Képviselőházi napló, 1910. XXXII. kötet • 1916. szeptember 7–szeptember 29.

Ülésnapok - 1910-663

663. országos ülés 1916 szeptember 19-én, kedden. 225 tehát gróf Andrássy Gyulának erre vonatkozó indítványát, illetve, ka az elvettetnék, gróf Apponyi indítványát készséggel elfogadom. (Helyeslés balfelöl) Ennél a pontnál egy sajátságos jelenségre kell rámutatnom és csak sajnálom, hogy a ministerelnök ur nem tartja érdemesnek itt jelen lenni. (Felkiáltások balfelöl: El van fáradva!) Ha fáradt, nem kell nyolczórás üléseket tartani, mert igy lehetetlen a tanácskozás. (Ugy van! TJgy van! balfelöl.) Polónyi Géza: Ez a legnagyobb visszaélés, amit csinálhatnak. Elnök: Csendet kérek, képviselő urak! Szmrecsányi képviselő urat illeti a szó. Szmrecsányi György: Még egy pillanatig időzni kívánok ennél a kérdésnél. Gróf Andrássy Gyula múltkori nagyszabású beszédében utalt arra, hogy teljes lehetetlenség az, hogy valaki egymaga minden segítség nélkül a háborúban mindent akarjon végezni. (Zaj balfelöl.) Mert ugylátszik, a minister uraknak sem szabad beszélni. Qsak ő maga beszél, csak az ő szavát halljuk. Állítólag a külügyminister felett is gyámkodást gyakorol, tehát a külügyekkel is törődik. Nyolczórás üléseket tartat itt, a ministeriumot is viszi, kétségkívül magánügyei is vannak — hogyan lehet ennyi felelősséget magára vállalni! Ennek következménye az, hogy amikor ilyen ügyek tárgyaltatnak, a ministerelnök ur nincs jelen. Polónyi Géza: Akkor jön vissza, mikor a grófok beszélnek. (Derültség jobbfelöl. Ugy van ! Ugy van! balfelöl.) Ha a kaszinó beszél! Laehne Hugó : A kaszinóval verekszik, mással nem. Elnök: Csendet kérek! Szmrecsányi György: Amikor arról beszélek, hogy a közös ministerek felelősségre vonása szempontjából a hadvezetőség ügyeit és a külügyeket itt szóvá tegyük, ezzel kapcsolatban megengedek magamnak egy kis kitérést. (Halljuk! Halljuk!) A vitának legelején sajátságos irtózást tapasztaltunk a ministerelnök urnái a zárt ülésekkel szemben. Mikor azután az első zárt ülés megvolt, akkor ez az irtózat megszűnt, s a ház elnöksége sem ragaszkodott a házszabályok szerinti számhoz a zárt ülést kérők tekintetében, hanem egyszerűen egy képviselő kérésére is elrendelte. Én sokat tűnődtem azon, hogy mi lehet ennek az oka és arra jöttem reá, hogy mikor itt zárt ülésekben erősebb kritikák hangzanak el, amelyeket igazán nem lehetett volna nyilt ülésen elmondani, mikor a hadvezetőség és a külügyministerium dolgai oly borzasztó színben és oly hajmeresztő módon jelennek meg itt, a ministerelnök ur egyáltalában feleslegesnek tartja, hogy ezekről nyilatkozzék. Én azt hiszem, mi zárt ülést azért kérünk és ezeket a dolgokat azért adjuk elő ott, hogy onnan megnyugtató felvilágosításokat kapjunk s azokhoz a kormány- I KÉPVH. NAPLÓ. 1910—1915. XXXII. KÖTET. párt is hozzászóljon. De természetesen a munkapárt részéről egy hangot sem hallottunk s a nyilt ülésen a ministerelnök ur sem tartja szükségesnek az ellenzéket bármiképen megnyugtatni afelől, hogy ezekben a dolgokban, melyek még a nyilvánosság elé sem valók, intézkedés fog történni az ő részéről. Tehát a legcsekélyebb jóakaratot sem látjuk. Hát, t. ház, én szükségesnek látom állást foglalni a zárt ülések ilyen kezelése ellen, hogy azok mintegy biztosító szelepnek tekintessenek, hogy mi azokat az aggályokat, nagy panaszokat, nagy sérelmeket ne adjuk elő nyilt ülésen, hanem vigyük zárt ülésbe, hogy ez által a ministerek és a kormány mentesítsék magukat minden felelet s felvilágosítási kötelezettség alól. Ehhez én hozzá nem járulok s éjjen ezért — van bennem annyi hazafiság és józanság, hogy meg tudom ítélni: használok-e vele, vagy ártok az országnak — én minden kérdést itt a ház előtt akarok fejtegetni. (Helyeslés balfelöl.) Polónyi Géza: Helyes. Meg kell szüntetni ezt a bujkálást a felelősség alól! Szmrecsányi György: A ministerelnök ur jónak látta, hogy már akkor érdemleges nyilatkozatot tegyen, nem itt a házban, hanem természetesen a munkapárti körben, amikor még gróf Andrássy Gyula indítványa — ugy hiszem — be sem volt jegyezve az indítványkönyvbe, hogy ő ahhoz nem járulhat hozzá. Amikor azután a házban szólalt fel az indítványhoz, kijelentette, hogy azt nem fogadja el, és pedig azzal az indokolással, hogy ő nem hajlandó Ausztria ügyeibe avatkozni s a legnagyobb határozottsággal, hosszasan bizonyította, hogy az Ausztria belső ügyeibe való avatkozáshoz a magyar országgyűlésnek abszolúte semmi joga nincs. Én azt hiszem, t. ház, mindenkitől távol áll az a szándék, hogy itt — bocsánat a triviális kifejezésért — mir nix, dir nix, Ausztria dolgaival akarjon foglalkozni s azzal töltsük itt az időt. De engedelmet kérek: mikor a delegáczió összehívásáról van szó, hiszen akkor lehetetlenség, hogy ne kelljen egyúttal foglalkoznunk Ausztriának mindazon belügyeivel, amelyek ezzel szoros összefüggésben vannak. T. uraim! Látjuk, hogy a delegáczió nem működik. Miért ? Mert a Reichsrat nincs összehiva. Hát bocsánatot kérek, a magyar alkotmányt nem lehet attól függővé tenni, (Ugy van! balfelöl.) hogy vájjon Ausztriában lehetséges-e a Reichsratot összehívni s a delegátusokat megválasztani, igen vagy nem. (Igaz ! Ugy van : a baloldalon.) De ha Ausztria belügyei miatt nem lehet a delegácziót összehívni: hiszen akkor nem érvényesülhet az 1867 :XII. t.-cz.nek egy elemi rendelkezése sem. (Ugy van! balfelöl.) Ha pedig nem érvényesülhet, akkor én, igenis, nemcsak vindikálom magamnak a jogot, de kötelezettnek érzem magam arra, hogy foglalkozI zam azokkal a jelenségekkel, amelyek Ausztriá29