Képviselőházi napló, 1910. XXXII. kötet • 1916. szeptember 7–szeptember 29.

Ülésnapok - 1910-665

665. országos ülés 1916 szeptember 21-én, csütörtökön. 309 eltérés sem hangzott el. A t. ministerelnök ur sem törekedett bizonyítani, hogy a közös ministerium — s itt nemcsak a közös külügyministerről. hanem a hadügyministerről is beszélek — felelőtlen, hogy az ő felelősségüket pótolhatja a ministerelnök felelőssége. Mikor tehát ők ugy kormányoznak, hogy nem vonhatók felelősségre, akkor alkotmányunk egyik kardinális tétele van felfüggesztve ; az a tétele, melyre joggal büszkén hivatkoztak a hatvanhét nagy megalkotói, szemben a történelmi múlttal: hogy igenis hozunk bizonyos áldozatokat, de ennek fejében minden ügy, mely minket érdekel, minden közös ügy is, alkotmányos ellenőrzés alá kerül, minden közös ügyre nézve a magyar parlamentnek meglesz a maga teljesen kielégítő, paritásos befolyása. Ez a tétel szűnt meg. A közös ministerium ma nem vonható felelősségre. A ministerelnök ur ma fejtegette az ő felfogását a magyar kormán}

7

nak a külügyekbe való befolyásáról. Itt nagy vonásokban egyetértek vele. Hiszen ez szók kérdése csupán, hogy vájjon a részletekre van-e és milyen befolyása. Mi az a részlet, minden kérdésben külön kellene megállapítani. Tény, hogy minden részletbe nem avatkozhatík be ; a megállapított politikának miként való keresztülvitele mindig és mindenütt a külügyminiszter dolga. Ezért van külön felelőssége és van ennek külön fóruma is. A niinisterelnöknek is megvan a maga felelőssége, de az teljesen külön választandó amattól, az más felelősség, mely nem pótolhatja a külügyminister felelősségét, (ügy van ! baljelöl.) Ugy hogy tény, hogy egy fontos kérdésben alkotmányunk fel van függesztve, végre nem hajtatik. Azért teljes joggal mondotta gróf Serényi t. barátom a maga őszinte, becsületes, bátor beszédében, melyért szerintem pártkülönbség nélkül csak köszönet illeti,— mert egy őszinte szókimondás csak emeli a parlamentnek úgyis nagyon megcsorbitott tekintélyét —• teljes joggal mondta, hogy e javaslatot nem lehet visszautasítani. Sajnos, én azt mondom : nem lehetne, el vagyok arra készülve, hogy vissza fog utasíttatni, annak daczára, hogy egy törvénytelen állapot fentartását jelenti. Azt mondja a t. ministerelnök ur, hogy az osztrák belügyekbe avatkoznánk, ha követeinők a delegáczió összehívását. Ez teljesen téves, teljesen tarthatatlan álláspont. Mielőtt azonban ezt bizonyítanám, arra az észrevételre akarok válaszolni, hogy ez Ausztriában rossz vért szülne, ha nem is pillanatnyilag, de később. Hivatkozom az egész osztrák sajtóra. Nem mondhatom, hogy e sajtó a maga teljességében velem szemben valami nagyon jóakaratú volna, ami természetes is. Hisz ez akczió esetleg vissza fog hatni az osztrák belügyekre is és tán oly irányban, melyet az illető lap nem tart helyesnek és előnyösnek. Ezért igen természetes, ha támadnak. És e tekintetben is kívánok egy pár megjegyzést termi. Először azt mondják, — s ezzel csinálnak hangulatot ellenem odaát — hogy én olyan bőkezű vagyok az osztrák területek tekinteteben; hogy én sajnálom, hogy Tirol nincs olasz kézen. Ez, bocsánatot kérek, nevetséges állítás. Szterényi József: Frivolitás! Gr. Andrássy Gyula: Midőn az olasz támadás megindult, én voltam az, aki a legerősebben szólaltam fel itt amellett, hogy Magyarország kötelessége, (Ugy van! balfelől.) becsülete és érdeke is megkivánja, hogy helyt álljon ezen támadás ellen Ausztria oldalán. Gr. Tisza István ministerelnök: Ugy van! Gr. Andrássy Gyula : Azóta is a legnagyobb megnyugvással láttam, — és erre még visszatérek beszédem folyamán — hogy a magyar vitézek az Isonzó-fronton is harczolnak, mert ott nemcsak a pragmatika szankezióban kifejezett kötelességet teljesitik, de a magyar határokat is védik. (Ugy van ! balfelöl.) Nagyon téves állítás ennélfogva az, hogy én sajnálom, hogy Tirol nem esett olasz kézre. Amit én sajnálok és amit sajnáltam akkor, az az, hogy egy uj hatalmas ellenségünk van ; hogy napról-napra mennyivel több osztrák és magyar vész el, hal meg, pusztul el; amit én sajnáltam, amit elkerülni kívántam, az az, hogy akkor midőn már annyi volt az ellenségünk akkor uj ellenségeket szereztek. És e tekintetben mindenki tehet nekem szemrehányást, csak az a hivatalos és félhivatalos sajtó nem... (Ugy van! ügy van! balfelől.) Rakovszky István : A Fremdenblatt! Gr. Andrássy Gyula: ... amely az osztrák ministerelnök és a külügyminister mellett van, mert hiszen ők is felajánlották, (Ugy van! balfelöl.) sőt tovább megyek, tudtommal az osztrák politikai tényezőknek majdnem mindegyike, az összes osztrák vezérférfiak kinyilatkoztatták Buriánnak azt, hogy hajlandók ebbe az áldozatba belemenni. Az tehát igazságtalan beállítás, hogy én itt, mint magyar ember, könnyen adományozok osztrák területet, mert az egész osztrák közvélemény, vagy legalább is az összes vezérférfiak az osztrák ministerelnök hozzájárulásával ugyanazt ajánlották fel. A különbség közöttünk főleg az, hogy én meg vagyok győződve, hogy kellő ügyességekkel, s kellő időben kevesebb területi ajánlattal lehetett volna eredményt elérni. (Ugy van! balfelől.) És én tényleg azt hiszem, hogy az, ami felajánltatott, olyan lényeges alkatrésze a monarchiának, hogy valóban szenvedtünk volna az alatt mindnyájan, ha azt átadtuk volna, (ügy van! balfelől.) Azután azt mondják, hogy íme Románia kedvéért is hajlandó voltam osztrák területet feláldozni. Hát tisztázzuk a fogalmakat. Olaszország kérdésében igenis volt alkalmam akkor, a döntés előtt a hivatásos tényezőkkel szemben véleményemet kifejteni, amely vélemény abban állott, hogy bizonyos területi áldozatok révén is a megegyezést kell keresni. De Romániával szemben ilyen véleményt sem akkor, sem máskor nem adtam. Romániával szemben nem is voltam tájékozva a tárgyalásokra vonatkozólag ; véleményemet nem is kérték, nem is adtam véleményt és