Képviselőházi napló, 1910. XXXII. kötet • 1916. szeptember 7–szeptember 29.

Ülésnapok - 1910-665

66$. országos ülés 1916 szeptember 21-én, csütörtökön. 3Ö7 a ministerelnökre ruháztassék. (Mozgás balfclől.) Mert, t. Mz, szokásos azt a formulát használni, hogy a magyar kormány befolyása a külügyekre csak a főcélok, a főelvek, az irányok tekintetében érvényesül. Ezt igy nem lehet odaállítani, mert hisz akkor ez az egész befolyás illuzóriussá lenne. Hiszen épen a külügyeknél a főczélok, főelvek, főirányok magukban véve a legritkább esetben kontroverzek ; most is, azt hiszem, talán kis részétől a háznak eltekintve, nincs a házban eziránt nézeteltérés. A súlypont azon a, külügyi akczión fekszik, amely ezek végrehajtására, megvalósítására, megvédésére vagy érvényesítésére szükséges ; s itt befolyást gyakorolni haszonnal csak ugy lehet, ha az illető tényezőnek módja van a végrehajtás mikéntjét is szemmel tartani s ehhez ott, ahol szükséges, hozzászólni. Ez világért sem jelenti azt, hogy be kell avatkozni minden kis részletbe. Igaza van gróf Andrássy t. képviselő urnak, hogy azért a külügyminister személyes működésének igen nagy tere van. Ezt egyáltalában nem vonom kétségbe. Épen a külügyi akczió természete hozza magával, hogy a külügyminister vagy a nála akkreditált külföldi követekkel vagy az ő nagykövetei és követei utján a külföldi hatalmak irányadó egyéniségeivel személyes érintkezésben álljon s igy vigye, az ügyeket előbbre ; ugy hogy a közreműködés, a közvetlen beleszólás természetszerűleg csak egyes fontosabb állásfoglalásoknál, egyes nagyobb horderejű jegyzékek szerkesztésénél foglalhat helyet. De szükséges a folytonos kontaktus, az egész akczió szemmeltartása, máskép nem lehetne osztozni a felelősségben, nem volna élő az a magyar kormányt megillető befolyás. Ezt az akcziót pedig — ebben igazat fog nekem adni t. képviselőtársam — ezt az akcziót egy kabinet ministertanácsban nem gyakorolhatja, ezt egy embernek kell gyakorolnia s az a dolog természeténél fogva mégis a magyar ministerelnök kell hogy legyen. (Igaz ! Ugy van ! a jobboldalon.) Már most, áttérve, t. ház, magukra a külügyekre, mindenekelőtt egy egész külön kérdésre vonatkozólag akarom gróf Apponyi Albert t. képviselő urat az iránt megnyugtatni, hogy a monarchia az Eszakamerikai Egyesült-Államok kormányával szemben egyáltalán nincs a duzzogás álláspontján. Talán nem volna czélszerü ennek a kérdésnek a részleteibe belemenni, de azt konstatálnom kell, hogy semmiféle olyan érintkezés nem volt a mi külügyministerünk és az amerikai nagykövet közt, amely ennek a felfogásnak indokául szolgálhatna. Héderváry Lehel: Maga a tény ! Gr. Tisza Jstván ministerelnök: Kérem, semmiféle tény. Én részletekbe most nem megyek bele. Amint legtöbbször szokott lenni az ilyen dolgokban, a t. képviselő ur előadásának is csak részben van ténybeli alapja. De mondom, a kérdés részletezésébe egyáltalán nem tartom ozélszerünek belemenni. Biztosíthatom azonban a t. házat, hogy a monarchia összes illetékes tényezői nagy súlyt helyeznek az Egyesült-Államokkal való viszonyra, egyáltalán nincsenek a duzzogás álláspontján és mindenesetre módot fognak annak idején keresni a dolog megfelelő elintézésére. (Helyeslés.) Most már gróf Károlyi Mihály tisztelt képviselő urnak a külügyi politika fő nézőpontjaira vonatkozó előadásánál mindenekelőtt örömmel húzom alá azt a kijelentést, miszerint a fennálló szerződések végrehajtását, az ahhoz való hűséges ragaszkodást ő is kivánja. Azt hiszem, nagyon helyes volt a tisztelt képviselő úrtól ez a kijelentés, szemben azokkal a tendencziózus törekvésekkel, amelyek neki és pártjának állásfoglalását más irányban, a szerződésszegés irányában akarnák kiszinezni és feltüntetni. Ha azonban a tisztelt képviselő ur azt mondja, hogy a hármasszövetség megbukott, ezt csak abban a teljesen formalisztikus értelemben fogadhatom el, hogy Olaszország kiválása által a hármasszövetség természetesen megszűnt hármasszövetségnek lenni. Arithmetikai szempontból a tisztelt képviselő urnak igaza van. A dolog lényegét véve azonban, politikai szempontból annyira a német birodalom és a monarchia közti szövetség képezte ennek az egész alakulásnak a gerinczét, — hiszen az évekkel megelőzte, ugyebár, Olaszország csatlakozását — amryira ez volt minden tekintetben a lényeg, — Olaszország csatlakozása egy örvendetes trőgyarapodásnak látszott, de a lényeg annyira ezen volt — hogy ennek a lényegnek a változatlanul fenmaradása és mindaz, ami ezzel monarchiánk jövő biztonsága és jövő fejlődése szempontjából összefügg, ma is változatlanul fennáll és biztosítva van. (Igaz! Ugy van!) Hock lános: Csakhogy ez kettősszövetség és nem hármas ! (Derültség a jobboldalon.) Gr. Tisza István ministerelnök: Es ha a t. képviselő ur azt mondja, hogy viszonyunk a német birodalommal megváltozott, ezt abszolúte nem tehetem magamévá. Egy ilyen élet-halálharcz, egy ilyen óriási és dicsőséggel teljes mérkőzés, mint amilyen a mostani, ha változtat valamit a viszonyunkon, csak annydben változtathat, hogy azt még bensőségesebbé teszi. (Igaz ! Ugy van!) De más tekintetben semmi irányban változás a mi viszonyunkban be nem állhat, abban az irányban sem, amire a t. képviselő ur czélozni látszott, mintha bizonyos különös érdekek bírhatnának befolyással ebben a tekintetben. En nem vagyok hivatva a német birodalom helyett gondolkozni, de meg vagyok róla győződve, hogy a német birodalom minden komoly tényezője a birodalom egyik legfontosabb érdekét a mi monarchiánk csorbítatlan erőben való fenmaradásában látja, (Igaz! Ugy van!) s ez adja nekem nemcsak a reményét, de a biztos tudatát annak, hogy

r ez a szövetség a jelen háború leküzdése után változatlan erővel, de még bensőbb viszonyban fog fennállani. (Igaz ! Ugy van !) Szterényi József: Ez ugy van, ez ott a közI felfogás ! 39*