Képviselőházi napló, 1910. XXXII. kötet • 1916. szeptember 7–szeptember 29.

Ülésnapok - 1910-662

662. országos ülés 1916 szeptember 15-én, pénteken. 183 végén: hogynehigyje senki e házban, hogy a lö­vészárokból visszakerülő hőseink meg fognak elé­gedni az eddig követett konzervatív politikával. (Felkiáltások bal felől: Serényi mondta!) 0 is mondta. Teljesen igazat adok e megállapításnak. Nem fognak megelégedni, ők a kormánytól, ők tőlünk számon fogják kérni elvérzett társaik életét, fogják számon kérni saját mérhetetlen szen­vedéseiket és szeretteik szenvedéseit. Azt a kér­dést fogják hozzánk intézni : mindez miért volt ? A tenger vér miért omlott, a tengernyi könny miért folyt, ha mozdulatlan változatlanságban kell tovább élnünk, jobban mondva rabszolga életünket foly­tatnunk ? (Ugy van ! Ugy van ! a bal- és a szélső­baloldalon.) Azért, ha megállapítjuk, hogy a háború, e nagy leleplező, a mi nemzeti és európai szövetségi értékünket revelálta, ne feledjük el, hogy mindezt a magyar katonának köszönjük ! (Ugy van! Ugy van ! a bal- és a szélsőbaloldalon.) Alapítunk bajtársi szövetséget ; nagyon helyes, örömmel látom ; meg kell azonban alapitanunk a lelkekben, a magunk felfogásában azt a belső baj­társi szövetséget, hogy a magyar katonákat, a népet, amelynek köszönhető a mi nagy nemzetközi érté­künk felismerése, azt a népet emeljük fel; oly belső politikát kövessünk ezentúl, hogy a népnek joga biztosítsa örök időkre a nemzetnek a jogát. (Helyes­lés a szélsőbáloldalon.) T. ház ! Itt beszélünk a felelősségről; beszé­lünk az ellenőrzésről, legfontosabb ügyeink alkot­mányos kezeléséről. Hatályos ellenőrzésről, igazi felelősségről, tökéletes alkotmányosságról, ha az 1848-ban megindult belső evoluczió folytatását nem találja, fikczió nélkül megint csak nem lehet beszélni ebben az országban. Éneikül, meggyőző­désem szerint, legyen bár, amit bizton remélek, ennek az irtózatos világtörténelmi küzdelemnek bármily fényes eredménye is ránk nézve a csata­tereken : enélkül a belső eredmény nem lesz egyéb, mint az, hogy puszta, meztelen létünket, életünket sikerül megmenteni, ez pedig a hozott történelmi nagy áldozatok után, (Ugy van ! Ugy van ! a szélső­baloldalon.) azt hiszem, hogy sivár kilátás a jövőre. (Ugy van! Ugy van! a szélsőbaloldalon.) Azért necsak katonai, necsak külügyi tanulságokat von­junk le a világháborúból, hanem vonjuk le annak szükségképeni belső tanulságait is. (Ugy van! balfelől.) Modern és igazságos politikát kell instituál­nunk ; a rend, a béke, a zavartalan haladás útját kell biztositanunk, az emelkedést a jobb, az em­berhez méltóbb lét felé. Ezen emelkedés zavarta­lanságának biztosítása tömegek munkájától, tö­megek harezától függ, az igaz, de hogy ez a munka milyen gyümölcsöket termeljen, hogy ez a harcz milyen üdvös diadalokkal járjon, az a tömegeknek vezetésétől függ. És ha ez a vezetés nem fog abban az irányban módosulni, amelyben azt mi erről az oldalról kívánjuk ; ha továbbra is csökönyös konok­sággal, sivár lélekkel és megrögzött gondolkodással elzárkózik a t. kormány annak felismerése elől, hogy alkotmányos felelősség csak a népjogoknak megvalósításával, esak a demokratikus választó­jog reformjának létesítésével lehetséges : akkor nem tesz egyebet, mint egy hazug látszat fentar­tását munkálja. (Ugy van! balfelöl.) Már pedig megtanított minket a világháború, megtanított népünknek kiontott vére, szeretteinknek elfolyt könnyáradata, hogy a látszatok világa végre-vala­hára lejárt. (Ugy van! a szélsőbaloldalon.) T. ház! Idéznem kell a t. ministerelnök urnak egy másik kijelentését is. Egyik beszédében a nála megszokott lendülettel szólít fel mindenkit ebben az országban, hogy emelkedjünk fel a történelmi perspektívának magaslatára. Mi meg­állapíthatjuk, hogy ennek a történelmi perspektí­vának magaslatára eddig még csak a nemzet tudott felemelkedni. T. ház ! Bűnhődés nélkül ezt igy folytatni nem lehet. Ha mindenki felemel­kedik ennek a történelmi perspektívának a ma­gaslatára, akkor megenyhül az az érzés, amely a közelnapok eseményeinek hatása alatt kelet­kezett a mi népünk széles rétegeiben; akkor enyhül meg csak az az érzés, amely szerint ez a nép magát árvának, elhagyatottnak kell hogy érezze, mert azok, akik sorsával sáfárkodnak, akik vérével gazdálkodnak, a felelősséget egy­másra tolják, mert a felelősséget nem látjuk sehol, azt gyakorolni nem lehet sehol. (Ugy van ! a szélsőbaloldalon.) Ismerünk egy magasztos fejedelmi jelszót, amely igy szól: »Bizalmam az ősi erénybon.« Meg­állapíthatja a magyar nemzet, hogy az ősi erény a maga csorbítatlan erejében megvan, (ügy van! a szélsőbaloldalon.) Megállapithatjuk-e, tisztelt ház, hogy a bizalom is ebben az ősi erényben ép olyan mértékben van meg, amint azt ez az aposztrofált és gyakorolt ősi erény megérdemli ? Tisztelt ház , mindenütt csodákat beszélnek és irnak a világ­háború átalakító hatásáról. Nos hát ennek az át­alakító hatásnak meg kell nyilatkoznia mindenütt, ott is, ahol, fájdalom, még ennek a nyomát nem tapasztaljuk. (Helyeslés a bal- és a szélsőbaloldalon.) Tisztelt ház, nem kell ahhoz zárt ülés tartása ; itt, a nagy nyilvánosság előtt, ez ország szine előtt­elmondhatjuk, el kell mondanunk önérzetünk hangján azt, ami vajha eljutna mindenüvé, ahova szánva van. A történelemnek kétségtelen tanulsága az, hogy trónok hamarább pusztulnak el, mint nem­zetek. Hisz én felolvastam az imént az osztrák közvélemény egy rétege részéről kifejezett remény­séget, imádságot, amely őket élteti; a trón szilárd­ságát ez semmiképen sem növeli. T. ház, törté­nelmi időket élünk és ám idézzük fel Kossuth Lajosnak látnoki szellemét, aki egy helyen azt mondja : »A történelem óralapján nagyot zökken­hetik az óramutató. Egyszer csak megkondul az óraharang . . .« és ebből aztán egyéb, saját állás­pontjának megfelelő következtetéseket von le. T. ház, az óramutató halad ; az ősi erény megvan ; a bizalmat élvezni akarjuk. Élvezni akarjuk, mint nemzeti jövendőknek szilárd biztositékát; hasznát akarjuk venni, mint a trón fenmaradásá-

Next

/
Oldalképek
Tartalom