Képviselőházi napló, 1910. XXXII. kötet • 1916. szeptember 7–szeptember 29.

Ülésnapok - 1910-662

662. országos ülés 1916 szeptember 15-én, pénteken. 181 ditené az ezen kapcsolat által nyújtott biztonság hitét a magyar közvéleményben, vájjon erősiti-e ezen kapcsolat értékét szövetségeseink előtt ily elméletek felállítása % (Vgij van I balfelől.) A czentrálizmussal szembeállítanak szepara­tisztikus törekvéseket. Czentrálistá' : felfogás és törekvés, sajnos, van ; szeparatisztikus törekvés, szeparatisztikus tendenczia ebben az országban nincs. (Ugy van! Ugy van!-a szélsőbaloldalon.) A függetlenségi és 48-as párt nem ebben a formá­ban, de ép ugy kivánja a pragmatika szankczióban megállapított kötelezettségnél fogva, mefynek alap­ján áll a függetlenségi és 48-as párt is, ennek a kap­csolatnak fentartását, lia azon két alapfeltétel, amelyet a törvény ennek pilléréül állit fel, csak­ugyan áll és a ráépített szerkezet csakugyan mű­ködik. Nincs szeparatisztikus törekvés. Mi a ha­talmi állást ép ugy meg akarjuk óvni. Hiszen azt világtörténeti szükségnek ismerjük fel magunk, saját nemzetünk jövőjére nézve. De vájjon, t. ház, ugyanily világtörténeti szükségnek fogja-e felis­merni más is, ha az ezen hatalmi állás legszilár­dabb bázisaként felállított, törvényben és királyi szóban biztosított kapcsolat rendjének a műkö­dése veszedelmet jelent % Ez, t. képviselőház, lehetetlenség. Ha ez veszedelmes, akkor nem szilárd bázis. (Ugy van! Ugy van I a szélsőbaloldalon.) Akkor ennek a hatalmi állásnak legszilárdabb bázisa vész el s akkor ennek a bázisnak nincs értéke szövetségeseink előtt, akkor ez épen az ő felismerésük szerint nem lesz többé világtörténeti szükség s akkor ellenségünk­nek lesz igaza, amely rátör erre a hatalmi állásra. (ügy van ! Ugy van ! a szélsőbaloldalon.) Azt mondottam volt. t. képviselőház, hogy majd rá kell mutatnom, hol van a kutmérgezés. A t. ministerelnök ur a vita során azt állította, hogy ő nem észlelte, mintha Magyaország és Ausztria között a viszony ma rosszabb volna, mint volt azelőtt. Mi ezt nem tudjuk, t. ház, mert Ausztria al­kotmányos élete szünetel. Ennek megállapítására akkor volnánk jogosítva, hogyha Ausztria, alkot­mányos életének folyamából szerezhetnők ugyanezt a meggyőződést, melynek senki sem örvendene jobban, mint mi. De, sajnos, nagyon sok fontos jelenségből, amelyben megnyilatkozik az osztrák körök felfogása az ellenkezőt kell nagy fájdalom­mal megállapítanunk. Hiszen ma nem azt kellene megállapítani, t. ház, hogy ez a viszony nem rosszabb ; ma azt kellene megállapítani a mi vég­telen nagy önfeláldozásunk után, a kiontott tenger vér után, amely folyt. Ausztria biztonságáért és — elismerem — a mi közös biztonságunkért is, azt kellene megállapítani, hogy ez a viszony ma jobb, mint volt bármikor. (Ugy van! Ugy vanf a szélsőbaloldalon.) Hogy pedig nem igy van. rámutatok egy nem­rég felmerült jelenségre. Igen érdekes, t. képviselő­ház, ezzel szemben, hogy igen tekintélyes orgá numa a német közvéleménynek, a német sajtónak, mint pl. a Frankfurter Zeitung, amely — ugy látszik— nagy figyelemmel kiséri a mi parlamenti vitánkat, az ellenzék és a t. kormány közti viszony megítélésében egész odáig megy, hogy a német közvéleménynek ezen egyik tagadhatatlanul illeté­kes tolmácsa azt a felszólítást intézi a t. külügy­minister úthoz és implicite a t. ministerelnök úrhoz, hogy: »Herunter von diesem hohen Ross !« (Mozgás.) Nemrégen itt jártak a német sajtó igen tekintélyes, számottevő képviselői, Ausztriában is, Magyarországon is. Egy másik, szintén igen jelen­tékeny és irányadó orgánuma a német sajtónak, a »Vossische Zeitung<< valóságos áradozással ir mindazon tapasztalatokról, amelyeket itt a magyar­földön szerzett : a magyar nemzet politikai érett­ségéről, áldozatkészségéről, szövetségi értékéről. ügy látszik, hogy azt a magyar túlsúlyt, amely­lyel hivalkodni önök jónak látják, nagyon rossz néven vették az osztrák közvéleményben. Itt van kezemben egy harmadik igen jelentékeny német sajtó-orgánumnak, a »Münchener Neueste Nach­richtenének egy száma, a folyó hó 8-iki, amely egy velünk foglalkozó közleményt tartalmaz ezzel a czimmel: »Tatsächliches zur ungarischen Krise.« Csillag alatt közli a szerkesztőség, hogy ez a czikk »aus österreich wird uns geschrieben ;« ezzel jelzi, hogy a czikkel magát nem azonosítja, csak mint egyszerű helyzetképet, osztrák részről jövő tudó­sítást közli. Ez a czikk nem eg}''éb, mint egy osztrák részről jövő perfid kutmérgezés. A német köz­véleményt a magyar nemzet, a magyar ellenzék ellen akarja felbujtani. Arra a veszélyre figyelmez­teti Németországot, amely a szövetségi viszonyra hárulhatna akkor, ha a konczentrácziós kabinetre irányuló lépések sikerre vezetnének ; mert — azt mondja — ebből semmi egyéb nem származhat­nék, mint hogy a hivatalos közös külpolitika mel­lett lenne egy külön magyar küljDolitika, amely kér­déses, hogy vájjon németbarát maradna-e. Nem akarom ezzel a czikkel untatni a házat, elég belőle ennyi. De ha összehasonlítom ezt az osztrák hangulatot a korábbi felfogásokkal, ame­lyek messze-messze visszanyúlnak, akkor sajná­lattal kell megállapítanom, hogy van osztrák hangulat, amely nemcsak nem javult, hanem még rosszabbodott és épen olyan velünk szemben, mint amilyen volt régebben. Zürichben 1900-ban megjelent egy röpirat — itt van a kezemben — a következő czimmel: »Uber die wahren Ursachen des Verlustes von österreichs Stellung in Deutsch­land.« Azt mondja benne a szerző, — A. von Reder — hogy ő Ausztria és Németország viszo­nyának a kérdését nem fogja sem birodalmi német, — amint ő mond] a : porosz-német — de nem fogja habsburgi dinasztikus szempontból sem tárgyalni; ő ezt a viszonyt tisztán osztrák-német szempontból akarja megvilágítani. Egy pár sze­melvény meg fogja győzni a t. házat, hogy ez az osztrák hangulat a német közvéleményt épen olyan jóindulatra buzdította régen, mint ami­lyenre buzdítják most az emiitett czikkek. A röpirat abból a tételből indul ki, hogy

Next

/
Oldalképek
Tartalom