Képviselőházi napló, 1910. XXXII. kötet • 1916. szeptember 7–szeptember 29.

Ülésnapok - 1910-663

szeptember 19-én, kedden. m 663. országos ülés 1916 országában, Galicziában, másrészt az okkupált külföldön folyvást a spanyol inkviziczió mód­szerével kezelni, mert ezzel egyenesen magunk ellen uszítjuk őket. (Igaz ! Ugy van ! a baloldalon.) A háború az nem önczél, az csak egyik eszköze a diplomácziának, A diplomácziának czélja pedig nem lehet az, hogy a győzelmes háborút rossz közigazgatással teljesen _ tönkre­tegye. (Igaz! Ugy van! a baloldalon.) Sürgősen segíteni kell, amig nem késő. Hiszen a monarchia ellentétben Németországgal sem ünnepélyesen, sem hivatalosan, sem bizalmasan nem nyilatko­zott még- a lengyel nemzetnek a háború utáni sorsáról. S ha nem nyilatkozott, akkor se az a módja az eljárásnak, amelyet a legutóbb tapasz­taltunk, hogy a lengyel nemzet minden osz­tályát felölelő hatalmas gyűlés deputáczióját a külügyminiszter ur, amikor nála kihallgatásra jelentkezett, nem fogadta. (Igaz! Ugy van! a baloldalon.) Rakovszky István: A saját fejével gondol­kozott. Ugron Gábor: Jövőnk attól függ, mennyi eleven erő áll a központi hatalmak rendelkezé­sére. Szövetségesek fordultak ellenünk a háború folyamán, a hódított tartományokat pedig ellök­jük magunktól. Ne feledjük el, hogy abban az esetben, hogyha mi ezt a nagy nemzetet nem tudjuk magunknak megnyerni, egyenesen bele­kergetjük legnagyobb ellenfelünknek, Oroszor­szágnak karjaiba. (Igaz! Ugy van! a bal- és szélsőbaloldalon.) Azt pedig megnyerni ugy lehet, hogyha a lengyel nemzet közjogi helyzete jobb lesz, mint a múltban volt és hogyha adminisz­trácziója jobb lesz, mint a múltban volt. (Igaz! Ugy van! a bal- és szélső baloldalon.) Minden, ami eddig törtónt, ennek épen ellen­kezője volt. Másutt, hogyha olyan hibák tör­ténnek, amilyeneknek rövid időn belül szem­tanúi voltunk, elmegy állásából a külügymi­nister, elmegy a nagykövet, elmegy a vezérkari főnök, elmegy az admiralitás vezetője, egyszó­val, elmegy mindenki, ki a hibának oka volt. (Igaz! Ugy van! a baloldalon.) Nálunk egyik botlás a másikat követi s egymásra tolják, magukra veszik a felelősséget, játszanak vele, de a valódi felelősség megálla­pítására nem adnak alkalmat. (Igaz! Ugy van! a baloldalon.) Nálunk, ha véleményeltérés van a főhatalom és a parlament között, akkor a parlament mehet szét, de a főhatalom képviselői közül nem bukhatik meg senki. Ennek egyszer vége kell hogy legyen. (Igaz! Ugy van! a bal­és a szélsőbaloldalon.) Nem lehet az, hogy a háborúnak kétéves tapasztalatai után sem érett volna meg ez a parlament arra, hogy kiragadja sorsának intézését azok kezéből, akik felelősség nélkül életre és halálra játszanak vele. (Igaz! Ugy van! a baloldalon.) A győzelemre való törekvésben egységes ez a nemzet, de joga van ellenőrizni saját sorsának intézését. Ha van magyar parlamentarizmus, akkor nem tűrhető, hogy a külügyminister rendelkezzék magyar vérrel, magyar pénzzel, (Igaz! Ugy van! a bal­és a .szélsőbaloldalon) magyar földdel, magyar jövendővel (Igaz! Ugy van! a bal- és a szélső­baloldalon) anélkül, hogy felelősségre lenne von­ható. (Igaz! Ugy van! a bal- és a szélsöbal­oldalon.) A külügyminister ur ehelyett csak nyilat­kozik. A Fremdenblattban megjelent nyilatko­zatának utolsó szakasza a következőleg szól: »Azt hiszszük, hogy az urak a felelősség határát kissé kitágították. Érthető, ha ők, mint hazafiak, egész lelkükkel vesznek részt e bor­zasztó horderejű események fejlődésében ós szük­ségét érzik annak, hogy a haza sorsának alaku­lását e nagy időben tanácsaikkal elősegítsék. Még nagyobb fontosságú azonban az a köteles­ség, amely épen az ilyen időkben a vezető fér­fiakra háramlik: az a kötelesség, amely elvá­laszthatatlanul összefügg azzal a helylyel, amelyre őket állították és amely tőlük azt kívánja, hogy maguk válaszszák meg azokat az utakat, amelyek a végső döntéshez vezetnek. Őket terheli az a felelősség, amelyben velük mások nem osztoz­hatnak.* T. ház! Rendben van. Aláírom az első szótól az utolsóig, de akkor álljon is helyt a külügyminister ur . . . (Élénk helyeslés a bal­és a szélsőbaloldalon.) Rakovszky István: Ne bujkáljon! Ugron Gábor: ... az előtt a fórum előtt, amely illetékes: vagy a delegáczió, vagy a par­lament előtt. Kún Béla: Vagy mondjon le! Ugron Gábor: Mivel pedig ez a fórum vagy a delegáczió, vagy a parlament, ezért fogadom el gróf Andrássy Gyula, illetőleg gróf Apponyi Albert t. képviselőtársaim indítványait és kérem azoknak elfogadását. Külön kérem a t. háztól őrgróf Pallavicini György t. képviselőtársam határozati javaslatának elfogadását, (Helyeslés a bal- és a szélsőbalolda­lon.) mert ki kell jelentenem azt, hogy ennek a határozati javaslatnak elutasítása azt jelenti a mélyen t. túloldal szempontjából, hogy a túl­oldal helyesli mindazt, ami a közelmúltban, fő­képen a román hadüzenettel kapcsolatban ebben az országban történt. (Elénlc helyeslés, éljenzés és taps a bal- és a szélsőbal-oldalon.) Elnök: Szólásra ki következik? Szojka Kálmán jegyző: Szmrecsányi György! (Halljuk! Halljuk! balfelöl.) Szmrecsányi György: T. képviselőház! Azt hiszem, a ház egyik oldalán sem fogok ellen­mondással találkozni, midőn ama véleményem­nek, ama felfogásomnak adok kifejezést, hogy én azt a helyzetet, melyben az ország ma van, olyan súlyosnak taftom, amilyent a magyar tör­ténelem még nem ismert Ennek a súlyos hely­zetnek következtében az ellenzék kötelességének tartja, hogy itt a házban ébrentartsa a kérdé­seket, hogy figyelmeztessen a hibákra, hogy a

Next

/
Oldalképek
Tartalom