Képviselőházi napló, 1910. XXXII. kötet • 1916. szeptember 7–szeptember 29.

Ülésnapok - 1910-663

663, országos ülés 1916 szeptember 19-én, kedden. 237 gyobbszámu marhát elhajtani és a közelben elhelyezni lehetetlen. Tudjuk, hogy lesznek tulajdonosok, akik saját érdekükben marháiktól minden áron megválni akarnak. E czélra tehát, hogy minden közvetítő kereskedelem onnan kizárassék, létesítettük a hadiállat-átvevő bizottságot. (Helyeslés jobbfelöl.) Ezen bizottság létesítésének története a következő: Először is a hadügyministerium közbenjárására azon vállalatok, melyek a katonaság részére marhabevásárlással foglalkoztak, felajánlták szolgálataikat, még pedig teljesen önzetlenül, csakis készkiadásaik megtérítése mellett. A t. interpelláló képviselő ur téved, ha azt hiszi, hogy kizárólag az Élelmiszer-Részvénytársaság és aParczellázó bank vonattak be. Igenis benne van ez a kettő is, mint azon nagy konzorczium képviselője, mely az egész monarchiában a hadsereg marhaállományának bevásárlásával foglalkozik, még pedig korlátolt nyereséggel, tisztán jutalékra, amely jutalékra azonban ennél az üzletnél nem reflektál. De benne vannak még más vállalatok is. Ki lett ez egészítve a vásárpénztárral, az OMG-E kiküldöttjével és a Mezőgazdák Szövetkezetével. Ez a hadiállat-átvételi bizottság 12 külön bizottságot szervezett, melyek a helyszínén a felajánlott marhákat átveszik. Tökéletesen igaza van a képviselő urnak: átveszik azon árakban, melyeket felolvasott. Sümegi Vilmos: Olcsóbban is! B. Ghillányi Imre földmivelésügyi minister: Arról nincs tudomásom. Nekik az a kötelességük és az utasításuk, hogy ilyen áron vegyék át. A bizottságok teljesen pártatlan emberekből állíttattak össze. Nincs is semmi érdekeltségük, hiszen az egész marhaátvétel rizikóját teljesen az állam viseli. Ok tehát minden rizikó nélkül járnak el. Ismétlem: teljesen pártatlanul állítottuk össze a bizottságokat. Jelen van mindig egy katonakiküldött is, aki rögtön átveszi azon állatokat, melyekre a hadseregnek van szüksége. Amint már a t. képviselő ur igen helyesen jegyezte meg egy ily nagy marhaállománynak lábon való elhajtása veszteséggel jár. Vaggonokban a hadihelyzet folytán nem igen szállíthatjuk, elsősorban azért sem, mert a vaggonokban embereket kell szállítani. De ilyen nagy marhaállománynak messze vidékre ily módon való elhajtása óriási veszedelmekkel jár. Azonban erre már ma is minden szükséges előintézkedés megtörtént. Etető állomásokról gondoskodtunk. A leváltásoknak és az értékesítésnek lehetősége is meg van adva. Három gyüjtőközpont jelöltetett ki: Nagyvárad, Borosjenő és Arad. De természetesen itt oly távolságokról van szó, hogy a marhák tetemes hányada minden elővigyázat mellett áldozatául esik a szállításnak. A szájés körömfájást és mindenféle más nyavalyát nem lehet hirtelenében kipusztitatni. Azonban, hála Isten, e járványok oly enyhén léptek fel ezúttal, hogy eddig a száj- és körömfájás nagyobb károsodást nem okozott. Mindezen károsodások fedezésére szolgál az átvétel és átadás közti differenezia. Az átvételi nyugtákra, amiket a fél kap, rá van nyomtatva, hogy először az át nem ruházható, másodszor, hogy ezen állatokat a földmivelésügyi kormány a lehető legjobban fogja próbálni értékesíteni s ez az értékesítési többlet a kapott vétel arányában a tulajdonosoknak vissza fog szolgáltatni. (Helyeslés.) Ezek után még csak azt vagyok bátor megjegyezni, hogy ezeken a marhatelepeken az eladó marhák egy részét szintén nem bocsájtjuk áruba, hanem azt a marhamennyiséget, amelyet ott a környéken el tudunk helyezni, el fogjuk helyezni, mert a kormány azoknak a szegény embereknek meg akarja menteni ezt a marhaállományt. Méltóztassék a mai helyzetben, amikor nem lehet importról beszélni, elképzelni azt a helyzetet, ha azt a lakosságot marhaállomány, nélkül hagyjuk. Épen azért a földmivelésügyi ministeri kirendeltségeknek, amelyek ezt az akcziót vezetik, utasításuk, hogy lehetőleg mentől több marhát helyezzenek el telelésre; oly feltétel alatt, hogy a többletsulyórt, amelyet a teleltető tulajdonos elér a telelés alatt, 4 K 50 fillért fizessenek; ha az átvételi árak magasabbak lesznek, akkor többet, ha alacsonyabbak, akkor kevesebbet. Ezzel meg van adva a lehetősége annak, hogy nem ugyan ugyanazt a darabszámot, de ugyanannyi súlyt kapjon vissza az az erdélyi menekült, úgyszólván teljesen költségmentesen. Nagyon kérném gazdatársaimat és a t. érdekelt képviselő urakat, hogy ennek az átvételi módnak csináljanak propagandát. Megvallom, sok aggodalmamba került, de a magam részéről örömmel mentem bele azon óhaj teljesítésébe, hogy alacsonyabbra szabjam az átvételi árat, mert azt hiszem, ez a legnagyobb biztositéka annak, hogy a tulajdonos csak a legutolsó esetben fog megválni marhájától. Kérem válaszomat tudomásul venni. (Élénk helyeslés.) Elnök: Az interpelláló képviselő urat illeti a szó! Gedeon Aladár: T. képviselőház! Nekem néhány megjegyzésem volna a t. földmivelésügyi minister ur szíves felvilágosításaira. Nevezetesen én azt tartottam volna a magyar államhoz legméltóbb cselekedetnek, ha igyekszik azt biztosítani, hogy az a szegény menekülő az ő vidékén a menekülés előtt uralkodó napi árat kapja meg, ha ennek elérése czéljából díjmentesen szállítja a vasúton szállítható marhát, igyekszik minden költséget lehetőleg a minimumra redukálni és az állam maga viseli az előállott költségeket. Sokfelé hallottam azt a panaszt, hogy a klasszifikácziónál nem járnak el egészen megfelelően : azt a marhát, amelyet tulajdonképen első osztályúnak kellene klasszifikálni, másod-