Képviselőházi napló, 1910. XXXII. kötet • 1916. szeptember 7–szeptember 29.

Ülésnapok - 1910-664

zeptember 20-án, szerdán. 272. 664. országos ülés 1916 sége erre törekedni. Illúziókban ringatnók azonban magunkat, ha azt hinnők, hogy ezek a bajok bármiféle rendelettel szanálhatok. Az egész élelmezési kérdés nyitja nem a rendszerben, nem a rendeletekben, de főleg a végrehajtásban rejlik és épen azért méltóztassanak konkrét panaszokkal előállani; akkor módunkban lesz a végrehajtást ellenőrizni, a kellő mederbe terelni, konkrét panaszok nélkül általános panaszok felhozása utján nem áll módunkban ezeken segiteni. (Igaz! Ugy van! jobbfdől.) A másik eset, amelyre bátor vagyok reflektálni, hogy azt mondja a t. képviselő ur, hogy a magyar tisztviselői kar nem köszöni meg azt a kijelentésemet, hogy ezeknek a feladatoknak leküzdésére teljesen képtelen lett volna. De hiszen, t. képviselőház, az ország többi ügyeit is el kellett látni. Ez a tisztviselői kar, amikor létszámának 40 perczentje bevonult, megfogyatkozott létszámban a hátramaradott feladatoknak is alig tud megfelelni. Erre a tisztviselői karra, amelynek nem volt meg az üzleti jártassága, az üzleti áttekintése, ilyen feladatokat rábízni teljesen lehetetlen volt. (Igaz! Ugy van! jobbfelöl) Csak ezeket akartam a t. képviselő ur viszonválaszára kijelenteni. Elnök: Kivan még a képviselő ur szólni ? (Nem !) Ha a képviselő ur szólni nem kivan és minthogy vitának helye nincs, következik a határozathozatal. A két interpelláczióra adott választ' külön-külön fogom szavazásra feltenni. Elsősorban kérdem a t. házat, tudomásul veszi-e a földmivelésügyi minister urnak Ráth Endre képviselő ur interpellácziójára adott válaszát, igen vagy nem ? (Igen ! Nem!) A ház a választ tudomásul veszi. Kérdem továbbá a t. házat, tudomásul veszi-e a földmivelésügyi minister ur válaszát Eitner Zsigmond t. képviselő ur interpellácziójára ? (Igen! Nem!) A ház a választ tudomásul veszi. Következik Eitner Zsigmond t. képviselő ur interpellácziója. (Nincs itt!) A képviselő ur nem lévén jelen, az interpelláczió az interpellácziós-könyvben töröltetni fog. Következik Ráth Endre t. képviselő ur interpellácziója. Ráth Endre: T. képviselőház! A ministerelnök úrhoz a következő interpellácziót vagyok bátor intézni: (Halljuk! Sálijuk! Olvassa.) Interpelláczió a minsterelnök úrhoz: Erdély határai s lakossága védelme elmulasztása és az oktalan megnyugtató nyilatkozatok tárgyában. 1. Van-e tudomása a ministerelnök urnak arról, hogy specziálisan melyik katonai hatóság rendelkezett ugy, hogy Erdély határhegyei és völgyei teljesen védtelenül maradjanak? 2. Ha a ministerelnök ur tudta, hogy a határokat a katonák védtelenül hagyják, intézett-e hozzájuk és kihez, mikor, ezzel ellentétes kérelmet, hogy legalább a határok ideiglenes védelméről gondoskodjanak s kapott-e ez irányban mikor és minő választ? Ha nem, ugy ezt miért nem tette, vagy miért nem sürgette? 3. Tud-e arról, hogy a menekültek ügyesbajos dolgainak intézése körül még most is országos nagy bajok vannak, amelyek különösen a tél küszöbén nagy aggodalommal töltik el őket ? 4. Hajlandó-e a kérdés egységes és végleges elintézésére a szakministeriumok kiküldöttei, az erdélyi képviselők, közigazgatási és más hatósági hivatali főnökök bevonásával a legsürgősebben tanácskozást összehívni, amely a menekültek elhelyezése, ellátási, ruházkodási, fizetésük, illetményeik, járandóságaik kifizetése, gyermekeik hol és miként való iskoláztatása és eltartása, katonai ügyeik, hadisegélyeik, jogi kérdéseik stb. kérdésében egységes és végérvényes javaslatokat tegyen ? 5. Hajlandó-e azonnal gondoskodni arról, hogy minden gyüjtőtelepen haladéktalanul tanfolyamok állíttassanak fel, amelyek az iskolákból kimaradtakat gyors- és gépírás, számolás és könyvvezetésre tanítsák? T. képviselőház! Én jól értem azt, hogy az erdélyi kérdéseknek unos-untalan a ház elé való hozatala esetleg a kormánynak kellemetlen és nem szívesen hallgatják az urak, hogy minden alkalmat, amely rendelkezésünkre áll, felhasználunk arra, hogy ezeket a kérdéseket szőnyegre hozzuk. De azt a földönfutó országrészt, amelynek népe egyik óráról a másikra hajléktalan lett, elvesztette vagyonát, élete keresményét, jövendőjében való hitét, az ország intéző köreibe vetett reménységét, ezt a népet nem kárpótolja az, ha itt vita folyik a képviselőházban a felett, hogy mindezekért gróf Czernin vagy a katonaság felelős-e? Különösen akkor, mikor látjuk azt a tényt, hogy mindkettő fedezésére itten áll a képviselőházban a ministerelnök ur, aki nem engedi, hogy őket támadják. Hiszen felállott a ministerelnök ur Czernin védelmére is, a katonaság védelmére is, ugy, hogy nem marad más hátra, mint mindazon mulasztásokért, bűnökért és vétkekért senkit mást ne vonjuk felelősségre, mint azt, aki a maga kijelentése szerint is vállalja a felelősséget: a ministerelnök urat! (Helyeslés balfelol.) De mit ér ez a feleiősség, amely nem terjed azon túl, hogy »én vállalom a felelősséget«. Mert ha a cselédemet kiállítom ablakot törölni és onnan leesik, ha nem volt rajta mentőöv, előáll a bíróság és elitéi engem. Ha a Váczi-utczán sétál Etter királyi ügyész és az épülő ház tetejéről leesik egy szál deszka, amelyet a tót munkás ott helyezett el, akkor becsukják nemcsak azt a tót munkást, hanem a tervező építészt és mindenkit egész a főnökig, akiről kiderül, hogy felelős. Ha a gyárban egy munkásnak a keze becsipődik a gépbe, gondatlanság következtében, ugyebár vizsgálatot indítanak, hogy megvoltak-e