Képviselőházi napló, 1910. XXXII. kötet • 1916. szeptember 7–szeptember 29.

Ülésnapok - 1910-661

661. országos ülés 1916 sz, den erőt a kellő helyen, a kellő mértékben és a kellő időben kell érvényesíteni. Ezen elv természetes, magától értetődő következménye, hogy minden esetleges hibát haladék nélkül orvosolni kell. (Helyeslés bal felől.) Gróf Apponyi Albert mutatott rá arra is, hogy dicső német szövetségesünk, épugy, mint ellenségünk, nem habozott tekintet nélkül mindenre, tekintet nélkül egyes kiváló személyiségekre, ebből az elvből a konzekvencziákat levonni és csakis a nagy általános szempontokat tekintpni. Am, hogy a hibák orvoslása lehetséges legyen: a mértéket nem ismerő, meggondolt tárgyilagos kritika nemcsak helyénvaló, de feltétlenül szükséges és kötelesség is. (Igaz! Ugy van! a baloldalon.) Mindazok ellen tehát, akik idebent az országban ós informáczióik révén a szövetséges sajtóban a mi ellenzéki törekvéseinket ugy tüntetik fel, hogy a mi törekvésünk a kritikát és ellenőrzést illetőleg nem más, minthogy mi, ellenzékiek, házi perpatvarban elvonjuk a szövetségesek nagy érdekközösségétől az időt ós az erőket, hogy mi pártpolitikai indokoknak, pártpolitikai szenvedélyeknek dobjuk oda magunkat: mindazok ellen a kazafiatlanság vádját emelem, mert megbontják azt a küzdelem egységében és a végczélok tekintetében fennálló egységét a magyar nemzetnek, amely bennünket, mindnyájunkat párttekintet nélkül összeköt. (Helyeslés a baloldalon.) Ha akadna csak egy magyar ellenzéki képviselő is, aki tisztán pártpolitikai szempontokat helyezne a nemzet életérdekei elé csak egy pillanatra is: az megérdemelné, hogy a hazaárulás középkori büntetésének módjaival sujtassék. De nem, t. ház, a mi becsületes hazafiságunk és izzó lelkesedésünk nem köpenyeg, amit megtépázni, sárral dobálni lehet és szabad! Esetleg tévedhetünk, — tévedni emberi dolog — de azt hiszem, a t. túloldal sem hihet saját csalhatatlanságában. Mi megyünk a kötelesség utján, — legyen bár ez az ut ellenzéki. Leczkékre a hazafiságból nem szorultunk! Az én magyar lelkiismeretem nyugodt, ha t. pártvezérem, gróf Andrássy Gyula nyomdokait követem, mert tudom, hogy ez az ut a hazafiság útja, amely biztos, hogy nem vezet jutalomhoz ós elismeréshez, — amit nem kérünk, nem is várunk — de semmiesetre nem vezet mérgezett kutakhoz. (Igaz! Ugy van! a baloldalon.) Sőt ellenkezőleg, az én szerény véleményem szerint épen a nemzet legfontosabb létérdeke szempontjából, legjobb kötelességtudásunk érzelmeiből kifolyólag, kötelességet teljesítve gyakorolunk kritikát és követelünk ellenőrzést, teljesen áthatva a nemzeti nagy czélok szentségétől, a szövetségesek iránt érzett kötelességszerű hűségtől és szeretettől, e szövetségek világtörténelmi szükségességétől, tehát egységben mindaz iránt, ami e létünkért folyó háború győzelmes befejezését biztosítja. Ha épen e győzelem bizrlember lé-én, csütörtökön. 139 tonsága érdekében egyes eljárási módok, tehát részletkérdések felett kötelességünknek tartjuk is kritikai megjegyzéseinket itt a ház előtt nyíltan, férfiasan megtenni. Eljárásunk felett csak az törhet pálczát, aki az egységben nem lát mást, mint minden megfontolás nélküli szolgai alárendelését mindennek a vezetőférfiak akarata alá, hogy azután határozzanak sine nobis de nobis. (igaz! Ugy van! a baloldalon.) Azt hiszem, hogy az ilyen szempontokon felépülő emberfeletti felelősségből maguk a vezetőférfiak sem kérnek. Szóvátettem ezeket a dolgokat, mert épen t. pártvezérem, - gróf Andrássy Gyula indítványával szemben és ezen indítványát megokoló első beszédével szemben különös tendencziákkal találkozunk. így egyik tekintélyes najálapunk, a Pester Lloyd szeptember 8-iki számában a következőkép ir (olvassa): »Sicherlich hat Gráf Andrássy nicht beabsichtigt, es als seine Meinung erscheinen zu lassen, dass der alté ehrliche Sonnino mit deunviderhaarigen,tückischen Burián unmöglich gedeihlich verhandeln und zu dem beiderseitig gewünschten Ende gclangen konnte, aber den Eindruck, dass dies seine Meinung sei, können seine nicht glücklich gewählten Worte leider nur allzuleicht hervorrufen und er wird sich nicht darüber beklagen können, wenn sie ihn im feindlichen Ausland wirklich hervorrufen werden.« Gróf Tisza István tegnajii felszólalásában szintén hasonló szellemben idézte a becsületes, derék Sonninót. Ezzel szemben én egész szárazon, minden kommentár nélkül szembeállítom gróf Andrássy Gyulának egyetlen egy rövidke mondatát (olvassa): Itt ők Macchiavelli szerepét nem vitték, hanem szerintem nagyon becsületes politikát nagyon ügyetlenül űztek. Hát e kis rövidke mondatról sem megfeledkezve, e kis rövidke mondatot is elolvasva, az ilyen állítás nemcsak a történelmi igazság meghamisítása, de az ellenség sajtója számára kész tálezán való feltalálása annak, milyen szempontból bírálják cl gróf Andrássy Gyula beszédét, hogy azután idehaza diadalmasan rámutathassanak, ime, előre megmondtuk, milyen károkat fog okozni fejtegetéseivel. (Igaz! Ugy van! a baloldalon.) Örgr. Pallavicini György: Ez a kutmérgezés! Kállay Ubul: Lehetett volna-e, t. ház, az ellenőrzés kisebb mértékével megelégedni, mint amivel az ellenzék legnagyobb része az u. n. bizalmi tanácscsal megelégedett volna? Szinte érthetetlen előttem, hogy a külügyminister ur súlyos felelőssége tudatában az ellenőrzés eme minimuma elől ridegen elzárkózott. Ridegen elzárkózott, mondom, mert érvül azt elfogadni nem lehet, hogy tárgyalás alatt levő fontos dolgokról az ellenzék vezéreit nem lehet felvilágosítani. Ha ez igy van, akkor ez a bizalmi tanács a külügyminister ur számára nem lett 18*