Képviselőházi napló, 1910. XXXII. kötet • 1916. szeptember 7–szeptember 29.
Ülésnapok - 1910-662
eptember 15-én, pénteken. 184 662. országos ülés 1916 ü nak szilárd alapját. Én azzal a kívánsággal, azzal a nemzeti óhajtással fejezem be szavaimat, hogyha majd megkondul az óraharang, ha üt az óra, mindenütt érezzék azt, hogy »a nagyvilágon e kivül nincsen számodra hely«. Elfogadom mind a két indítványt. (Elénk éljenzés és taps a szélsőbaloldalon. Szónokot számosam, üdvözlik.) Elnök : Ki következik szólásra ? Kostyál Miklós jegyző: Barta Ödön! Barta Ödön: T. ház! (Halljuk! Halljuh!) Magam is érzem, hogy e mélyreható vita mostani stádiumában mily nehéz a helyzetem; a vita elején az indítványok benyújtói közül gróf Apponyi Albert t. képviselőtársam ugy a külügyi politika, mint a hadsereg, mint egész állami életünk, közgazdaságunk és az ezzel kapcsolatos és erre vonatkozó intézmények bírálatával foglalkozott ; gróf Andrássy Gyula t. képviselőtársam a külügyek terén eddig tapasztalt és általa itt nehezményezett hibák ós mulasztások felsorolásával, a többi szónok közül Szterényi József t. képviselőtársam a gazdasági viszonylatokkal foglalkozott behatóbban; és ezek után most az imént elhangzott mélyreható és igazán nagy jogi tudással megalapozott és a kérdés minden lényeges részét érintő, t. barátom: Bakonyi Samu által előterjesztett bírálatot kiegészíteni és a vitának ezen stádiumában még arra igényt tartani, hogy a t. ház érdeklődését felköltsem, igazán merész gondolat volna. (Halljuh! Halljuh !) Pillanatig sem ambiczionálom, t. ház, hogy e vita színvonalának felemeléséhez hozzájáruljak, de szilárd elhatározásom és csekély erőmtől telhetőleg igyekezni fogok arra, hogy á szinvonalat, amelyet az eddig elhangzott beszédek fentartottak, le ne szállítsam. (Helyeslés a balés a szélsőbaloldalon.) E törekvésemhez kérem a t. ház szíves türelmét. Sajnálattal kell megjegyeznem, hogy már most az idő annyira előrehaladt, hogy akármily szűkre szabom beszédem anyagát, akármily szűk keretűnek kontempláltam beszédemet, annak elmondásához és álláspontom megindokolásához az idő, amely rendelkezésemre áll, nem lesz elég és azért kérni fogom a t. házat, méltóztassék tudomásul venni, hogy beszédem első bevezető része után kérni fogom majd a t. ház szíves engedelmét, hogy beszédemet délután folytathassam. Már most, bevezetőül és azért, hogy beszédem anyagát később ne zavarjam, konstatálnom kell, hogy én gróf Serényi Béla t. képviselőtársunk pártjából való kilépését nem tartom valamely olyan különösen ünneplendő alkalomnak. Ez annyira az ő egyéni karakterének természetes megnyilvánulása, hogy talán bántó lenne rá nézve,, ha ezt mint valami hőstettet ünnepeinők. 0 maga mondta, hogy egy korábban tett nyilatkozatának a ministerelnök ur álláspontjával való szembekerülése miatt, természetesen saját nyilatkozatának érvényre jutása mellett döntött, állotta szavát, állotta álláspontját. Ez pedig oly egészen természetes megnyilatkozása egy karakteres úriembernek, hogy ennek ünneplése szinte"bántó lehet. (Ugy van! a bal- és a szélsőbaloldalon.) Csak azt konstatálom, hogy nem tudom, vájjon épen csak a delegácziók intézményének a működésbe hozatalára vonatkozó indítvány volt-e az, amelynek tekintetében gróf Serényi Béla t. képviselő ur politikai pályája a közelmúltban másfelé terelődött és nem voltak-e azelőtt is oly nyomatékos dolgok, amelyeket nem helyeselt és amelyekre nézve a konzekvencziákat ily mértékben nem vonta le. Sokkal szivesebben láttuk volna, azt hiszem, mindnyájan, ha akkor, amikor a parlament működése elé erőszakos akadályok gördittettek, amikor a többségi akarat a kisebbségre ráerőszakoltatott, amikor a nemzet igazán a leglázasabb állapotban volt azért, mert ezek történtek, ha akkor történt volna meg ily konzekvencziák levonása. Pedig oly mély belátásu államférfiú, mint gróf Serényi Béla t. képviselőtársunk bizonyára látta, hogy az ily intézményeknek ily módon való behozatala nem lehet hasznos az ország közvéleménye előtt és az országban működő politikai tényezők együttműködése szempontjából azon időbeli saját pártjára nézve sem. (Ugy van! a bal és a szélsőbaloldalon.) ]Síem azt mondom, hogy debuisset pridem, távol álljon tőlem, mindenki ura a maga elhatározásának, igazán becsülni tudom, hogy mint eddig, most is belátását követte és nem engedett magára béklyókat alkalmazni. A t. képviselőház engedelmével ezek után gróf Serényi Béla t. képviselőtársam egy kijelentésével kell foglalkoznom, amely szorosan összefügg magával a tárgygyal. Azt mondja gróf Serényi Béla, hogy a delegáczió összehívására feltótlen szükség van azért, mert az ő meggyőződése szerint is a külpolitikai és ezekkel kapcsolatos kérdések tárgyalására nec unus nec omnes, sem egy ember, sem az egész parlament nem alkalmas. Megengedi t. képviselőtársam, hogy először is arra kérjem, hogy méltóztassék ezt a tant kiegészíteni a magyar politika történetével. Méltóztassék a magyar történelmet megnézni és a törvénytárt átlapozni, ott láthatja, hogy igenis az országgyűlés még a rendi alkotmány idejében is állandóan foglalkozott és pedig de lege lata ép ugy, mint practice a külügyekkel, sőt előfeltétele volt a királyi propozicziók tárgyalásának, hogy a rendek megismertessenek a külső dolgok állásával. (Ugy van! a bal- és a szélsőbaloldalon.) Akkor az országgyűlés érettebb politikusokból állott, mint a mostani, akkor a parlament előtt, az országgyűlés előtt lehetett a külső dolgokat megismertetni, még pedig a királyi biztos utján, mondjuk a király képviselője utján, közvetlenül a nemzet képviselőivel, a követekkel? Ebben nem volt veszély?
