Képviselőházi napló, 1910. XXXII. kötet • 1916. szeptember 7–szeptember 29.

Ülésnapok - 1910-665

S08 &G5. országos ülés 19lé szeptember 21-én, csütÓrloköü. Gr. Tisza István ministerelnök: Már most, t. ház, a külügyi kérdések legfontosabbikára és legaktuálisabbikára, a román hadüzenetre vonatkozólag — feritartva magamnak, hogy esetleg ínég egyszer felszólaljak, ha ezt a t. képviselő urak zárszava szükségessé tenné — most csak igen röviden nyilatkozom. (Halljuk/ Halljuk/ a jobboldalon.) Gróf Apponyi Albert t. képviselő ur azt mondja beszédében, hogy ha mi tudtunk Románia készülődéseiről és vártuk az esetleges román támadást, akkor ő ezzel szemben két dolgot jegyez meg. Azt mondja a t. képviselő ur (olvassa): »A támadás pillanatát senki sem tudhatja előre. Azonban ha egyszer tudja, hogy ellenséges indulatú az az állam, hát akkor ebből az következik, hogy a támadást abban a pillanatban várhatja, melyben az ránk nézve a legkedvezőtlenebb, a támadó államra nézve a legkedvezőbb.« Másrészt megjegyzi azt is, hogy (olvassa) : »Világos az is, hogy amikor biztosan tudom, hogy valaki meg fog támadni, csak azt nem tudom, mikor, állandó és folytonos készenlétben kell vele szemben lennem.« (Ugy van ! Ugy van / a baloldalon.) Hogy először ezzel a második tétellel végezzek : feltétlenül lesújtó volna az ebben foglalt bírálat, hogyha ez a támadás nem akkor ért volna minket, amidőn egy világháborúban három fronton verekszünk. De a t. képviselő urnak nem szabad elfelejteni mindazt, amit ez az egyszerű tény maga után von. A dolog részleteibe megint nem akarok belemenni. Hála Istennek, ma már ebben a tekintetben eredményekre mutathatunk rá. Várnunk kellett óriási orosz támadásokat augusztusban, szeptemberben. Be is következtek még az előbbieket is túlhaladó hevességgel. Már most azt kérdem: ha mi elsősorban nem erre gondoltunk volna és Erdélybe hadsereget nemcsak akkor vittünk volna, — amint most már vihettünk — amikor azt megtehettük az orosz harcztéri helyzet veszélyeztetése nélkül, ha nekünk Erdélyben százezer emberünk állott volna lábhoz tett fegyverrel és akkor megverettük volna magunkat az orosz fronton azért, mert ez a százezer ember nem volt ott, hanem Erdélyben állt, (Mozgás a baloldalon.) hát micsoda óriási felelősséget kellene elviselnünk, micsoda rettenetes, mardosó lelkiismereti íurdalásokjat kellene kiállanunk 1 (Igaz! Ugy van/ a jobboldalon.) Polónyi Géza : De a lakosságról lehetett volna azért gondoskodni! (Zaj a baloldalon. Halljuk! Halljuk ! a jobboldalon.) Elnök (csenget) : Csendet kérek ! Gr. Tisza István ministerelnök: Ami a másik megjegyzést illeti, a t. képviselő urnak annyira igaza van ebben, hogy épen ez a helyes tétel volt talán egyik lényeges oka annak, hogy a támadás időpontját nem helyesen Ítéltük meg. Igenis, mi is azt hittük, hogy ha Eománia támadni akar, — amit, ha pozitiv bizonyossággal nem tudtunk is, de nagyon valószinünek tartottmik — olyan pillanatban fog támadni, amely reá nézve a legkedvezőbb. De mi ugy Ítéltük meg a helyzetet, hogy az a pillanat az ő támadására nézve nem kedvező. Nem kedvező, mert nincsen készen és nem kedvező, mert a katonai feladat a mi hatalmi csoportmik részéről elő van készítve ugy, hogy ez a támadás mással, mint végveszedelemmel Romániára nézve nem végződhetik. (Igaz ! Ugy van ! a jobboldalon.) Ezt a szempontot az első napokban nem volt szabad kiejtenünk. Hisz ily pillanatban minden ember megdöbbenve kérdezheti magától, vájjon én tévedtem-e, vagy a másik, kinek magaviselete ellenkező kalkulusra mutat. Ma már, azt hiszem, bátrabban beszélhetünk. Ma már mondhatjuk, hogy Romániának ellenünk irányuló bűnös vállalkozása, amilyen arczulcsapása volt minden erkölcsi tisztességnek, (Általános helyeslés.) annyira vétkes könnyelműség is volt Románia érdekei szempontjából is. És az, hogy ők megindultak oly pillanatban, mely rájuk nézve nem volt a kedvező pillanat, az tévedésbe ejthetett bennünket a támadás időpontjára nézve, az okozhatott, fájdalom, ami határszéli lakosságunknak szenvedéseket, (Mozgás a szélsőbaloldalon.) de bízom Istenben, az végeredményben csakis Románián boszulhatja meg magát. Azokat a sebeket, melyeket ez orvtámadás ütött határszéli lakosságunkon, be fogjuk gyógyítani, azokat a romokat fel fogjuk építeni, az onnan elmenekült életet győzelmesen fogjuk oda visszavinni, de bizom Istenben, Románia el fogja szenvedni bűnös támadásának következményeit ! Kérem a tisztelt házat, hogy az indítványokat mellőzni szíveskedjék. (Hosszantartó, élénk helyeslés, éljenzés és taps jóbbjélől.) Elnök: Gróf Andrássy Gyula képviselő urat illeti a szó. Gr. Andrássy Gyula: T. ház! Én is azzal kezdem beszédemet amivel a t. ministerelnök ur. Én sem fogok kiterjeszkedni azon összes kérdésekre, melyek e vita során az ellenzék oldaláról fölvettettek. Czáfolatlanul fogok hagyni egyes oly kijelentéseket t. barátaim részéről, melyeket magamévá nem tehetek. Csak konstatálni kívánom, hogy a külpolitika dolgában gróf Batthyány Tivadar, gróf Károlyi Mihály és Lovászy Márton képviselő urak oly nyilatkozatokat tettek, melyekért én felelősséget nem vállalok, melyekkel magamat nem azonosítom. (Élénk helyeslés balfelőí.) Azonkívül közjogi tekintetben, belpolitikai, közgazdasági tekintetekben is oly vélemények hangzottak el t. szövetségeseink részéről, melyeket mi hatvanhetesek nem osztunk. De nem tartanám időszerűnek, hogy ma vitába ereszkedjem e felfogásokkal, mert nem azért hozattak fel, hogy czáfolják javaslatomat, az én feladatom pedig ma csak az, hogy bizonyítsam javaslatom visszautasithatatlan voltát. (Ugy van! balfelőí.) Czélom csak az, hogy lehető világosan és tömören tárjam a t. ház elé, mit cselekesznek, mikor ajánlatomat visszautasítják. (Halljuk/) Mindenekelőtt konstatálom, hogy e javaslat visszautasításával egy törvénybe ütköző állapotot tartanak fenn véglegesen. E tekintetben nézet-