Képviselőházi napló, 1910. XXXII. kötet • 1916. szeptember 7–szeptember 29.

Ülésnapok - 1910-665

665. országos ülés 1916 sze j Olaszország is észreveszi ezt és mindjárt látja, hogy most egy kihúzási tendencziával áll szemben. Január 26-án azt mondja Sonnino, a becsü­letes, hogy be akarnak csapni. A ministcrelnök erre azt mondja, hogy ebből a konverzáczióból és az olasz külügyministernek abból az állításá­ból, hogy »be akarnak csapni«, semmikép sem lehet következtetni, hogy ez kizárólag Buriánra vonatkozik, nem pedig az előbbi magatartásra is. Bocsánatot kérek, ha jól megnézi ezt a jegy­zéket, látja, hogy itt olyan tényre is történik hivatkozás, amely kizárólag Burián idejében tör­tént, amikor azt mondja, hogy a czenzura ellenére, amely csak azt bocsátja keresztül, ami a kor­mánynak kellemes, a bécsi sajtó, a Neues Wiener Tagblatt és a Wiener Allgemeine Zeitung a leghatározottabban tiltakoznak minden területi engedmény ellen. íme, itt van már az az uj tény, amely Olaszországban azt az érzést ébreszti, hogy bizony ezek nem akarnak velünk megegyezni, amiért semmikép sem lehet Berchtoldot felelős­ségre vonni, mert ez már kizárólag csak Burián idejében történt. Azután folytatja Burián ezeket a konver­zácziókat és pedig január 27-én azt mondja, hogy ő azt az olasz követelést magában vitatja : dans son interieur. A legkomolyabb megfontolás tár­gyát képezi, hogy megoldáshoz jusson, de eddig nem talált módot a megoldásra. Ausztriának és Magyarországnak is beleszólása van, ez igen sok időbe fog kerülni. Azt mondja egy pár nappal később, hogy gróf Stürgkh tudott róla, hogy ő kedvez az olasz igényeknek és nem találja igazolt­nak ; gróf Stürgkh intranzigensnek mutatkozott, gróf Tisza is nagyon kevéssé kedvező megjegyzé­seket tett. Azt mondja, hogy nagy rábeszélő tehet­ségre lesz szüksége, hogy eredményt érjen el. Ez nem hangzik nagyon biztatóan. Ha ezen válaszo­kat kapja valaki több napi, heti tárgyalások után, hogy majd csak most fog c tárgyban Budapestre utazni, akkor világosan látja, hogy itt időnyereség a ezé], Ilyen nagyfontosságú kérdésben a minis­terelnökök, bármennyire el vannak foglalva, módot találhattak volna arra, hogy együtt megbeszél­jék a külügyministerrel a dolgot és hogy ott állást foglaljanak. Ha az ember arra hivatkozik, hogy nefci bemutatkoznia kell majd Budapesten, akkor fogja vele tisztába hozni : akkor igen természetes, hogy ezt a tárgyalási módot komolynak venni nem lehet. Február 9-én, azután pedig később február 11-én Burián hivatalosan bejelentette az igényét Dodekanesos és Valona elfoglalása ellenértékéért. Azt mondja, hogy a két év előtt Olaszország által elfoglalt területért tartozik nekünk Olaszország a hármasszövetség értelmében ellenértéket adni. Talán igaza volt, talán nem ; vitatható kérdés. Ha az a ezé]ja egy pártatlan biróság előtt, hogy ellen­számlát nyújtson be, amelylyel apasztja az ő klien­sének tartozását, akkor helyesen jár el, de a feladat most nem az volt, hogy követelést állitson köve­teléssel szemben, hanem az állami fősuly azon volt, 'ember 21-én, csütörtökön. 315 hogy mikor egy nagy háborúban vagyunk, az olasz közönséget és kormányt megnyugtassuk afelől, hogy győzelem esetében hajlandók vagyunk neki aspi­ráczióik kiclégitése czéljából áldozatokat hozni. Hogyan gondolhatott ebben a tekintetben ered­ményt elérni akkor, amikor két év előtti követelé­seket támaszt fel újból. Nem világos-e, hogy nem ébreszthetett fel más érzést, minthogy itt becsa­pási szándék van. Tudta is, hogy halad az offenzi­vánk, gondolta, hogj'ha annak sikere lesz, addig felfüggeszti a további lépéseket. Akkor ezek nem sikerültek. Márczius 1-én Stanislaunál megakad a mi előnyomulásunk, pár nappal később megakadt a németeké Praznicnál. Jön a hadvezetőségnek az a véleménye, hogy nem vagyunk képesek Przemyslt tartani. Jön más minden oldalról, hogy itt valamit tenni kell, mert nagy veszély volna, hogyha ebben a momentum­ban megtámadna bennünket Olaszország ; Románia is vele menne, ez volt az általános meggyőződés. Akkor ezen nyomás hatása alatt megcsináljuk az első konczessziót, márczius 3-án. Akkor azonban azt jelenti Avarna Rómába, hogy ő kifejezte Buriánnak csodálkozását afelett, hogy ő, aki azelőtt másképen beszélt, most ilyen ajánlatot tesz, amit Burián nem is tagad, azt mondván, hogy érti az ő csodálkozását, de ő mindig mondta, hogy a kellő perezben ajánlatot fog tenni. (Derültség bal­felöl.) Ebben a konverzáczióban is benne van, hogy miképen kellett hatnia annak a helyzetnek, amikor megakadt a katonai előnyomulás, amelytől várták a sikert. Miután ez csak egy elvi ajánlat volt, azután megtörtént a második ajánlat 28-ikán; azt meg­előzőleg volt Przemysl eleste 22-ikén. A t. minister­elnök ur előadta a tárgyalási fázisokat, amelyek magyarázzák, hogy előbb nem jöhetett a konkrét ajánlat a mi részünkről és ebből azt a következ­tetést vonjuk le, hogy nem volt semmiféle mester­séges összefüggés Przemysl feladása és a mi aján­latunk között. De ezek a tényekkel nem egészen pontosan klappolnak. Tényleg ugy van, hogy már előbb is válaszolhattunk volna, mert Sonnino márczius 19-ikén mondja azt, hogy ő kész azt a követelést, hogy rögtön végrehajtassék a meg­állapodás a háború alatt, amely követelés csak­ugyan elfogadhatatlan volt, felfüggeszteni egészen a tárgyalások befejezése utánig. Ezt ugyan akkor Burián visszautasítja és azt mondja, hogy ezt nem tartja czélszerünek, nem tartja megfelelőnek, nem tartja helyes megoldási módnak. Ugyanakkor, márczius 21-ikén, jelenti ki Sonnino, hogy ő nem tesz ajánlatot nekünk, hanem tőlünk vár ajánlatot, ami szintén már nagyon malicziózus álláspont volt, mert természetes, hogy annak, aki követe], kell felhoznia, hogy mit követel. Burián azt mondja és teljes joggal, hogy formailag ebbe nem megy be ; ő nem csinál ilyen ajánlatot. Ez történt márczius 21-ikén. Márczius 22-ikén elesik Przemysl. És akkor már márczius 23-ikán Burián azt mondja A várnának, hogy fontolóra veszi, hogy tegyen-e ajánlatot. 28-ikán meg is teszi ezt az ajánlatot. 40*

Next

/
Oldalképek
Tartalom