Képviselőházi napló, 1910. XXXII. kötet • 1916. szeptember 7–szeptember 29.

Ülésnapok - 1910-661

140 661. országos ülés 1916 szeptember 14-én, csütörtökön. volna más, mint eső utáni köpenyeg, egy olyan lucus a non lucendo bizalmi tanács, mely a külügyminister urnak bizalommal tartozik, de •d maga részére bizalmat nem követelhet. (Igaz! Ugy van! a baloldalon.) Nagyon természetes tehát, hogy a bizalmi tanács megbízásáról lemondott és ezen lemondást Románia gálád betörése teljesen igazolta. (Igaz! Ugy van! a baloldalon.) Ezzel áttérek tulajdonképeni tárgyamra: az oláh betörés előzményeire, illetve következményeire. (Halljuk! Halljuk ! balfelöl.) Gróf Tisza István mínisterelnök ur e betörés előzményeiről, illetve következményeiről — csak röviden ismétlem szavait, azt hiszem, hiven fogom visszaadni, — azt mondotta, hogy felelősség senkit sem terhel, mert a román király nyilatkozatával félrevezette diplomacziánkat és a betörés pillanata annál kevósbbé volt előrelátható és kiszámítható, mert Románia nem fejezte volt be katonai előkészületeit. Azt hiszem, ez volt a t. ministereinök ur eszmemenete. Nem akarom az ellentétet keresni a t. ministereinök ur és a külügyminister ur között: a t. ministereinök ur kijelentette, hogy ilyen ellentét nincs. Ugy látszik, a külügyminister ur rosszul fogalmazta meg ezen intervjuját, mert mig egyik részen azt mondja, hogy meglepetésről voltaképen nem is lehet beszélni, másrészt meg azt mondja, hogy a támadás pillanatát nem tudhattuk előre.- Csak ugy tudom a két nyilatkozatot összeegyeztetni, ha a meglepetést a támadás pillanatára vonatkoztatom. így azután ellentét a ministereinök ur és a külügyminister ur beszéde közt nincs. A külügyminister ur kijelenti intervjujában, hogy ő Románia támadását illetőleg teljesen tisztában volt. Azt hiszem, Románia szándékait illetőleg tisztában voltunk mi valamennyien régtől fogva. Hiszen mindenki tudta, milyen módon igyekezett Románia a háború alatt a Németbirodalmat is, minket is megzsarolni. (Ugy van! a baloldalon.) De ha tovább megyünk vissza régebbi multakra: mindnyájan tudjuk, hogy éveken keresztül álnok módon igyekezett Magyarországon irredentizmust táplálni, bármenynyire is hangsúlyozta a hivatalos román sajtó, hogy az ő keze ezen irredentizmustól távol áll. Ezen irredentizmusra évekkel ezelőtt egy parlamenti beszédemben rámutattam és akkor a t. túloldal egyes oszlopos tagjai is helyeseltek. Ma már tudjuk, kik voltak ez irredentizmus helyi vezetői: Goga és Lukaciu. Hála a magyarok Istenének, hazai románságunk tettekkel bizonyította be, hogy az uszításnak nem ült fel és bölcsen megőrizte hazafias kötelessógérzését. (Ugy van!) Báró Burián ur tudta azt is, hogy Románia katonai előkészületeit megteszi, tehát az ő nemtudása, mint már mondottam, csak a támadás pillanatára vonatkozik. Vizsgáljuk kissé ezt a jnllanatot: meddig tudta ezt, vagy meddig nem tudta? Ha jól emlékszem, augusztus 1-én értesiti gróf Czernin Mikes Zsigmond grófnét, hogy két-három héten belül meglesz a román hadüzenet. Augusztus 12-én felesége és gyermekei menekülnek. Augusztus 17-én Wodianer konzul szintén arról értesiti gróf Mikes Zsigmondnét, hogy két héten belül vagy mi üzenünk háborút Romániának, vagy Románia nekünk. Tehát augusztus 17-ig mindenesetre jól volt informálva báró Burián ur. Azt kellene tehát eldönteni, hogy tévedésbe esett-e 17-e után vagy sem? Mert vagy ugy volt informálva 17-e után, hogy e támadás közvetlenül nem várható, akkor Románia hazudozásai közül diplomácziánk az igazságot nem tudta kihámozni, nem tudta kellően értékelni Románia katonai előkészületeit, s ezért ő a felelős. Ha pedig tudta, felelősek mindazok, kik Erdély katonai megerősítését elmulasztották ós felelős a magyar kormány azért is, hogy kellő időben a határszéleket ki nem ürítette. De talán még kisebb időre is szoríthatjuk ezt a pillanatot, ha tekintetbe veszszük a dátumokat. Akár Czernin emiitett levelét, akár Wodianer konzul szavait veszszük kiinduló pontul, a támadást, ugy látszik, augusztus 31-ére vagy szeptember l.-re várták, mert a három, illetve két hét igy jön ki. Tehát mivel 27.-én üzenték meg a háborút, mindössze négy napra zsugorodik ez a különbség. De ha augusztus 17-e után Burián nem tudta, hogy Románia igen közeli időben nekünk hadat fog üzenni, akkor, bármily kevéssé vagyok jártas a diplomáczia szövevényes labirintusában, egyszerű polgári eszemmel csak azt mondhatom, hogy ha egy üzleti vállalat bármily nagytekintélyű, feddhetetlen, elsőrendű üzleti szellemmel megáldott vezetője vállalatát egy fontos ügyben becsapni engedi, ezért vállalatával szemben teljes anyagi és erkölcsi felelősséggel tartozik. Pedig itt csak anyagi javakról van szó, nem pedig egy nemzet létérdekéről, összes erkölcsi, szellemi és vagyoni javairól is! (Elénk helyeslés a bal- és a szélsöbaloldalon.) Röviden még azon hadügyi intézkedésekkel akarok foglalkozni, melyek a román betörést megelőzték. Még egyszer hangsúlyozom, hogy amennyiben augusztus 17-ike után báró Burián jól volt informálva, a meglepetésszerű támadás időpontja dolgában csak négy napra zsugorodik össze a számítási hiba. Nem tudom elképzelni, hogy e világháborúban négy nap alatt olyan hatékony intézkedéseket lehetett volna tenni, melyek a betörést csak annyiban is gátolták volna, hogy a kiürítés rendben történhessék. Jól tudom, hogy e katonai intézkedések, szerintem, hibák között vannak olyanok is, melyek egészen más számlára, a háborút megelőző múlt »tartozik« rovatába írandók. Ilyen az Erdélylyel, szemben követett, semmivel sem menthető közlekedési politika. Itt van az, amire interpellácziójában Zboray t. barátom és tegnap Rakovszky