Képviselőházi napló, 1910. XXXII. kötet • 1916. szeptember 7–szeptember 29.
Ülésnapok - 1910-664
664. országos ülés 1916 szeptember 20-án, szerdán. 293 belügyministeriumba a fővárost illetőleg, mindazon egyesületek részvételével, amelyek ezidőszerint a kérdéssel foglalkoznak, avégből, hogy egységesen állapítsuk meg a követendő eljárást. Ezen elvekre nézve mindenekelőtt azt tartom, hogy munkát kell adni a menekülteknek. (Helyeslés.) A segélyezés legjobb módja, amely az illetők önérzetét is legjobban kielégíti, az, hogy munkához juttassuk őket. Én ismerem ezt a népet s tudom, hogy ez a nép munkaszerető s egyúttal munkabíró is. Látom másfelől, hogy a társadalom szintén helyesen fogja fel ezt a kérdést: jön és hozza a munkaalkalmakat, ugy hogy nem lesz nehéz munkával látni el nemcsak a munkásosztályt, hanem az intelligencziát is. Fődolog itt a helyes munkaközvetítés. E czélra a kereskedelemügyi minister ur szives hozzájárulásával és közreműködésével már létesült is egy munkaközvetitő-intézmény, amely azt hiszem, holnap vagy holnapután már megkezdheti működését a munkások elhelyezésére. Ez lesz a legjobb mód. E tekintetben mindnyájunknak arra kell biztatni ezt a népet és a nagyközönséget is, hogy előljárjon ebben az intelligenczia s vállaljon munkát, ha az átmeneti és ideiglenes is, hogy biztosítsák ezáltal sorsukat addig is, amig — adja Isten, hogy mielőbb! — visszatérhetnek. (Helyeslés.) De a munkát vállalnia kell mindenkinek, Ennél a munka kérdésénél nevezetes fontossága van az intelligenczia keresethez, foglalkozáshoz juttatásának. Itt az interpelláló képviselő urnak méltóztatott elsősorban felemlíteni a tisztviselőket. (Halljuk ! Halljuk!) Hogy mindenekelőtt a magam tisztviselőiről, a közigazgatásiakról beszéljek, bátor vagyok utalni arra, hogy a kormánynak egy régibb intézkedése folytán, melyet ma is helyénvalónak és szükségesnek tartok, azon rendszer áll fenn, hogy a közigazgatási tisztviselő ellenséges benyomulás esetén csak lépésről lépésre vonuljon vissza; maradjon helyén az utolsó perczig s akkor is, ha visszavonul, tartózkodjék a közelben, azért, hogy az ottmaradt nép sorsát figyelemmel kisérhesse, onnan intézkedhessen s azon a területen, annak az ellenségtől való visszavételekor, működését mindjárt újra felvehesse. Ettől a jelen esetben némiképen eltértünk, t. i. az egészen elfoglalt területek tisztviselőinek egy részét otthagytuk a közelben, más részét azonban elküldtük oda, hol népe van, hogy gondozását, érdekeinek képviseletét tovább is végezze s az illető helyi, hatóságokkal közreműködve, dolgozzék ott tovább a nép érdekében. (Helyeslés.) E tisztviselők részére, hogy fizetéseiket kiadjuk, — s ebben a tekintetben a legméltányosabban intézkedtünk, hogy akik fel nem vehették a fizetést ott a menekülés előtt, megkaphassák azon a helyen, ahol jelenleg vannak — a pénzügyminister ur a legmesszebbmenő liberalitással bocsátotta rendelkezésünkre a szükséges összegeket. Nemcsak megadtuk a fizetést közvetlenül az állami tisztviselőknek, hanem még annak is módját ejtettük, hogy a városi tisztviselők és a községi jegyzők is megkaphassák fizetéseiket, azáltal, hogy az illető városoknak és községeknek az amúgy is rendelkezésre bocsáttatni szokott államsegélyből előleget adtunk. Megeshetik, hogy itt-ott egyes elszakadt tisztviselők talán még nem kapták meg illetményeiket. Azonban most már meglévén az általános elv s kiadatván az intézkedés, nincs semmi akadály, hogy ezek is megkaphassák. (Helyeslés.) Az ilyen tisztviselők részére a menekülés tartamára napidíj ós útiköltség is adatik, hogy abból a mai rendkívüli viszonyok között magukat fentartani képesek legyenek. ÍJem kétlem, hogy azok a nagybankok, nagyobb vállalatok, nagyobb czégek s más oly intézmények, melyek abban a helyzetben vannak, hogy tisztviselőiknek megadhassák ezen fizetéseket s amelyeknek más területeken is üzleteik vannak és el nem pusztultak, a maguk részéről hivatalnokaikkal szemben ugyanígy fognak segitőleg eljárni s módját ejtik annak, hogy azok se szoruljanak a közvetlen államsegélyre. Azonkívül örömmel látjuk, hogy az intelligenczia egy része magától megszerezte az alkalmat s munkát vállalt, ugy hogy fentartásáról maga gondoskodik. Ezek mellett ott vannak a társadalmi egyesületek. Többek között nagy hálával és köszönettel ismerem el, hogy a képviselők segitő-bizottsága is magáévá tette az ügyet s végzi az egyéni segélyezés nagy munkáját. Hasonlókép nagy köszönettel tartozom a főváros közönsége és tisztviselőtestületének közreműködéséért. Az első napokban talán nehezen találták meg a kezdeményezés útját, de azután rövid idő múlva szervezték a dolgot, a vasúti állomásokon fogadták a menekülteket, gondoskodtak elhelyezésükről és ellátásukról, szóval átvették ennek a nagy, nehéz munkának jó részét. Itt csupán egyre kell vigyázni, t. ház. Miután több testület, jótékony egyesület s hatóság is teljesiti a segélyezést, ennek bizonyos rendszerbe kell foglaltatnia, nehogy a szegény ember kimaradjon mindenből, egyesek j>edig talán túlságosan is élvezzék a segélyezést, vagy olyanok is akadjanak, ami ily alkalommal nincs kizárva, akik jogosulatlanul megkapják a segélyt Szabad legyen azt is mindjárt megjegyeznem, hogy a menekülés első napjaiban — mert az előre meghatározott irányt megtartani nem lehetett s mert a vonatokat mindenüvé vinni nem lehetett, ahova rendelet szerint kellett volna menniök az illetőknek — sokan jutottak olyan helyre, amely messze van lakásuktól s nem oda, ahová kijelöltettek. De ha már egyszer ott elhelyezkedtek, nem lehet kényszeríteni, hogy otthagyják helyüket; azért utasítom a hatóságokat, hogy ahol vannak, ott karolják fel ügyeiket és segítsenek rajtuk. (Helyeslés.) Az interpelláló t. képviselő ur felhozott
