Képviselőházi napló, 1910. XXXII. kötet • 1916. szeptember 7–szeptember 29.

Ülésnapok - 1910-664

664. országos ülés 1916 szeptember 20-án, szerdán. 263 riiljön. De méltóztassék megengedni, hogy ezen fejezetnél egy kissé időzzek. (Halljuk ! Halljuk!) A fejezet czime: »Moriamur pro rege nostro«. Ebben kifejti az iró, hogy a magyarok mindig hűtlenek voltak a dinasztiához, ha a dinasztia bajba keveredett. Sőt az egyik idézet azt mondja (olvassa): »Seit der Vereinigung Ungarns mit Österreich habén in jedem Kriege Konspirationen ungarischer Partéién mit den jeweiligen G-egnern stattgefunden, diese geheime oder offene Unterstützung gefunden. Selbst 1740/41, während der sogenannten Kettung Maria Theresias durch clas ungarische Aufgebot, von welchemschliesslich nurl 100 Mannerschienen, die sich nur durch Indisziplin und Desertion auszeichneten, so dass das Aufgebot dann 1741 in die Stellung von zirka 14.000 Mann Rekruten (statt 100.000 Mann Insurrektionsmannschaften, die versprochen waren und von denen immer gesprochen wird) verwandelt wurde, vermehrte Friedrich II. seine Husarenwaffe in den Jahren von 1740 bis 1744 von 9 auf 70 Eskadronen, fást ausschliesslich aus ungarischenDeserteuren.« Szóval meghamisítja a történelmet, kimutatja, hogy ámbár a magyar országgyűlés százezer embert igért, csak tizennégyezer ember állt ki, ebből is 13.000 megszökött, ugy hogy végül csak 1000 embert adott segítségül Mária Teréziának. Tehát Magyarország megtagadja az engedelmességet és olasz vezérkari tisztek által előre elkészített tervek szerint Ausztriának hadat üzen. És itt a legképtelenebb és a legaljasabb dolgokat állítja ez az ur a magyar nemzetről. Az utcza népe fellázad s megtámadja a kórházakat és a katonai kórházakban lévő betegeket sem kíméli meg támadásaitól. A magyar urak még saját ügyükben sem akarnak fegyvert fogni, hanem húzódoznak és állandó veszekedés színhelye Magyarország. Végül aztán kimutatja, hogy sikerült a forradalmat ideiglenesen leverni s midőn ezen utczai forradalmat leverték, a magyar képviselőházat sem kímélték meg s egy horvát hős: egy Lukasich nevű tengerésztiszt vezényel egy monitort s ezen monitor a magyar képviselőházra irányitja ágyúit. És itt ismét egy szemelvényt olvasok fel, hogy méltóztassék látni, milyen szeretettel emlékezik meg ezen osztrák öreg katona a mi büszkeségünkről : alkotmányunk és parlamentarizmusunk kifejezőjéről, a magyar képviselőházról: (Olvassa.) »Ruhig setzen die SchiÉe ihre Fahrt fórt. Sie versäumten jedoch nicht, im Vorbcifahren beim Parlament ihren Salut abzugeben. Eensterscheiben klirrten und mancher stolze, pittoreske Aufbau dieser Brutstätte aufgeblasenen G-rössenvrakns zerpslitterte. Vagyis csendesen és büszkén folytatták a hajók utjokat, de nem mulasztották el a magyar képviselőház előtt üdvözletüket leadni. Ablaküvegek csörömpöltek s igen sok fényes része a nagyzás és fennhéjázás ezen épületének pozdorjává lett lőve. Körülbelül ez a tartalma a kedveskedésnek. De ezzel még nincs vége. Ámbár, amint leszek bátor később a füzet ismertetésénél kimutatni, Ausztriát mindenki megmerte és leverte, csak épen két osztrák hadtest a magyarokkal bánt el csúnyán. Es itt megtörtént, hogy még szegény boldogult Kossuth Ferenczet is megteszi forradalmárnak. Legyen szabad az erre vonatkozó egyik részletet is felolvasnom: (Olvassa.) »Der Beginn des Schützenfeuers genügte vollständig die zusammengetrommelten Haufen ausreissen zu lassen, wie ihre Herren Vorfahren 60 Jahre zuvor bei Schwechat. Nur dass die kaiserlichen Beiter sich diesmal das Nachsetzen nicht entgehen liessen. Desshalb, als Herr Kossuth junior, so wie einstens weiland sein Herr Vater auf der Brucker Ghaussee, den Versuch machte, die Fliehenden durch das Feuer seiner Bedé zu bannen, konnte er auch seinen Speech nicht beenden, sondern er musste noch viel rascher seinen Helden vorausfliehen, als damals Kossuth, der G-anz G-rosse, Freilich Kossuth, der Ganz Grrosse, verfügte nur über ein Paar feueriger ungarischer Jucker, Kossuth junior aber hatte hiebei ein Automobil von 60 HP. zur Verfügung.« Tehát Kossuth Ferenczet is, akkor mikor ő — hiszen ez a füzet 1907-ben vagy 1908-ban íródott — a magyar király felesküdött ministere és tanácsadója volt, nem átallja ez az osztrák katona ilyen szerepben bemutatni honfitársainak. Csodálkozva kérdi mindenki, aki ismeri 35 éves viszonyunkat Németországhoz, hogy hát ez az osztrák katona miért nem gondolt az ő fajrokonainak, a németeknek támogatására. De ő erre azt mondja.- Hja, a németek nem támogatták Ausztriát, mert ők ezt a szövetséget csak saját érdekükben kötötték. Az egész füzetből kilátszik a lóláb, hogy ezt nem egy osztrák katona irta, hanem egy juravoszláv, egy pánszláv. Alkalmaz ugyan,, helyenkint frázisokat, hogy »die Macht Alt-Osterreiehs« és hasonlókat és sajnálkozik a vesztett csatákon, de végeredményben mindig örömmel irja le a csaták kimenetelét, hogy t. i. az osztrákok vereséget szenvednek. És itt következik azután a vége. Természetesen Oroszország is beavatkozik és midőn az orosz kozákok már Pozsony alatt járnak, akkor a németek is jónak látják, hogy segítségére siessenek a szorongatott monarchiának és a következő békét közvetítik. A Habsburgdinasztia csak Kelet-Galicziát veszíti el. A többi osztrák tartomány egy osztrák, főherczeg alatt a német Bundhoz csatoltatik, körülbelül olyan szabadságjogokkal, mint Bajorország ; szóval egy külön ujabb német fejedelemséget alkotnak belőlük. A Habsburgok megmaradó birodalmából, nevezetesen Magyarországból, Horvátországból, Szlavóniából, BoszniaHerczegovinából, Dalmácziából, sőt a szandzsákból