Képviselőházi napló, 1910. XXXII. kötet • 1916. szeptember 7–szeptember 29.

Ülésnapok - 1910-661

150 661. országos ülés 1916 szeptember lé-én, csütörtökön. nek szempontjából fokozott mértékben kellene ezen kérdésekre irányulnia. Június havában t. Ház, az entente-hatalmak és a hozzájuk csatlakozott, velünk ellenséges államok Parisban egy gazdasági konferencziát tartottak. Ha ennek a gazdasági konferencziának határozatai csak elenyésző mértékben is érvényesülhetnének a háború után, akkor ami egész gazdasági életünk meg lehetne bénítva. Ennek a gazdasági konferencziának néhány fontos határozatát kivánom a t. háznak bemutatni, hogy utaljak azokra a veszedelmekre, melyek fenyegetnek ugy bennünket, mint ahogy a velünk szövetséges Németországot erről az oldalról fenyegetik. Különösen a konferenczia határozatainak második, harmadik, negyedik és ötödik pontjai azok, amelyekre a figyelmet felhívni szükségesnek tartom. Ezek azok, amelyek a helyzetet megvilágítják. A konferenczia határozatainak második pontja a következő: »A szövetségesek megállapítják, hogy a háború folytán az ellenséges hatalmakkal fennállott összes kereskedelmi szerződések megszűnnek. Szerintük lényeges jelentősségü, hogy az az ellenségeskedések megszűnését követő gazdasági rekonstrukczió tartama alatt a szövetségesek egyikének kereskedelmi szabadsága se legyen az ellenséges államok azon követelései által korlátozható, amelyeket azok a legnagyobb kedvezmény tekintetében támasztottak. Ehhez képest a szövetségesek megegyeznek abban, hogy az ellenséges hatalmaknak bizonyos számú éven át, amelyeket egymásközti megállapodás utján fognak megállapítani ily kedvezmény nem engedélyezhető. A szövetségesek kötelezik magukat, hogy amennyiben a vállalat kötelezettség következtében kereskedelmi hátrányokat szenvednek, ez évek alatt egymást minden lehető módon fogyasztási területek megnyitása által kártalanítani fogják.« T. képviselőház! Ez egy szakaszban egy egész gazdasági háború foglaltatik. Amíg a frankfurti béke Németország és Francziaország közt gazdasági békét teremtett, a párisi konferenczia határozatainak tendencziája, mint méltóztatik később illetékes nyilatkozatból is majd látni, az állandó gazdasági harcz. Az egész eddigi kereskedelmi politikai alap felforgattatik, ha ez valósággá válhatik, Németország nagy ipara, ami termelésünkhöz viszonyítva elég tekintélyes ekszportunk, teljesen kiszolgáltattatik az ellenséges államok önkényének és megbénittatni terveztetik. A harmadik pontja a konferenczia határozatainak kissé ártatlanabbnak látszik. Tulajdonképen egy Anglia által nyújtott csalétek a többi államnak s mint ilyen elég érdekes. »A szövetségesek egyhangúlag készeknek nyilatkoznak — ugy szól a 3. pont — a szövetséges országoknak mindenekelőtt az ipar, kereskedelem, mezőgazdaság és hajózás ujjáteremtésének egész ideje alatt összes természetes segitőforrásait rendelkezésükre bocsátani, kötelezik e végből magukat ily irányú külön megállapodások létesítésére és az árucserét megkönnyíteni.« Ennek az iránya különösen Anglia és Oroszország. Az a viszony, amelyben a háború előtt gazdasági tekintetben Oroszország Németországgal állott, e viszonynak megfordítására szolgálna ez a csalétek, amennyiben Anglia — hiszen pénzügyileg ma is teljesen a maga hatósága, befolyása, alá kerítette Oroszországot — gazdaságilag is teljesen a maga rabszolgájává óhajtja tenni Oroszországot, és ime, magyarázatául szolgál ennek ez a rendelkezés. Sokkal veszedelmesebb azonban, t. ház, a 4. §., amelyben kifejezésre jut az a gazdasági háború, amelyre az imént bátor voltam utalni: »Kereskedelmüket, iparukat, mezőgazdaságukat és hajózásukat gazdasági támadások ellen megvédendő, elhatározzák a szövetségesek megegyezést létesíteni az iránt, hogy bizonyos időtartamot állapitsanak meg, amely alatt az ellenséges hatalmak kereskedelme különleges rendelkezéseknek lesz alávetve. Ellenséges származású áru vagy tilalomnak, vagy más hatékony rendszabályoknak vettessék alá. A szövetséges diplomaták külön fognak külön megállapodásokat arra nézve létesíteni, hogy mily rendszabályokat alkalmazzanak az előbb emiitett időtartam alatt az ellenséges hatalmak hajóival.« Itt teljesen átlátszó már a párisi határozat, Itt már egyenes áruforgalmi tilalmak jelentkeznek, itt már a szerződések megnehezítése jelentkezik, itt vannak már külön szerződéses rendszabályok, kikötői rendészeti intézkedések, szóval, a legteljesebb elzárás, amelyet gazdasági életben egyáltalán képzelni lehet, amely, mint említem, ha csak jsarányi részben is érvényre juthat, az egész világ gazdasági életét egészen más irányokba terelheti, megbéníthatja, és minket gazdaságilag gyengébbeket — leszek bátor rámutatni, miért gyengébbeket — megfojthat tulajdonképen egy átmeneti időben, amelyre szüksége van Angliának arra, hogy világhatalmi poziczióját e téren Németország rovására emelje. Ehhez a rendelkezéshez kapcsolódik azután az emiitett konferenczia 5. §-a, amely azt mondja: >A szövetségesek együttesen vagy különkülön rendszabályokat fognak kidolgozni annak megakadályozása czéljából, hogy bizonyos, a nemzeti védelem vagy a gazdasági önállóság szempontjából szükséges iparágak vagy foglalkozási ágak ellenséges alattvalók által területeiken ne legyenek üzhetők.« Nemcsak a kölcsönös áruforgalom, nemcsak a kereskedelmi viszony tehát, de a letelepülés, az iparűzés, a kereskedelmi foglalkozás saját területükön is idegen alattvalóknak, ellenséges alattvalóknak lehetetlennek kívántatik tétetni, vagyis a nemzetközi érintkezés úgyszólván teljesen meg fogna akadni. Már pedig ez a tenden-