Képviselőházi napló, 1910. XXXII. kötet • 1916. szeptember 7–szeptember 29.

Ülésnapok - 1910-663

226 663. országos ülés 1916 szeptember 19-én, kedden. ban megakadályozzák a Reichsrat és a delegáczió összehívását. Ennél a pontnál utalok a pragmatika szankczióban lefektetett kölcsönös védelmi kötelezettségre. Ezt a pontot érinti ez közvetlenül és én visszautasítom azt a felfogást, hogy akkor, amikor mi kötelességszerüleg vizsgáljuk az összehívás akadályait, hogy akkor bárki nekünk azt mondja, hogy hívatlanul és jogtalanul avatkozunk be Ausztria belügyeibe. (Helyeslés bálfelöl.) A ministerelnök ur már több ízben nyilatkozott itt, a házban erről a kérdésről. Kijelentette, hogy miután a delegáczió megválasztása a Reichsrattól függ és miután a Reichsrat össze nem hívható, mert ez a hadviselésre nézve súlyos veszedelmekkel járhat, ennélfogva ő helyesli az osztrák ministerelnöknek ezen indokból kifolyó azon álláspontját, hogy 0 felségének a Reichsrat összehívása tekintetében és iránt nem tesz javaslatot. Nehogy félreértés történjék — mert meg vagyunk szokva ahhoz, hogy félremagyarázások történjenek —• leszek bátor a ministerelnök urnak 1916 augusztus 26-án erre vonatkozólag tett kijelentését szószerint felolvasni (Olvassa): »Nekem nem lehet feladatom a mai pillanatban az osztrák helyzet felől beszélni. Én csak egy dolgot akarok kiemelni. T. ház! Aki csak némi figyelemmel kiséri az osztrák viszonyokat, az osztrák alkotmányos gépezet működése, nem a jelenlegi osztrák kormány fennállása óta, de sokkal régebbi idő óta olyan anomáliákkal küzdött, amelyek súlyos veszélyeket rejtettek magukban béke idején is, amelyek azonban a legvégzetesebb következményekkel járhattak volna . . .« (Derültség a jobboldalon.) Teljesen méltó ez a módszer önökhöz! (Zaj a jobboldalon. Élénk felkiáltások: Rendre! Rendre!) Elnök (csenget): Kérem a képviselő urat, ne méltóztassék sértő módon nyilatkozni. Szmrecsányi György (tovább olvas):.. »amelyek azonban a legvégzetesebb következményekkel járhattak volna a nagy világháború rázkódtatásai között. Engedelmet kérek, efelett a helyzet felett mindnyájan szomorkodhatunk, nem lehet magyar ember, aki ennek örülne, minden magyar ember csak azt kívánhatja, hogy egy minden tekintetben akczióképes, erőteljes parlament álljon az osztrák közélet élén, fájlaljuk a helyzetet, reméljük és kívánjuk, hogy a javulás minél előbb beálljon, de bocsánatot kérek, a legnagyobb igazságtalanságot látom abban, ha krónikus, évtizedes bajokért a mai osztrák kormány vagy az az államférfiú tétetik felelőssé, aki ezidőszerint az osztrák kormány élén áll.« Már most mit óhajt a t. ministerelnök ur ezen nyilatkozatával kifejezni? Azt, hogy az osztrák ministerelnök, gróf Stürgkh, el akarja hitetni elsősorban Ausztriával, O felségével és Magyarországgal azt, hogy a Reichsrat munkaképességét a cseh nemzetnek a pártja akadályozza. Mindenki tudja, hogy gróf Stürgkh itt a cseheket érti. Egy momentumra leszek bátor ezzel szemben rámutatni. A Éeichsrat minden pártja, kivéve a keresztényszocziálistákat és az alldeutschokat, határozatot hozott, legutóbb a német nemzeti szövetség is, hogy a Éeichsrat összehívása érdekében a ministerelnökhöz fordul. Mikor a ministerelnök látta, hogy ez általánosságban kívántatik, mert hiszen a többi pártok is valószínűleg hozzá fognak járulni ehhez a határozathoz, akkor jónak látta, hogy ezzel a plauzibilisnek látszó kifogással a cseheket illetőleg előálljon. Ez nem áll, ez nem felel meg a tényeknek. Mert, igenis, a cseheknek abszolúte semmiféle okuk nincs arra, hogy Stürgkh gróffal szemben bizalmatlanok legyenek, sőt elismerésre ós hálára vannak neki lekötelezve. Mindjárt bátor leszek ezt beigazolni. Amikor dr. Kramarz cseh reichsrati képviselő a bécsi hadosztálybiróság előtt helyt állott az ellene emelt vádakért — tudvalevőleg halálra ítéltetett — akkor ott kihallgatták az osztrák államférfiahat, élükön gróf Stürgkh Károly ministerelnökkel. Be fogom igazolni, hogy Stürgkh ministerelnök ur ekkor mutatta ki leginkább hajlandóságát a csehek irányában és hogy a cseheknek, igenis, minden okuk megvan arra, hogy őt támogassák ugy a Reichsratban, mint a Reichsraton kívül is. Ne tessék engem félreérteni. Én most nem a csehek dolga felett akarok kritikát gyakorolni, csak előbbi állitásom igazolására leszek bátor a következőket felolvasni. (Halljuk! Halljuk ') Meg kell jegyeznem, hogy ezt a katonai közvádló mondotta (olvassa) : Es sind die höchsten Eunktionäre der Staatsverwaltung von Seiner Exzellenz dem k. k. Ministerpräsidenten angefangen als Zeugen in diesem Saale erschienen. Das allgemeine Interessé war mit gespannter Aufmerksamkeit auf jede dieser Aussagen gerichtet, in denen sich einzeln und ím Zusammenhalte deutlich die Auffassung und die Richtung unserer Politik kundgab. Es waren feierliche geschichtliche Momente, wobei nicht blos auf jedes Wort gehört, sondern auch auf jede Miene und jede Deutung des Zeugen geachtet wurde.« Majd igy folytatja (olvassa): »Kein einziger dieser hohen staatlichen Eunktionäre hat irgendwie eine Stellungnahme gegen die Angeklagten bekundet. Jeder von ihnen brachte das besondere "Wohlwollen für die Angeklagten zum Ausdrucke und suchte auch dórt, \vo er belastende Tatsachen bestätigte, elem Angeklagten Dr. Kramarz wenigstens den guten Grlauben zuzubilligen.« Végül (olvassa): »Wenn Seine Exzellenz der k. k. Ministerpräsident als Zeuge in seinen mehrstündigen Ausführungen mit grösstem Wohlwollen jede Handlung und jede politische Betätigung der Angeklagten vorbrachte, welche sie für die Regierungsmajorität vorgenommen habén, so muss doch Motiv und Zweck dieser Handlung vom hohen Kriegsgericht geprüft und selbständig beurteilt werden.« És végül (ól-