Képviselőházi napló, 1910. XXXII. kötet • 1916. szeptember 7–szeptember 29.

Ülésnapok - 1910-664

246 664. országos ütés 1916 szeptember 20-án, szerdán. az csak arra való alkudozás volt, hogy időt nyerjünk. Megengedem, hogy ezt azután később igen szépen kimagyarázta, hogy csak tévedés volt szavainak ily értelmet tulajdonitani. De ha ily tévedésekre 'íyujtunk alkalmat, ez nem vezethet arra, hogy bizalmat keltsen irántunk, őszinteségünk iránt, hanem eljárásunkból azt sejtik, hogy az csak megtévesztés akar lenni. De ez mellékes a külügyminister ur pozicziója megítélésénél. A fontos az, hogy ő azokat a nagy hadi czólokat, melyeket a hadvezetőség kitűzött, mint külügyminister nem kisérte kellő figyelemmel, nem látta meg Erdély védtelenül hagyását, nem akadályozta meg azt a kalandot, mely az olasz fronton lefolyt, mert nem volt meg benne a kellő erély, hogy a hadvezetőséggel szemben érvényesülni tudjon. Ha nem volt meg ez az eré'ye, kellett volna lennie önbirálatának, be kellett volna látnia : nem vagyok az az egyéniség, ki e helyet méltóan betölt hetem, azért átadom helyemet másnak ! Nem akarom a hadvezetőség hibáit újólag felsorolni, azokat azóta fényesen kifejtette gróf Apponyi Albert t. képviselőtársam is. De felvetem a kérdést: mi lehet az oka mégis, hogy mi semmiféle eredményt e téren elérni nem tudunk ? Azokról a feladatokról, amelyek a hadvezetőség elé állittatnak, mindenütt csak az elért sikerek alapján Ítélnek. A legkiválóbb államfők is könyörtelenül eldobták azokat az egyéniségeket, kiknek sikerük nem volt. Itt hiába minden elméleti tudás, esetleges későbbi igazolása a történetnek : a bírálat alapja csak a siker lehet. így dobtak el egymásután a háború folyamán nagy hadvezéreket. És nálunk mégis lehetetlennek tartjak, hogy változások álljanak be a katonai vezető állásokban, nálunk mégis engedik, hogy Teschennek oly izolált szerepe legyen, melyhez egyáltalában lehetetlen hozzáférni.- Hát azt hiszik, hogy a hadvezetőség élére állított Frigyes főherczeg elzárkózik minden tárgyilagos érv elől ? Hiszen a róla adott informácziók egyenes, nyílt eszű, nemes gondolkozású emberre vallanak ! Ha tehát hozzáférhet az érvelés, lehetetlen, hogy ez nála meghallgatásra is ne találjon. És vájjon agg uralkodónk, aki tudja, hogy dinasztiájának egész léte forog koczkán, elzárkóznék-e a szükséges változásoktól, ha megkapná a kellő feívilágositásokat ? Bizonyára nem ! A hiba ott van abban a szövetkezésben, mely a két ministerelnök személyét a külügyminister személyével és a tescheni hadvezetőség fejével köti össze, mely oly várnégyszöget képez, hogy össze lehetett dönteni Lüttich és Namur várát, de nincs oly ekrazitbombája az érveknek, mely szétrobbanthatná ezt a szövetséget ! (Tetszés balról.) Egyetlen eszköz van rendelkezésünkre, ahol ezélunkra törekedhetünk : a parlament tere, ahol felhozhatjuk azokat az okokat, melyek miatt változást kívánunk. Sitt megdöbbent bennünket, mint gróf Károlyi Mihály t. képviselőtársam mondotta, hogy csak az ellenzék részéről látják meg az igazságokat, hogy ott van egy néma többség, mely a legsúlyosabb válságokkal szemben is közönyt és érzéketlenséget tanusit. Önöknek elpusztulhat Arangyelovácz agyagos sarában tiz meg tízezer magyar, elpusztulhat egy oktalan lombardiai kaland miatt pár százezer : az önöket érzéketlenül hagyja ! És kinyílhatnak Erdély kapui, földönfutóvá lehetnek magyar véreink százezTei, önök érzéketlenek maradnak! (Elénk ellenmondás jobbfelől.) íme végzete a nemzetnek, hogy ez időben, mely történeti fontosságra egyezik a mohácsi vész idejével — nem mintha bukásunkat fogná eredményezni, ellenkezőleg Magyarország újjászületését várjuk tőle — olyan parlamenti többsége van az országnak, mely e nagy időkben nem áll a nemzet mellé, a nyilvánvaló hibákat nem akarja bűnhődéssel sújtani, azokat, akik méltatlannak bizonyultak bizonyos állásokra, nem akarja onnan eltávolittatni, hanem közömbösen és érzéketlenül nézi e szomorú események lefolyását, (ügy van ! bal felől.) Még csak egy utolsó akkordját akarom említeni a katonai kérdéseknek, mielőtt felszólalásom tulaj dónké jieni tárgyára rátérnék. Szólottak itt Erdély védelméről és nemes gondolatok hangzottak el: hogy elő kell mozdítani egy uj alakulás létrejöttét, melybe serdületlen ifjakbóí és ötven éven felüli férfiakból is soroznának ujonczokat, hogy ezeket dobjuk oda a támadó ellenség elé. Az intencziók bizonyára elismerésreméltók, mert hisz természetes, hogy ami erő még csak rendelkezésünkre áll, mind fel akarjuk használni az élethalál harczban. (Az elnöki széket Bimontsits Elemér foglalja el.) De vájjon helyes-e az a szempont, hogy nekünk még a serdületlen ifjainkat és aggjainkat is oda kell állítani azon edzett erők ellenében, melyek nemzetünkre törnek ? Az helyes, ha a nemzeti erőket mind harczba viszszük, de akkor egyenlően kell harczba vinni az erőket mindenütt. Egyenlő, harcedzett és megfelelően felkészült erőket kell az erdélyi betöréssel szembeállítani. Nem azért, hogy elvonjuk más frontokról a magyar nemzeti erőket, azok ott is kell hogy teljesítsék kötelességüket, hanem azért, hogy azok ide is állíttatván, erkölcsi energia, amely a magyar ember lelkében minden hareztéren él, itt még fokozottabban működhessék és a nemzet czéljának elérésében erős segítségünkre szolgálhasson. Senki sem gondolja azt, nem is állana módunkban, hogy az összes magyar haderőket Erdély védelmére állítsuk, de igenis kell, hogy kiragadjuk más helyekről azokat, akik ott pótolhatók idegen erőkkel ; kell hogy azokat állítsuk itt harczba, mert nagyobb garancziát nyújtanak, mint némely idegen erők. (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) A másik, ami mint igen helyes idea itt felmerült és amit mindannyian lelkesen helyeseltünk, az, hogy szigorúan szemügyre kell vermi a hadkötelezettség alól kivont egyéneket; (Helyeslés