Képviselőházi napló, 1910. XXXII. kötet • 1916. szeptember 7–szeptember 29.

Ülésnapok - 1910-664

266 664. országos ülés 1916 s: kiegészitő zászlóalja megbízható környezetbe: Szegedre helyeztetett át. És természetesen ebbe a zászlóaljba, ebbe az ezredbe most már magyar népfelkelőket osztottak be. Egy ilyen magyar népfelkelőkből álló menetalakulat felkerült a Doberdóra és a történeti hűség kedvéért még megemlítem, hogy beosztottak hozzájuk még tiroliakat és stájerokat is, sőt volt köztük egy pár cseh is és igy alakítottak egy ujabb zászlóaljat, mint a 28. gyalogezred zászlóalját. Ez a zászlóalj egyik ütközetben kitüntette magát és akkor kijelentették, hogy »no most megint jóvá Tan téve a zászló becsületén ejtett csorba« és újból visszaadták nagy ünnepségek között a 28. ezred zászlóját. Kérdem, t. ház, mirevaló ez a komédia? Tudja mindenki ebben az országban, tudja mindenki a fronton, hogy ezek nem csehek voltak, hanem, hogy magyar vérrel mosták le a cseh gyalázatot. Gr. Tisza István ministerelnök: Valamennyi cseh volt, azt véletlenül tudom! Laehne Hugó: Majd tanukat állítok, hogy nem volt ugy. Kún Béla: Szegeden az állomáson is gyalázták a magyarokat, Azt is tudja a ministerelnök ur. Gr. Tisza István ministerelnök: Igen és rendbe is hoztam! Laehne Hugó : ... és nemcsak mi tudjuk azt, hanem tudják a mi szövetségeseink is. Majd privátim leszek olyan bátor, t. ministerelnök ur, egyik képviselőtársamra hivatkozni, aki jelen volt, midőn a trónörökösnek jelentették, hogy milyen a számarány a nemzetiségek között. Azt hiszem, elegendő, ha ezt válaszolom a t. ministerelnök urnak. T. ház! Tudja ezt a mi szövetségesünk is és mindenki csodálkozik és bosszankodik ezen és igy nem tudom, hogy tulajdonképen kit akarnak itt félrevezetni. De ezzel nem is törődünk. Mi csak tiltakozunk az ellen, hogy amint már hangsúlyoztam, magyar vérrel mossák íe mások gyalázatát. (Ugy van! a szélsöbaloldalon.) Most pedig áttérek az erdélyi kérdésre. Itt is cserben hagyta a ministerelnök urat az emlékező tehetsége, midőn gróf Széchenyi Aladár beszédére válaszolva hangsúlyozta, hogy hiszen már tavaly is ugy volt, hogy konfliktusba keveredünk Romániával és akkor is ugy tervezték, hogy a Maros-vonal lenne az első védelmi vonal, minthogy a határon nem lehet a harezot felvenni, mert ahhoz százezrekre menő csapatokra és katonaságra volna szükség. T. ház! En háborús katonáskodásom első idejét szintén Erdély védelmében töltöttem el és eleinte, mikor a védelmi csapatok ott szerveztettek, elsősorban a Maros-vonal építtetett ott ki. Ez tavaly a nyár elején volt, de midőn a csapatok megerősödtek, a határon is megtörtént a kiépítés. Azt hiszem, hogy itt kivált a belügyminister urnak és a honvédelmi minister urnak vannak zepíember 20-án, szerdán. igen nagy érdemei, mert ezen csapatok először mint erdélyi csendőrhadosztály szerepeltek, később erdélyi hadosztály lett és végül, mint honvédhadosztály állíttatott a hadseregfőparancsnokság vezetése alá. Mondom, először a Marosvonal erősíttetett meg, de azután, midőn, ha nem is százezrekre menő, de megfelelő csapatokkal rendelkeztünk, — körülbelül egy-két hadosztály lehetett ott — akkor igenis kiépítettük a határon is a védvonalat és ez az a védelmi vonal, amelyről itt Győrffy Gyula t. képviselőtársam beszélt. Megvoltak az aknák, megvoltak az ágyuk, megvolt szervezve az egész védelem és ez egy kiváló tábornokra bízatott, aki bár nem magyar, megszerette Erdélyt, aki Nagyszebenben az ottani hadtestparancsnok mellett évekig működött mint vezérkari főnök, ismeri tehát Erdély bérezés vidékét, ismer minden átjárót és aki, daczára annak, hogy Nagyszebenben erre nem volt szüksége, magánszorgalomból megtanult magyarul. Nagyon helyesen és nagyon jól volt tehát mindez szervezve és ezek a csapatok abban a helyzetben lettek volna, hogy egy román támadás esetén egy hónapig is fel tudták volna tartóztatni a románokat, addig pedig meg lehetett volna csinálni az evakuálást és egyszersmind be lehetett volna várni a többi védelmi csapatok felvonulását. De elkövetkezett a tavasz, készülődtek az olasz offenzívára ; az északi harcztérről, az orosz fronttól levittek az olasz frontra egy hadtestet és ezen hadtest helyére vitték az erdélyi csapatokat és igy maradt azután védtelenül Erdély. Ez az igazság. Ha most is gondoskodtak volna Erdély védelméről, mint akkoriban, ha most is kellő időben gondoskodtak volna kellő számú csapatokról, akkor szintén ugy, mint akkor, körülbelül egy hadtesttel most is meg lehetett volna csinálni, az oláhok betörését fel lehetett volna tartóztatni, annál is inkább, mert mint utóbb értesültünk, nem is voltak a betörésre kellően, katonailag előkészítve és szervezve és nem is voltak a román csapatok oly nagyszámuak. (Ugy van! a szélsöbaloldalon.) De hát a ministerelnök ur vállalja a felelősséget, vállalja mindenért, amig megvan a többség, de ez a többség egyszer már elfogyott, elfogyhat mégegyszer t. ministerelnök ur ós akkor megint a király palástja mögé bújnak majd el. (Zaj és ellenmondás a jobboldalon. Felkiáltások: Micsoda beszéd ? Ott leszünk i) Pártolom és elfogadom gróf Apponyi Albert indítványát és t. barátom, őrgróf Pallavicini György határozati javaslatát. (Elénk helyeslés a baloldalon. A szónokot üdvözlik.) Elnök: T. ház! Minthogy a t. ház a tegnapi ülésben ugy határozott, hogy ma délután öt órakor az interpellácziókra tér át, öt óra pedig már elmúlt, ennélfogva a napirend tárgyalását most megszakítom. Mielőtt az interpellácziók meghallgatására