Képviselőházi napló, 1910. XXXII. kötet • 1916. szeptember 7–szeptember 29.

Ülésnapok - 1910-662

662. országos ülés 1916 szeptember 15-én, pénteken. 183 végén: hogynehigyje senki e házban, hogy a lövészárokból visszakerülő hőseink meg fognak elégedni az eddig követett konzervatív politikával. (Felkiáltások bal felől: Serényi mondta!) 0 is mondta. Teljesen igazat adok e megállapításnak. Nem fognak megelégedni, ők a kormánytól, ők tőlünk számon fogják kérni elvérzett társaik életét, fogják számon kérni saját mérhetetlen szenvedéseiket és szeretteik szenvedéseit. Azt a kérdést fogják hozzánk intézni : mindez miért volt ? A tenger vér miért omlott, a tengernyi könny miért folyt, ha mozdulatlan változatlanságban kell tovább élnünk, jobban mondva rabszolga életünket folytatnunk ? (Ugy van ! Ugy van ! a bal- és a szélsőbaloldalon.) Azért, ha megállapítjuk, hogy a háború, e nagy leleplező, a mi nemzeti és európai szövetségi értékünket revelálta, ne feledjük el, hogy mindezt a magyar katonának köszönjük ! (Ugy van! Ugy van ! a bal- és a szélsőbaloldalon.) Alapítunk bajtársi szövetséget ; nagyon helyes, örömmel látom ; meg kell azonban alapitanunk a lelkekben, a magunk felfogásában azt a belső bajtársi szövetséget, hogy a magyar katonákat, a népet, amelynek köszönhető a mi nagy nemzetközi értékünk felismerése, azt a népet emeljük fel; oly belső politikát kövessünk ezentúl, hogy a népnek joga biztosítsa örök időkre a nemzetnek a jogát. (Helyeslés a szélsőbáloldalon.) T. ház ! Itt beszélünk a felelősségről; beszélünk az ellenőrzésről, legfontosabb ügyeink alkotmányos kezeléséről. Hatályos ellenőrzésről, igazi felelősségről, tökéletes alkotmányosságról, ha az 1848-ban megindult belső evoluczió folytatását nem találja, fikczió nélkül megint csak nem lehet beszélni ebben az országban. Éneikül, meggyőződésem szerint, legyen bár, amit bizton remélek, ennek az irtózatos világtörténelmi küzdelemnek bármily fényes eredménye is ránk nézve a csatatereken : enélkül a belső eredmény nem lesz egyéb, mint az, hogy puszta, meztelen létünket, életünket sikerül megmenteni, ez pedig a hozott történelmi nagy áldozatok után, (Ugy van ! Ugy van ! a szélsőbaloldalon.) azt hiszem, hogy sivár kilátás a jövőre. (Ugy van! Ugy van! a szélsőbaloldalon.) Azért necsak katonai, necsak külügyi tanulságokat vonjunk le a világháborúból, hanem vonjuk le annak szükségképeni belső tanulságait is. (Ugy van! balfelől.) Modern és igazságos politikát kell instituálnunk ; a rend, a béke, a zavartalan haladás útját kell biztositanunk, az emelkedést a jobb, az emberhez méltóbb lét felé. Ezen emelkedés zavartalanságának biztosítása tömegek munkájától, tömegek harezától függ, az igaz, de hogy ez a munka milyen gyümölcsöket termeljen, hogy ez a harcz milyen üdvös diadalokkal járjon, az a tömegeknek vezetésétől függ. És ha ez a vezetés nem fog abban az irányban módosulni, amelyben azt mi erről az oldalról kívánjuk ; ha továbbra is csökönyös konoksággal, sivár lélekkel és megrögzött gondolkodással elzárkózik a t. kormány annak felismerése elől, hogy alkotmányos felelősség csak a népjogoknak megvalósításával, esak a demokratikus választójog reformjának létesítésével lehetséges : akkor nem tesz egyebet, mint egy hazug látszat fentartását munkálja. (Ugy van! balfelöl.) Már pedig megtanított minket a világháború, megtanított népünknek kiontott vére, szeretteinknek elfolyt könnyáradata, hogy a látszatok világa végre-valahára lejárt. (Ugy van! a szélsőbaloldalon.) T. ház! Idéznem kell a t. ministerelnök urnak egy másik kijelentését is. Egyik beszédében a nála megszokott lendülettel szólít fel mindenkit ebben az országban, hogy emelkedjünk fel a történelmi perspektívának magaslatára. Mi megállapíthatjuk, hogy ennek a történelmi perspektívának magaslatára eddig még csak a nemzet tudott felemelkedni. T. ház ! Bűnhődés nélkül ezt igy folytatni nem lehet. Ha mindenki felemelkedik ennek a történelmi perspektívának a magaslatára, akkor megenyhül az az érzés, amely a közelnapok eseményeinek hatása alatt keletkezett a mi népünk széles rétegeiben; akkor enyhül meg csak az az érzés, amely szerint ez a nép magát árvának, elhagyatottnak kell hogy érezze, mert azok, akik sorsával sáfárkodnak, akik vérével gazdálkodnak, a felelősséget egymásra tolják, mert a felelősséget nem látjuk sehol, azt gyakorolni nem lehet sehol. (Ugy van ! a szélsőbaloldalon.) Ismerünk egy magasztos fejedelmi jelszót, amely igy szól: »Bizalmam az ősi erénybon.« Megállapíthatja a magyar nemzet, hogy az ősi erény a maga csorbítatlan erejében megvan, (ügy van! a szélsőbaloldalon.) Megállapithatjuk-e, tisztelt ház, hogy a bizalom is ebben az ősi erényben ép olyan mértékben van meg, amint azt ez az aposztrofált és gyakorolt ősi erény megérdemli ? Tisztelt ház , mindenütt csodákat beszélnek és irnak a világháború átalakító hatásáról. Nos hát ennek az átalakító hatásnak meg kell nyilatkoznia mindenütt, ott is, ahol, fájdalom, még ennek a nyomát nem tapasztaljuk. (Helyeslés a bal- és a szélsőbaloldalon.) Tisztelt ház, nem kell ahhoz zárt ülés tartása ; itt, a nagy nyilvánosság előtt, ez ország szine előttelmondhatjuk, el kell mondanunk önérzetünk hangján azt, ami vajha eljutna mindenüvé, ahova szánva van. A történelemnek kétségtelen tanulsága az, hogy trónok hamarább pusztulnak el, mint nemzetek. Hisz én felolvastam az imént az osztrák közvélemény egy rétege részéről kifejezett reménységet, imádságot, amely őket élteti; a trón szilárdságát ez semmiképen sem növeli. T. ház, történelmi időket élünk és ám idézzük fel Kossuth Lajosnak látnoki szellemét, aki egy helyen azt mondja : »A történelem óralapján nagyot zökkenhetik az óramutató. Egyszer csak megkondul az óraharang . . .« és ebből aztán egyéb, saját álláspontjának megfelelő következtetéseket von le. T. ház, az óramutató halad ; az ősi erény megvan ; a bizalmat élvezni akarjuk. Élvezni akarjuk, mint nemzeti jövendőknek szilárd biztositékát; hasznát akarjuk venni, mint a trón fenmaradásá-