Képviselőházi napló, 1910. XXXII. kötet • 1916. szeptember 7–szeptember 29.

Ülésnapok - 1910-661

B6l. országos ülés l&l6 szeptember lí-én, csütortököii. Í27 tott. Én nem kétlem, hogy ez a dolog a legrövidebb idő alatt rendbe fog hozatni. (Helyeslés.) Elnök : Következik a napirend : Gróf Andrássy Gyula és gróf Apponyi Albert indítványainak (írom. 1320, 1321) együttes tárgyalása. A ministerelnök ur kivan szólani. Gr. Tisza István ministerelnök: T. ház! En csak egy nagyon rövid megjegyzésre kérem a t. ház szives türelmét, amelyet szükségessé tesz az a körülmény, hogy tegnap, halasztást nem tűrő hivatalos sürgönyök ekszpediálása végett, sajnálatomra épen akkor keUett a házból kimennem, amikor Rakovszky t. képviselő ur a báró Buriánra vonatkozó megjegyzéseit tette és ennek folytán akkor, amidőn válaszoltam a t. képviselő urnak, ezeknek a megjegyzéseknek a pontos szövegét nem ismertem. Csak a mai napon, a tegnapi napló szövegéből láthattam, hogy a t. képviselő ur allúziót tett egy olyan eseményre, amelyre nézve ő maga azt mondja, hogy nem akar elárulni semmit, (olvassa): »anélkül, hogy elárulnék valamit* és ezzel jelzi, hogy olyan kérdésről van szó, melyet feltárni a nyilvánosság előtt nem lehet. T. ház, épen ezért nagyon sajnálom, hogy a t. képviselő ur egyáltalán érintett ilyen kérdést, mert —• méltóztassék nekem megengedni — nagyon fonák helyzetet teremt az, ha véleményt nyilvánítunk egy elhallgatott tárgyról, hozzátéve, azt, hogy ennek a tárgynak elmondását pedig az állam érdeke tiltja. (Ugy van ! jobb felől.) T. ház ! Épen azért, mert ilyen a helyzet, nekem is csak egy megjegyzére kell szorítkoznom, anélkül, hogy a képviselő ur jóhiszeműségét vonnám kétségbe, mert hiszen az nagyon könnyen megesik, hogy kivált ha kissé elfogult szemmel kivülről nézünk bizonyos dolgokat, a tényeknek nem hű képét nyerjük ; anélkül tehát, hogy a képviselő ur jóhiszeműségét kétségbe akarnám vonni, konstatálnom kell, hogy az ő előadása a tényeket nem fedi. Ennyit kötelességem volt megjegyezni. (Helyeslés jobbfelöl.) Rakovszky István : Személyes kérdésben kérek szót. Elnök: Félreértett szavai értelmének helyreigazítására ? Rakovszky István : Nem, nem ! Személyes kérdésben kérek szót. Elnök : Tessék ; gondolom, a t. ház megengedi. (Helyeslés.) Rakovszky István : A t. ministerelnök ur azt mondotta, hogy én itt elbeszéltem egy dolgot, amelyről azt mondottam, hogy ez káros lehet az országra nézve. T. képviselőház ! Engem köteles diszkréczió köt ezekben a dolgokban. Daczára annak, hogy nekem titkokat el nem árultak, én magamra nézve a köteles diszkrécziót fennállónak tartom. Azonban, ha azon részről, amelynek még jobban kell ezeket a szempontokat szemelőtt tartani, az első lépések újságban történnek, ahol a mi ténykedésünk bizonyos kritika tárgyává tétetik és ezen kritika a tényeknek meg nem felel, én nekem kötelességem önmagammal szemben és az országgal szemben ezt klarifikálni és én ebben az idézett esetben nem törekedem egyébre, mint megczáfolni a t. külügyminister urnak a Budapesti Hirlapban tett azt a nyilatkozatát, hogy mi tanácsokat adtunk, de ő a saját feje szerint gondolkodott. Hogy azokat a tanácsokat, amelyeket gróf Andrássy Gyula nem is akkor adott neki, amikor mint bizalmiférfiu érintkezett a külügyministerrel, hanem már egy évvel hama-. rább, nem akczeptálta és a fejlemények megmutatták, hogy az ország hátrányára nem akczeptálta, ezt kellő megvilágításba kellett helyeznem. Nem én kezdtem itt a külügyminister úrral folytatott beszélgetéseknek a megvilágítását, taglalását. Ha a t. külügyminister ur egy egészen szokatlan fórum előtt, (ügy van! balfelől. Mozgás jobbfelől.) egészen szokatlan módon a dolgokat a nyilvánosságba dobta, akkor, t. ministerelnök ur, el kell neki tűrnie azt is, hogy a következményeket ő viselje és nem lehet neki zokon venni, hogy azok, akik saját politikai reputáeziójukban, saját politikai felelősségérzetökben érintve vannak ez által, erre felelnek is, mert, aki lő, az legyen elkészülve arra is, hogy vissza is lőnek. (Helyeslés balfelől.) \ Gr. Tisza István ministerelnök: T. képviselőház ! Sajnálatomra ismételnem kell, hogy épen az az állítás, melyet most is ismételt a t. képviselő ur, nem fedi a tényeket. Elnök: Ki a következő szónok ? Szinyei - Merse Félix : Gróf Károlyi Mihály ! Gr. Károlyi Mihály: T. képviselőház! Hogy egy intézmény életképes-e vagy nem, annak kritériumát az képezi, hogy akkor, amikor leginkább szükség van rá, megállja-e helyét. (Ugy van ! a szélsőbaloldalon.) T. ház ! Mit érnek a legszebb jogi teóriák, mit érnek a legszebben megkonstruált intézmények, ha meg nem tudnak felelni a viharos időknek ? (Ugy van! balfelől.) Mit ér a nemzetközi jog is, amely a legszebben lett megalkotva, holott épen amikor leginkább szükség volt rá és van rá, azt látjuk, hogy a nemzetközi jogot az összes államok, valamennyien félredobják és nem respektálják. (Ugy van ! balfelől.) T. ház ! Gyönyörű a maré liberumnak az elmélete, de ha meg nem tartja senki, nem ér semmit. Ugyanígy vagyunk az 1867-i kiegyezéssel és annak kvintesszencziájával, a delegáczióvalY?/;/;?/ van ! balfelől.) Az 1867-i kiegyezés a paritás alapgondolatán lett felépítve és azon az alapgondolaton, hogy két szuverén államban, Ausztriában és Magyarországon egyaránt alkotmányos élet, alkotmányos rendszer lesz fentartva. (Ugy van! balfelől.) Ha ezen alkotmányos élet nem működik az egyik vagy a másik államban a saját hibájából, vagy hibáján kívül, szándékosan, vagy nem szándékosan, ha az egyik vagy másik állam nem akarja, vagy nem tudja ezt az alkotmányos életet fentartani, akkor nemcsak hogy megbukott a delegáczió, hanem megbukott maga a 67-es ki-