Képviselőházi napló, 1910. XXXII. kötet • 1916. szeptember 7–szeptember 29.

Ülésnapok - 1910-663

210 863. országos ülés 1916 szeptember 19-én. kedden. a delegáczió előtt köteles megjelenni a külügyminist er és minden közös minist eT. A kérdés már most az, hogy miután a delegáczió csak egy bizottsága a magyar képviselőháznak, ott pedig tartozik megjelenni a külgyminister, vájjon feltétlenül szükség van-e uj törvényre oly czélból, hogy a bizottságot kiküldő országgyűlés előtt is tartozzék megjelenni ? Meggyőződésem, hogy 1867-ben nem mondtunk le arról, hogy a magyar felelős ministeriumra alkalmazandó 1 örvények ezekre az emberekre is fennálljanak. (Ugy van ! a szélsőbaloldalon.) Az indítványt első lépésnek tekintem annak megállapítására, hogy a nemzet az 1848. évi III. törvénycikk alapján áll. Ezért fogadom el. De mindettől eltekintve, én azt látom e végzetes időkben, hogy elérkezett az időpont arra, hogy az ellenzéken ülő képviselők tegyék megfontolásuk tárgyává az előttük álló kritikus eseményeket. Lehetetlen, hogy abban meg ne egyezzünk, hogy az 1867 : XII. t.-czikk különösen akkor, ha maga a képviselőház meg fogja tagadni a delegácziók összehívását, nem lehet az az alap, amelyen a nemzet az ő jövendőjét, boldogulását biztosítva látja. Azt kell hinnem, sikerülni fog megállapítanom, hogy egy magyar közjogi programm van, amelynek egy vezérfonala van : megmenteni és biztosítani a magyar nemzetnek önállóságát, állami függetlenségét a pragmatika szankczió alapján. Ha aggódó oly hazafiak, akik erre hivatvák, e kérdésekben megegyezésre tudnak jutni és ha azután meg tudnak állapodni egy gazdasági programmban, amely a nemzet vagyoni önállóságát, önrendelkezését biztosítja és hozzáfűzhetjük azt, amit Mezőssy Béla t. képviselőtársam ma szintén felhozott, hogy ugyanis e parlamentnek nem szabad széjjelmennie anélkül, hogy az általános választói jog elvi alapján legalább azoknak, akik a harcztéren vérüket ontották, jogukat gyakorolhassák, (Ugy van! a bal- és a szélsőbaloldalon.) szóval, hogy népjogok és emberi jogok elismerése mellett bizonyos szocziális tartalmat is adjunk programmunknak, akkor elérkezhetik az az idő, amikor egy egységesen szervezett magyar ellenzék oda fogja kiálthatni a renegát ministerelnöknek, távozzék onnan, hogy a magyar nemzet jövőjét megmenthessük. (Ugy van ! a bal- és a szélsőbaloldalon.) Anélkül neki lesz igaza és mosolygás lesz a felelet minden erőlködésünkre és minden ténykedésünkre. Én azonban, aki már kenyerem javát régen megettem, egy kötelességet még lerovok; ezen fejtegetéseim után majd kimegyek a Kerepesi utra, felkeresek egy pár fej fát és odatüzök egy mirtuságat, talán magot is hintek rá, hogy a langyos tavasz friss nefelejtsefc fakaszszon a sirhanton és elzarándokoljon a nemzet Kossuth Lajos sírjához, Irányi Dánielhez és Ugron Gáborhoz, elismervén, e lánglelkü embereknek igazuk volt. am.kor a nemzet jövőjét féltették az 1867. évi XII. t.-cz. alkotmányától. Egyébként a két indítványt elfogadom. (Hosszantartó élénk helyeslés, éljenzés és taps a bal- és a szélsőbaloldalon. Szónokot számosan üdvözlik.) Elnök : Szólásra következik ? Szojka Kálmán jegyző: Őrgróf Pallavicini György! Örgr. Pallavicini György: T. ház! Akkor, amikor ebben a t. házban jobban, mint valaha, a többségi elmélet uralkodik, igen nehéz nekünk kontroverz kérdésben, egyoldalú vitában felszólalni. Ismétlem, hogy csak ebben a házban uralkodik ez a többségi elv, mert hiszen felesleges kidomborítanom, hogy az a többség, amely ma itt a házban uralkodik, valósággal mennyire képviseli a nemzet többségét. (Igaz ! Ugy van ! a bal- és a szélsőbaloldalon.) Nem bocsátkozom eimek részleteibe, csak felajánlom bárkinek, aki kétségbe vonja tételemet, öltse fel Harun al Rasid ruháját és menjen bárhová, ahol magyar ember van, akár békésen otthon dolgozó polgár, akár valahol harczos katona kint és kérdezze meg ott, hogy miként vélekedik az e házban lévő többségről. De nem erről akarok szólni, habár megemlíthetem azt, hogy ha a munkapárt a hatalmát, amelyet a választások előtt bírt, felhasználta volna pl. arra, hogy 20 tengeralattjárót vagy 15.000 géppuskát "szerez meg rajta, akkor azt hiszem, ebben a nagy harczban nagyobb hasznot hajtott volna az országnak, mint egyéb ténykedése által. Most inkább arra akarok reflektálni, hogy azért is nehéz nekünk e vitában felszólalnunk, mert érezzük azt, hogy e kérdésekben meggyőződésünk szerint velünk van a nemzet és tudjuk, hogy akármily üdvös inditványnyal és törvényes inditványnyal, mint a jelen pillanatban, lépünk a ház elé, a többségi szavazattal az el lesz vetve, azért is nehéz nekünk felszólalnunk, mert hisz ez a vita tisztán egyoldalú, a t. többség igazán csak nagy szavazó súlyát érvényesiti itt a házban, de szellemi termékekkel nem akarja az országot boldogítani és megelégszik azzal, hogy a senki által sem nem kicsinyelt, sem kétségbe nem vont debatteri tehetségét a ministerelnök urnak produkálja a t. ház előtt és természetesen örömmel látja azt is, hogy a ministerelnök ur csak azokra a kérdésekre válaszol, amelyek neki a vitás kérdések közül kényelmesek. (Ugy van! a bal- és a szélsőbaloldalon.) Ennek következtében, mondom, ez az egyoldalú vita reánk nézve igen nehéz és ha mégis felszólalok, ne méltóztóztassék szerért ytelenségnek venni, de szeretnék néhány olyan szempontot felvetni, amelyek itt még nem voltak mérlegelve. (Halljuk I Halljuk! a bal- és a szélsőbaloldalon.) Nagyon fontosnak tartanám, ha t. pártvezérem indítványa elfogadtatnék, mert azt hiszem, hogy egy bizottság hidegebben mérlegelő fóruma előtt sokkal könnyebben derül ki az igazság és az sokkal alkalmasabb, mint ez a ház, ahol a vakon követett pártvezér ékesszólása nyomán felhangzó taps sok igazságot törölt már el és sok keserű valósán gak lett okozója. Megfelelő volna gróf Apponyi Albert indítványa is, mert mód adatnék azzal, hogy a külügyminister ur a vádakkal szemben, •