Képviselőházi napló, 1910. XXXII. kötet • 1916. szeptember 7–szeptember 29.
Ülésnapok - 1910-664
292 G64. országos ülés 1916 szeptember 20-án, szerdán. nem köszönhető módon melegen felkarolták az ügyet. (Általános helyeslés.) Nemcsak felébresztették és felkavarták a közönséget és a hatóságokat, hanem maguk mentek elől és nyújtottak segítséget. (Igaz! TJgy van!) Ez olyan dolog, amelyet minden körülménynk között és minden időkre hálás köszönettel kell elismerni. Az »Az Est«, a »Pester Lloyd« és a többi lapok vetekedtek egymással; nagyobb összegeket hoztak oda, bocsátottak rendelkezésre a hatóságoknak és osztottak ki maguk is. (Általános helyeslés.) Hatóságaink is megragadták a kezdeményezést, munkába léptek és ha itt-ott, amint ilyen nagy munkánál nem is lehet másképen, fordultak is elő hibák, másfelől igen fényes példái vannak annak, hogy a hatósági közegek éjjelt-nappalt töltöttek vasúti állomáson. (Helyeslés.) Megmozdult a társadalom is, asszonyok, leányok, akik máskor is elől szoktak járni a jótékonyságban; ott voltak most is, hogy enyhítsenek a fájdalmakon, siessenek a könnyet letörölni! (Általános helyeslés.) Ezt azért vagyok bátor felhozni, mert ez az oka annak, hogy miért történhettek azok a késedelmek az első perczben és miért voltak a menekültek szenvedései nagyobbak, mint más viszonyok között lettek volna. Az első pillanatban azonban nem lehetett ebbe beleavatkozni. Nem lehetett az illetőket még több szenvedésnek, még több bajnak, nyomorúságnak, hosszabb utazásnak, nélkülözésnek kitenni, hanem engedni kellett, hogy menjenek oda, ahova vonatokkal elszállíthatok voltak, ahol egy kis pihenőhöz, üdüléshez jutottak. Mikor láttuk azt, hogy épen a folyó csapatszállitások miatt a szállítás nem mehet elég gyorsan, a vonatok megtorlódnak, felszaporodik az elszállitandók száma, akkor a honvédelmi minister úrral együtt lesiettünk Kolozsvárra, ott a hadseregparancsnokság, a kormánybiztosság és a kereskedelmi minister ur által leküldött vasúti igazgató közreműködésével igyekeztünk megtenni minden intézkedést, amelyek következtében a menekülők elszállítása most már rendesebben megy és rövid idő alatt le is fog zajlani. (Helyeslés.) Az első napokban az ilyen helyeken azért nem lehetett mindenütt teljesen megfelelő intézkedéseket tenni az elhelyezés és ellátás iránt és ennek következménye lehet az, amit interpelláló képviselő ur is egypár esetben hallott, hogy talán néhol a tömeglakásokban a menekülők nem jól vannak elhelyezve, ellátva. Viszont ezzel szemben reámutathatunk arra is, hogy ugy itt a fővárosban, mint a vidéken is, a hatóságok is megtettek mindent, de a lakosság is megnyitotta házának ajtaját és a menekülők legnagyobb részét vendégül látta; megosztotta szobáját, ágyát és a mai viszonyok között szűk falatját. (Helyeslés.) Mindaz azonban, amit a társadalom tett, nem menti fel az államot azon kötelessége alól, hogy a maga részéről megtegyen minden szükségeset, ami csak lehetséges. Itt legyen szabad kitérnem arra, hogy a felszólaló képviselő uf különben nagy köszönettel vett tárgyilagos beszédében és azon a hangon, amelyen ezt a kérdést csakugyan pártkülönbség nélkül tárgyalnunk kell, felhozta az államsegélynek csekély voltát. T. ház! Én elismerem, hogy az az öszszeg, amelyet annak idején megszabtunk, bizony kevés. Azonban nekünk akkor, mikor ezt az államsegélyösszeget megszabtuk, számolnunk kellett az állam pénzügyi erejével, azzal, hogy itt nagy tömegek megmozdulásáról van szó. Hiszen százezrekre megy a menekülők száma! Számolni kellett azzal, hogy ez az összeg olyan legyen, amelyet mindenkinek egyformán megadhatunk, mert az állam mindenkinek, aki rászorul, egyformán tartozik segélyt adni. Ez az összeg vidéken azelőtti időkben mindenütt a katonai átvonulási étkezési összegnek megfelelően volt megszabva, azonban tekintettel a drágaságra, a városok oda nyilatkoztak, hogy a nehezebb viszonyok között nem tudják ezért az összegért az ellátást foganatosítani, igy tehát felemeltük a segélyt községekben 1, városokban 2 koronára. Csekély összeg ez, de különösen, ahol nagy a család, 5—6-tagu esaládnak már 10 korona mégis olyan összeg, melyből a család a mai viszonyok közt is ellátható a legszükségesebbekkel. Különösen, ha gondoskodnak hatóságaink arról, amit nagy buzgalommal máris megtettek, hogy megfelelő ingyen szállások és olcsó étkezés álljon rendelkezésre. Az első időben ezen az összegen változtatni azért sem tartottuk indokoltnak, mert jött a társadalom a maga nemes, nagy szivével, áldozataival s ennek pótlásául megadta a rendkívüli segélyeket. Itt mindjárt megnyugtathatom az interpelláló képviselő urat, hogy azon összeg, amelyet én egyfelől utalványoztam a fővárosnak: az a bizonyos 800.000 korona, igenis az államsegélyek kifizetésére szolgál; de utalványoztam ezenkívül nagyobb összegeket a fővárosnak és a vidéki hatóságoknak is azért, mert a társadalom részéről nagyösszegü adományok bocsáttattak rendelkezésemre. Itt elsősorban a már előbb is idézett Az Est-et és a Pester Lloydot említem, amelyek százezreket juttattak hozzám, azon határozott kikötéssel, hogy az államsegélyen felül, azon kivül az illetők egyéniségéhoz mért segélyek adására fordítsam. Ez egy megbízás, egy mandátum volt, amelyet teljesíteni kötelességemnek tartottam. (Helyeslés.) Azt hiszem tehát, hogy most már egyfelől az államsegély, másfelől ezen társadalmi segély által, amely nem merül ki ebben, hanem folytatódik azáltal is, hogy különösen a nők részéről jótékonyegyesületeink utján ruha s más felszerelési czikkek adományoztattak — egyelőre megvan a gondoskodás. Ezt azonban most már, hogy az első izgalmakon, az elhelyezkedés első bajain túl vagyunk, rendszeresíteni, szabályozni kell, s mindjárt bejelenthetem, hogy e tekintetben holnapra van összehiva egy értekezlet a
