Képviselőházi napló, 1910. XXXII. kötet • 1916. szeptember 7–szeptember 29.

Ülésnapok - 1910-661

128 661. országos ülés 1916 szeptember lé-én, csütörtökön. egyezés. (Ugy van! Ugy van! a szélsőbaloldalon.) Mert igaz, hogy az 1867 : XII. t.-ez.-ben ekszpreszszisz verbisz nincs kimondva, hogy amennyiben az alkotmányos élet az egyik vagy a másik államban fenn nem tartatnék, hogy akkor automatikusan visszanyerik az egyes államok saját önrendelkezési jogukat, de benn foglaltatik ez a 67-es kiegyezés szellemében, ez képezi annak bázisát és ezért lehet azt állitani, hogy ha a bázis megszűnik, akkor automatikus módon vissza kell, hogy nyerje Magyarország a maga önrendelkezési jogát. (Helyeslés a baloldalon.) Az igaz, hogy Magyarország nem avatkozhatik bele Ausztria belügyeibe, Magyarország nem intézkedhetik az iránt direkte, hogy Ausztriában az alkotmányos élet működésbe helyeztessék, azonban azt igenis megteheti, hogy figyelmeztesse Ausztriát, hogy amennyiben az alkotmányos életet, a 67-es kiegyezés alaptételét saját akaratából, vagy akaratán lávül eső körülmények folytán fenn nem tartja, legyen elkészülve arra, hogy Magyarország önrendelkezési jogával élni fog. (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) T. képviselőház ! Két esztendeje, hogy Ausztriában .szünetel az alkotmányos élet ; két esztendeje, hogy semmiféle komoly lépés a mi részünkről az iránt nem történt, hogy ennek a konzekvencziáját a magunk részéről levonhassuk. T. képviselőház, nem akarunk Ausztria ügyeibe beleavatkozni, hanem az lehetetlen, hogy azért, mert ott az alkotmányos élet nem működik, legfontosabb ügyeink teljesen kontrol nélkül maradjanak. (Igaz! Ugy van ! a baloldalon.) Lehetetlen, hogy minden ellenőrzés nélkül maradjanak, épen most a külügyi és hadügyi kérdések, . mert akkor igazán az egész alkotmányosság, amely papíron olyan gyönyörűen fest, a magyar alkotmány, csak talmi alkotmány és nem valóság, (Vgy van ! ügy van ! a szélsőbaloldalon.) nem valóság, hanem fikezió, amely minden tartalom nélkül van, mert ha egy állam, amely a háború kellő közepében, a-mikoT a legfontosabbak épen a katonai és a külügyi kérdések, ezekre a kérdésekre nem bir befolyást gyakorolni és e kérdéseket kizárólag egyoldalúan intézi egy másik államnak, ahol alkotmányos élet nincsen, az uralkodója és teljesen abszolutisztikus alapon, akkor a 67-es törvénynek ilyen alkalmazása és ilyen effektuálása valóságos gúny és nem parlamentarizmus. (Ugy van ! Ugy van ! a szélsőbaloldalon.) T. képviselőház! Ezen anomália megszüntetése czéljából két indítvány fekszik a ház előtt. Az egyiket gróf Andrássy Gyula t. barátom és a másikat gróf Apponyi Albert t. barátom tette le a ház asztalára. Nem lehet czélom, hogy én ezeket az indítványokat részletezzem, hogy ezeket az indítván3^0kat megokoljam. Az indítványozó t. barátaim megtették ezt és mindenki ismeri most az ő intenczióikat és indokaikat. Nekem csak az a feladatom, hogy azon pártnak, amelynek szerencsés vagyok tagja lenni, a nevében megmondjam, hogy a két inditványnyal szemben mi a mi álláspontunk. (Halljuk ! Halljuk !) T. képviselőház ! Mi természetesen gróf Apponyi Albert t. barátom indítványát fogadjuk el, bár Id kell jelentenem, ugy, amint ő is tette, hogy az nem fedi a 48-as álláspontot, nem fedi teljesen azokat az alaptételeket, amelyek a mi programmunkát képezik. Mégis, minthogy ez közelíti meg legjobban azt az elvi álláspontot, amelyet követünk, természetes, hogy erre adjuk szavazatunkat. (Élénk helyeslés a szélsőbaloldalon.) T. képviselőház ! Lehetetlen ki nem fejeznem csodálkozásomat affelett, hogy épen a ministerelnök ur nyilatkozatai bizonyítják legjobban, hogy a 67-es kiegyezés csődöt mondott. (Ugy van! ügy van! a szélsőbaloldalon.) Csodálatos módon ő az, aki ráolvassa Ausztriára, hogy képtelen parlamentáris életet folytatni és tovább megy és azt mondja, hogy ha képes volna is, az volna a legnagyobb baj a monarchiára nézve, ha ott tényleg parlamentáris élet folynék. Tehát a ministerelnök ur, a mi politikai ellenfelünk nyújtja nekünk a legfényesebb argumentumokat arra, hogy a 67-es kiegyezés csődöt mondott. Hanem itt két indítvány fekszik előttünk s tényleg választanunk kell az egyiket, vagy a másikat, mert az, ismétlem, tarthatatlan, lehetetlen állapot, hogy teljes kontrol nélkül maradjanak ezek a fontos szervek. A ministerelnök ur sem tehet egyebet, mint hogy az egyiket vagy a másikat magáévá tegye. Ha a 67-es alapra áll, akkor cl kell hogy fogadja gróf Andrássy Gyula indítványát, hogy ezzel megmutassa Ausztriának, hogy Magyarország részéről minden megtörténik a delegáczió összehívása érdekében, ha pedig ezt lehetetlennek tartja, vagy ebben beavatkozást lát az osztrák ügyekbe, akkor vas logikával az következik, hogy elfogadja gróf Apponyi Albert indítványát. (Elénk helyeslés a szélsőbaloldalon.) Hogy ez az állapot nem fedi a parlamentarizmust, hogy ennek folytán nem ugy áll a helyzet, hogy Ausztriában nincs parlamentarizmus, hanem, hogy Magyarországon nincs, épen azért, mert a delegáczió nem működik, ezt eklatánsán bizonyítja az, hogy Magyarország ma nincs abban a helyzetben, hogy ha akarná is, a külügyministert leszavazza vagy megbuktassa, mert az a tény, hogy itt a parlamentben a ministerelnök ur mögött egy nagy többség van, még nem bizonyítja azt, hogy a külügyminist érnek is megvan a maga többsége, mert elképzelhető az, hogy az itteni többség bizalmat szavaz a ministerelnöknek, de ugyanakkor a külügyminister iránt nem viseltetik bizalommal. (Igaz ! Ugy van ! bal felől.) Bizalomnyilvánításra azonban nincs alkalom és igy megtörténhetik, hogy az egész ház egyértelmű bizalmatlansága daczára is olyan külügyminister marad az ügyek élén, aki iránt az egész magyar parlament bizalmatlansággal viseltetik. (Igaz ! ' Ugy van! balfelől.) Ez mutatja, hogy ez nem parlamentarizmus ! Es ha még egy másodrendű dolognál fordulna ez elő, de a legfontosabb ügyről van szó, a külügyről, a háborúról, arról, hogy Magyarország jövője olyan kézben legyen letéve, amelyik