Képviselőházi napló, 1910. XXXII. kötet • 1916. szeptember 7–szeptember 29.

Ülésnapok - 1910-665

66$. országos ülés id 16 szeptember 21-én, csütörtökön. 819 hadseregek között azt a teljes harmóniát, mely a végezel érdekében szükséges. Egy koaliczió mindig igen nehéz, igen kényes dolog. Itt mindig az a veszély van, hogy ha egyes szövetkezett tényezők nem adnak fel semmit önálló rendelkezési jogukból, n ines meg a megfelelő összeműködés ; másrészt az is kétségtelen, hogyha a kölcsönös beavatkozás, az egységes vezetés túlmegy bizonyos határon, esetíeg apaszthatja a felek lelkesedését, harezi akaratát és érezhetővé válik e békekötésnél is egyik vagy másik tényező súlyánál. Ez kétségtelen, minden ily koaliczió bizonyos hátrányokkal jár. A kérdés csak az, mi a kisebb hátrány ? Azt hiszem, nekünk egyedüli czélunk ma a győzelem kivívása ; (Általános helyeslés.) minden, ami ezt elősegíti, Magyarországnak különleges érdekében és a monarchiának is érdekében van. (ügy van ! ügy van !) ~Eiz a legfőbb érdek, a legfőbb kötelesség. Mindent, ami ezt előmozdítja, örömmel üdvözlök ; örömmel üdvözlök — anélkül, hogy bármit is tudnék erről — minden oly megoldást is, mely lehetővé teszi annak a fő előnynek kihasználását, melylyel rendelkezünk. Á mi legfőbb előnyünk a belső hadműködési vonal ; legfőbb előnyünk, hogy Európa közepét foglaljuk el, ellenségeink pedig annak szélső részeit és hogy igy mitudunk összeműködni, tudjuk politikai és katonai indokok által vezetve odadobni erőinket, ahol az adott perezben a siker a legkilátásosabb és legbiztosabb. De e nagy előnyt csak akkor érhetjük el, ha az összes összeműködő haderő, török, bolgár, osztrák-magyar és német oly kapcsolatba jön egymással, hogy egységes haditerv szerint történjék a csapatok beosztása. (Általános helyeslés.) Nem tudom, ezt az uj rendezés biztosítja-e, nem tudom, van-e ilyen ; de ha van, ha ezt biztosítja, minden más tekintetet félretéve, örömmel üdvözlöm és hozzáteszem : csak azt sajnálom, hogy nem korábban történt. (Elénk helyeslés balfelől.) mert akkor talán megmenekültünk volna attól, hogy Olaszországban és Verdun körül egyidőben támadjunk és felnyissuk a keleti frontot az orosz túlerőnek, amely óriási hibának következése volt a román támadás. Ezek után befejezem felszólalásomat. Mi két év óta hallgatunk, két év óta semmi kritikát nem gyakoroltunk s ezért magunkat tettük ki a legnagyobb kritikának ; még most is e vita alatt, szemrehányások történtek barátaink részéről. En azért hivatkozom erre, hogy ebből azt a következtetést vonjam le, hogy mi biztosan nem könynyelmüen, nem ok nélkül szakítottuk meg az egyedül helyes belső békét. Én ezt csak azért-hozom fel, hogy rámutassak arra, hogy csak komoly, nagy okok bírhattak rá bennünket, hogy az aktivitás terére lépjünk. (Helyeslés balfelől.) Nem osztom azon t. barátaim nézetét, akik erről az oldalról azt hangoztatták, hogy a parlamenti harcz semmiféle kárral sem jár. Én érzem azt, hogy bizonyos diszharmónia van a szükséges lelki állapot és a mi parlamenti küzdelmünk' között. Én érzem azt, hogjr kívánatos az volna, hogy egy nagy lendületben egyesüljön az egész nemzet (Élénk helyeslés a bal- és szélsőbaloldalon.) mert ebben a háborúban a kicsinyes és megvetendő — ilyen nagy helyzetben megvetendő — hatalmi és pártszempontok mellőzésével egyedül az volna helyes, ha egy nagy lendületben egyesülve csak egy ellenséget látnánk, és ez az az ellenség, amely határainkat döngeti és támadja. (Elénk helyeslés a baloldalon.) Ha tehát mégis harezot kezdtünk és ha kénytelenek vagyunk ezt a harezot folytatni, ez csak azért történik, mert a mi meggyőződésünk szerint, a mi lelkiismeretünk szerint legalább is erre rátesszük egész politikai ekszisztencziánkat, mert a mi meggyőződésünk szerint olyan hibák történtek, a melyeknek eltűrése hazafiatlan tény és mulasztás. (Elénk helyeslés, éljenzés és taps a baloldalon.) Elnök : Az ülést 5 perezre felfüggesztem. (Szünet után.) Elnök (csenget): Méltóztassanak helyüket elfoglalni. Az ülést újból megnyitom. Grőf Apponyi Albert képviselő urat illeti a szó. Gr. Apponyi Albert: T. ház! (Halljuk! Halljuk!) Záróbeszédemben mindenekelőtt azokkal az indokokkal akarok foglalkozni, amelyeket a t. minis terelnök ur azok elfogadása ellen hozott fel, eltekintve a jjolitikai témáktól, amelyek e vitának tárgyát képezték és amelyek indítványainknak is hátteréül szolgáltak. A t. ministerelnök urnak gróf Andrássy Gyula t. barátom indítványával szemben a legfőbb, sőt egyetlen érve az, hogy nem tartja magát, a magyar kormányt, a magyar politikát, a magyar közjogi tényezőket illetékeseknek, hogy az osztrák delegáczió összehívását követeljék, mert szerinte az beavatkozás volna Ausztria belügyeibe. Gondolom, nem tévedek és a t. ministerelnök ur sem fog ellenmondani nekem, ha megállapítom, hogy ez az ő egyetlen érve, mert abban, hogy a delegácziónak összehívása nagyon kívánatos volna, abban ő egyetért velünk. Tehát csak a jogi lehetetlenség az, amelyre ő hivatkozik, mikor t. barátom indítványát is visszautasítja. Gróf Andrássy Gyula t. barátom a dolog lényegében erre már válaszolt. Nem gondolom, hogy bárkiben ez országban, de Ausztriában is kétség lenne, hogyha a t. ministerelnök ur a delegácziónak összehívását komolyan akarja, hogy akkor a delegácziók össze fognak hivatni, (ügy van! a bal- és a szélsöbaloläalon.) Ez a dolognak az a ténybeli és politikai oldala, mely tulajdonkép minden okoskodást e téren feleslegessé tesz. De igen nagy tévedésnek tartom azt a felfogást, mely Ausztria ügyeibe való beleavatkozásnak minősitené a delegáczió összehívását. Hiszen, ha megfordítva állana a dolog, hogyha mi itt Magyarországon kifundálnánk bizonyos