Képviselőházi napló, 1910. XXXII. kötet • 1916. szeptember 7–szeptember 29.

Ülésnapok - 1910-663

236 663. országos ülés 1916 szeptember 19-én, kedden. adtunk el, hogy a vidéken a budapesti paritás alatt ál] egy bizonyos százalékig az ár. De ilyen óriási különbséget nem szabadna felmutatni a szegény menekültek terhére. (Igaz! TJgy van!) Már most, amint Az Est írja és maga ez a hivatalos tájékoztató is felsorolja, a katonaság részére az elsőrendű ökör ára 4'50, a másodrendűé 4, a harmadrendűé 3"50, a tehéné 3'50. Tehát itt körülbelül egy 1 K 50 filléres átlagos differenczia mutatkozik kilónként. Ez igazán nagyon nagy összeg. Mert hiszen vegyünk csak alapul egy négyméter mázsás sulyátlagot. Itt a növendékmarhát nem veszem számításba. Ez az átlagsuly elég kicsi. Akkor 600 koronát lehet számítani mint nyereséget egy darab marhánál. Az Est szerint 16.000 darab lett eladya eddig. (Egy hang balfelöl. Sokhal több!) Én Az Est nyomán beszélek. Majd azután, remélem, meg fogjuk tudni a részletes adatokat. Ez 9,600.000 koronának mutatkozik hozzávetőleg, feltéve, hogy a négy métermázsás átlagsuly megfelelő és hogy ezek az árak a ténylegesek. Már most igazán elszörnyed az ember ezt hallva, hogy azon szegény menekültek jószágán, vagyonán, azt mondhatnám: bőrén nyer ez a társaság milliókat. Mert hiszen az összeg, még ha felére redukálódik is, ami alig hihető, még akkor is sok miilóra megy már az első egy-két hét alatt a nyereség. Tudomásom szerint még meglehetős nagyszámú jószág vár eladásra. Igaz, amint ugyancsak Az Est közli, hogy a bizottság azon igyekezik, — s talán ez az oka az alacsony áraknak, miként szintén Az Estben a sorok közt olvasom — hogy ne adják el marháikat az illető gazdák, hanem lehetőleg tartsák meg. Ez nagyon szép. Valóban elgondolhatjuk, milyen kár, hogy az a földművelő ma eladja jószágát és amikor, majd ha felszabadul Erdély, újra visszamegy, ne legyen állatja. De, t. ház, annak a szegény menekültnek pénzre van szüksége, ma 2 korona segélyből megélni nem tud; rá van utalva állatja eladására. Meglehet, hogy bizonyos részt .sikerül majd rábírni jószágainak megtartására; de mégis lehetetlen kizárni azt, hogy nagymennyiségben ne legyenek kénytelenek eladni jószágaikat s már most ezeket azzal büntetni meg, hogy ilyen nagyon alacsony árakon vesztegessék el azt a jószágot, nem igazságos. Az Est felhozza azt is, hogy a menekült gazdák panaszkodtak ezen árak olcsósága miatt és mindjárt meg is nyugtatja őket, hogy ennek oka részben az, hogy amikor már átvették az állatokat, igen sok marha elszökik a hajtsároktól; kell tehát, hogy olcsóbban vegyék át, mert hiszen károsodás is áll elő. Hát, t. ház, békében is, aki eladja jószágát, keveset törődhetik azzal, hogy aki megveszi, milyen hajtsári szervezettel rendelkezik, hogy az mit csinál a jószággal, hogy az a jószág elszökik-e tőle, vagy sem. Igaz és ezt elismerem, hogy a hadi helyzet miatt vaggonok nem igen állnak rendelkezésre. Bizonyos távolságra kell ezen jószágokat elhajtani, tehát sulyveszteség áll elő. Ez természetes. De még. egy szomorúan konstatált tényt -veszek ki a hivatalos tájékoztatóból, amely igazolja, hogy még maga az állam is nyerészkedni akar ezeken a szerencsétlen embereken, amennyiben a vasúti szállítási dijat nekik felszámítja, azt velük megfizetteti. Csak ezeket akartam, t. ház, röviden előadni. En mondhatom, hogy a segítésnek ezt a módját nem tartom megfelelőnek, nem tartom helyesnek, igazságosnak, a magyar államhoz méltónak. Remélem, hogy a helyzet nem egészen ugy van, mint Az Est írja; remélem, hogy a minister ur szíves lesz nekünk felvilágosítást adni és ezen felvilágosítások / ellenkezni fognak azzal, ami Az Estben van. Ép ezért a következő interpellácziót vagyok bátor előterjeszteni (olvassa): Interpelláczió. 1. Mily intézkedések tétettek az erdélyrészi menekültek állatállományának megvédése tárgyában ? 2. Mily árban lettek az állatok megvásárolva a hadiállatátvevő-bizottság által ? 3. Mily árban lettek eladva: a) katonaság, b) a jelentkező polgári vevők részére? 4. Mily czélra lesz fordítva az esetleg mutatkozó nyereség? (Helyeslés balfelöl,) Elnök: A földmivelésügyi minister ur válaszolni kíván. B. Ghillány Imre földmivelésügyi minister: T. képviselőház! (Halljuk! Halljuk!) A kormány előre számolt azzal az eshetőséggel, hogy Erdély román betörésnek van kitéve s épen ezért már régebben olykép intézkedtünk, hogy Erdély marhaállománya a betörés esetén lehetó"leg megmenthető legyen. Az intézkedések két részre osztandók. Abból indultunk ki, hogy a főczél közgazdaságunk érdekében is az ottlevő marhaállománynak lehető megmentése és a tulajdonosoknak biztosítása az irányban, hogy a visszatérő tulajdonosok ne legyenek kénytelenek marhaállomány nélkül visszatérni. Az első intézkedések még jóval a betörés előtt odairányultak, hogy biztosítottunk mindenütt a Maros mentén legelőket. Mindenütt meg volt jelölve az ut, melyen az egyes vármegyékből a menekülő marhákat szállítani kellett s oda tendáltak összes intézkedéseink, hogy a marhaállományt ott a legelőkön, vagy ha kell: istállókban fentartsuk és később gazdáiknak visszaadjuk. (Helyeslés jobbfelöl.) Ez volt egyik része az intézkedéseknek. A másik része az volt, hogy számoltunk azzal a nehézséggel, amely minden ily nagyobb népvándorlással és nagyobb marhaállomány-mozgósítással természetszerűleg kapcsolatos. Erdély, amint tudjuk, Magyarország marhaállományának egyhatodával rendelkezik. Tudjuk azt is, hogy ott kiterjedt vidékek vannak, ahova na-