Képviselőházi napló, 1910. XXXII. kötet • 1916. szeptember 7–szeptember 29.

Ülésnapok - 1910-664

664. országos ülés 1916 szeptember 20-án, szerdán. 271 samnak az élelmezés kérdésével kapcsolatosan — beleértve a Haditerményt és a különböző központokat — interpellálni és ezzel a ház előtt foglalkozni és vájjon egyáltalában a sajtónak érdemes volt-e annyi rengeteg sok czikket és közleményt megírni ezekről a kérdésekről és érdemes volt-e bejelenteni, hogy az élelmezés kérdésével a ministerelnök jelentésének tárgyalása alkalmával bővebben és alaposabban kívánunk foglalkozni. Hiszen a minister ur által most előadottak oly ideális, oly bájos, minden kívánalmat — hogy ugy mondjam — abszolúte feleslegessé tevő olyan állapotot és helyzetet rajzolt meg, hogy ugy érzem, ha a minister urnak van igaza, akkor, ugy látszik, hogy nekem valami nagy, súlyos mulasztásom volt a közvéleménynyel szemben. Előre kijelentem, hogy én érdemben ez alkalommal válaszolni nem kívánok, tekintettel a háznak úgyis igénybevett idejére és arra, hogy ezekkel a kérdésekkel talán már holnap vagy holnapután részletesebben fogunk foglalkozhatni. Most beérem tisztán azzal, hogy ugy lelki szemeimmel végignézek nemcsak Budapest utczáin, a különböző élelmiszer- és egyéb kereskedők előtt, hanem a vidéki gyűjtőpontokban és az apró kicsike falvakban, ahol mindenütt ennek homlokegyenest az ellenkezőjét látom, (Ugy van! Ugy van! a bal- és a szélsőbaloldalon.) mindenütt a nélkülözést, a drágaságot, az elkeseredést, az izgatottságot és az uzsora tombolását látom. (Ugy van! Ugy van! a bal- és a szélsőbaloldalon.) Ahhoz mi hozzá vagyunk szokva, hogy amikor az egész ország egy véleményen van, amikor mindenki megtalálja a baj kutforrását, amikor mindenki nyitott szemmel láthatja a bajt, akkor a ministeri padokról ezekre a kérdésekre a felelet az, hogy ez epizód, ez a kérdés nem is olyan nagy dolog. De méltóztassék elképzelni a milliók számait odakünn, amikor el fogják olvasni a minister urnak ma adott válaszát. Hiszen ön, minister ur, elmondhat ebben a házban, amit akar, mindig talál rá többséget, amely önnek helyeselni fog. Elmondhatja a t. minister ur mindazt, amit önnek a referensei, a részben hozzáértő, a legtöbb esetben hozzá nem értő, u. n. szakkörök elmondanak: de hogy ma valaki elhigyje önnek, hogy az élelmezés kérdése tekintetében ebben az országban nincs baj, arra pénzért sem kaphat embert. (Ugy van! Ugy van! a bal- és a szélsobaloldalon. Nagy zaj és felkiáltások a jobbfelöl: Nem mondotta!) Arra is el voltam készülve, hogy amikor itt a mai, minden téren való súlyos mulasztások után, az ország közvéleményével a hátunk mögött, a kormányt támadjuk, ennek nem az lesz a vége, hogy a kormány belátva hibáit, elmegy, hanem még egy uj embert hoznak ide. Ez hűségesen jellemzi a magyarországi viszonyokat. De azt nem hittem, t. minister ur, hogy arról a kiváló tisztviselői gárdáról, amely az önök háta mögött ül, önök nyíltan az országgyűlés szine előtt azt mondják, hogy nem tudták megalkotni ezeknek a kérdéseknek rendezését, csak akkor, ha helylyel-közel, innen is, onnan is felkértek valakit, hogy segítsenek. Ezt a vádat azok nem érdemelték meg. T. minister ur, igaz, hogy ön nem igen válaszolt az én beszédemre, mert arra lett volna nehezebb a feleletet megadni; kétórás beszédemre a minister ur egy-két szóval válaszolt és inkább Eitner t. kéj3viselőtársam interpellácziójával foglalkozott. De ki hiszi el, hogy a Haditermény-Részvénytársaság tisztviselőinek száma 500—700 (Zaj a középen.) vagy 600—1000 között mozog. Azt méltóztatik mondani, hogy a bizományosok és az albizományosok létszámát nem tudja megszerezni. Miért nem ? Azt tessék megszerezni, akkor fogja látni a minister ur, hogy nem százakról és ezrekről, hanem igen sok ezerről van szó és akkor minister ur approkszimativ számítása egészen más számokat fog kihozni, mint amilyenekkel most a t. ház elé lépett

; En remélem, hogy a t. ház engedélyével részletesen és tárgyilagosan fogunk ezekkel a kérdésekkel a közeli napokban foglalkozhatni. A Mandula-eset is nagyon csiklandós volna, mikor látom, hogy erre a váltóra siklatták ki. De ezt a Mandulát most lenyelem és majd egy-két nap múlva visszaadom (Derültség. Zaj.) Mert én nem azt mondtam, hogy 21 koronát fizetett a Haditermény Részvénytársaságnak, én azt mondtam, hogy az ottani főszolgabíró a kiviteli engedélyt Mandulának megtagadta; akkor felebbezett az Országos Gazdasági Bizottsághoz és a minister úrhoz; mindegyik megtagadta; akkor lefizetett 21 koronát és a Haditermény az engedélyt megadta. Lehet, hogy a Haditerménynek csak 21 koronát fizetett. Ezzel a kérdéssel fogok majd foglalkozni. Most kijelentem, hogy a választ nem veszem tudomásul. (Helyeslés balfelöl.) Elnök: Eitner képviselő urat illeti a szó, de a képviselő ur nincs jelen. A földmivelésügyi minister ur kivan még egyszer szólni. B. Ghillány Imre földmivelésügyi minister: T. képviselőház! (Halljuk! Halljuk!) En csak egészen röviden két dologra vonatkozólag kívánok az interpelláló képviselő ur viszonválaszára reflektálni. Az egyik az, hogy én nem állítottam azt, hogy nincs baj; igenis van baj, ezt senki sem tagadhatja. Méltóztassék azonban elhinni, hogy ezeknek a bajoknak túlnyomó nagy része a háborús helyzet folyománya, (Igaz! Ugy van! jobbfelöl. Derültség balfelöl. Elnök csenget.) olyan folyománya, amelyet semmilyen rendszabályokkal és intézkedésekkel teljesen megszüntetni nem lehet. (Igaz! Ugy van ! jobb felől. Ellenmondások bal felöl.) Bizonyos fokig enyhíteni kell és lehet is; mindnyájunknak köteles-