szeptember 29.
Ülésnapok - 1910-665
665. országos ülés 1916 szé natnyi kisegítő eszköznek, köztünk tehát kontroverziák nem állanak elő. Hát akkor kivel? Ausztriával? Bocsánatot kérek, annak az Ausztriának, amely a maga törvényes kötelességét velünk szemben még saját népei joggyakorlatának javára sem tudja, vagy nem akarja teljesíteni a létező alkotmány parancsát, annak az Ausztriának érzékenységére valóban nem kellene és nem volna szabad ebben az esetben tekintettel lenni. (Ugy van! a baloldalon.) Mert az már mégis túlmenne — mondom, én nem tételezem fel, hogy ilyen ellenvetésekkel, nehézségekkel és támadásokkal komoly osztrák tényezők részéről találkoznánk, — de az már mégis túlmenne minden megengedett korláton, ha a monarchia másik államának közjogi és politikai tényezői nem teljesítenék azt az alkotmányos kötelességüket, mely a létező alkotmány teljes funkezionálását lehetővé teszi és azután még tetejébe kifogásolnák vagy meg akarnák akadályozni, nem tudom én minő közvetett befolyások utján azt, hogy Magyarország ebben a helyzetben saját elhatározása alapján önmagán segítsen. (Élénk helyeslés a bal- és a szélsőbälóldalon.) En az illojalitásnak ekkora fokát nem tudoni feltételezni, ezt nem szabad feltételeznünk. Ha volna, nem volna szabad arra számot vetni. (Ugy van! Taps balfelöl.) Itt a magyar törvényhozás önálló tényéről volna szó, melybe senki másnak beleszólása nincs, nemcsak jogi szempontból nem, — mert jogi szempontból az 1867 : XII. t.-cz. is teljesen önálló magyar alkotás — de még abból a praktikus szempontból sem, hogy tényleg végrehajtható ne legyen, amint hogy valóban közös ügyekre vonatkozó intézkedések nem hajthatók végre abban az esetben, ha a másik fél abba bele nem megy, szóval mind jogilag, mind pedig gyakorlatilag Magyarország önálló intézkedése ez, ugy hogy elképzelhetetlen, hogy bárminemű közjogi kontroverziára adhatna alkalmat. Ezért formuláztam én javaslatomat olyan szerény és csak kisegitő alakban, hogy elejét vegyem minden lehető ellenvetésnek és nehézségnek, hiszen az a közvetlen czél lebeg előttem, lebeg előttünk, lebeg mindnyájunk előtt, hogy abszolút lehetetlenség épen a mai nehéz és sorsdöntő órákban megengedni azt, hogy a közös ministerek minden direkt alkotmányos ellenőrzés nélkül működjenek. (Helyeslés és taps a bal- és a szélsőbälóldalon.) A hivatkozás arra, hogy a közös ministerek politikáját fedi a magyar ministerelnök társfelelőssége, nem elégíti ki az alkotmányos élet igényét, mert a ministeri felelősség elsősorban egyéni felelősség. (Ugy van! a baloldalon.) A ministernek a maga resszortjáért helyt kell állania, igaz, hogy bizonyos szolidaritásban vannak vele általános politikai kérdésekben a társministerek, különösen pedig a ministerelnök a ministertársaival, de ha ez a mínisterelnöki felelősség az ő magyarországi kollégáinak feleKÉPVH. NAPLÓ, 1910—1915. XXXII. KÖTET. 'ptember 21-én, csütörtökön. Pál lősségét fedezné, ugy hogy ők a felelősségrevonás alól magukat kivonnák és csak ő volna felelős, ez a mi alkotmányunknak teljes meghamisítása volna, teljes felforgatása volna a ministeri felelősség elvének. (Igaz! Ugy van! a bal- és a szélsőbälóldalon.) Hát még akkor, amikor a közös külügyministerről és a hadügyministerről van szó, akiknek hogy mennyi függ az egyéniségétől, mennyi függ a hivatali képességétől, mennyi függ a közösen megállapított alapelvek helyes vagy helytelen felfogásától, azt mondanom sem kell, azt nem kontrovertálhatja senki! Hiszen az előtt a képtelen állapot előtt állunk, hogy épen akkor, amikor a közös ministerek ténykedése óráról-órára nemzeti létünknek garancziáiról, nemzeti biztosságunkról, a háború győzelmes befejezéséről, a helyes békekötésről döntővé válhatik, épen ezekben az órákban az az egész alkotmányos gépezet, amely rendes időkben néha tartalom nélkül zakatol tovább, épen most, midőn életbevágó tartalommal kell, hogy birjon, felmondja a szolgálatot és nem működik. (Ügy van! Taps a baloldalon.) Lehet-e bárminemű szőrszálhasogatással ilyen állapotot tűrni ? Lehet-e bizonyos szubtilitásokra való hivatkozással megengedni, hogy az alkotmányosság alapelve, a felelősségrevonás lehetőségének elve szüneteljen épen azokkal szemben, akik sorsunkat kezükben tartják, akik minden jüllanatban kiszámíthatatlan károkat okozhatnak, akiknek képességétől, rátermettségétől, helyes eljárásuk részleteitől függ az, hogy abból a nagy válságból, amelyet a világháború magában rejt, győzelmesen és megerősödve, vagy pedig meggyengülve kerüljünk ki ? Ez abszolút képtelenség. Es ha azután sikerül a t. ministerelnök urnak bebizonyítani, hogy ebbe a képtelenségbe nekünk bele kell kerülnünk az 1867iki alkotmány természete folytán, La neki sikerül a maga álláspontját győzelmesen keresztülvinni, ha neki sikerül az, ami az érvelés terén nem sikerült, de a szavazással sikerülhet, ha sikerül megmutatni, hogy a magyar képviselőház többsége abban a hitben van, hogy az 1867-iki alkotmány alapján sem igy, sem amúgy nem lehet érvényesíteni a legválságosabb pillanatokban a felelősség elvét, akkor a t. ministerelnök ur és az a többség, amely vele szavaz, históriai dokumentumot irt meg a 67-iki alkotmány teljes csődjéről. (Élénk helyeslés, éljenzés és taps a bal- és a szélsőbaloldalon.) Ha akarják, t. uraim, ám tegyék meg. Kern ez az oldala a kérdésnek az, amely felett a ház ezen oldalán könnyüket fogunk ontani. (Igaz! Ugy van! a szélsőbaloldalon.) A másik oldala, amely még a mi közjogi elvünk diadalra juttatásánál is aktuálisabb az, hogy ebből a nagy mérkőzésből diadalmasan kerüljünk ki és olyan békés állapotokat teremtsünk, melyek a nemzetet abba az erőviszonyba helyezik, amely erőviszony alapján, kivívhatja a kivivandókat a mi programmunk szerint. Ez a legaktuálisabb ér41