Képviselőházi napló, 1910. XXXII. kötet • 1916. szeptember 7–szeptember 29.

Ülésnapok - 1910-661

ISő fíöl. országos ülés 19 lő ^szeptember ti-én, csütörtökön. ház figyelmét, de a dolog sürgősségére való tekintettel, más utat és módot ennek a kérdésnek gyors és sürgős szanálására nem tudtam találni, A tegnapi vagy tegnapelőtti lapokban egy, a háború kitörése óta már szokásossá vált hirdetés jelent meg, amelyben a főváros katonai ügyosztálya felszólítja az Erdélyből elmenekült és hadköteles korban levő felmentett, valamint valamennyi pótsorozáson alkalmatlannak minősített hadköteles korban levőket, hogy jelentkezzenek a főváros katonai ügyosztályában. Ezek a szerencsétlenek, akik az e házban már pertraktált nyomorúságos viszonyok, közt, hetekig tartó utazás, kinlódás, éhezés után érkeztek meg Budapestre és most keresi a legtöbb a maga családját, a maga hozzátartozóját, gyermekét, vagy ha együtt sikerült élve nekik idáig megérkezniük, most segélyre vannak szorulva és keresik az elhelyezkedést ebben a nagy szerencsétlenségben, nyomorúságban, ezek az emberek, akik mindenüket otthagyták, mert egyik óráról a másikra kellett hogy meneküljenek, akik teljesen tönkretett ekszisztencziák, ezek az emberek, mivel már hozzá voltak nevelve, — amint az egész háború tartama alatt a magyar ember ebből a szempontból is mindenkor telj esitette kötelességét, amit a statisztika fog bizonyítani, hogy milyen nagy perczentben történtek mindenütt, még pedig pontosan, a jelentkezések — ezek az emberek természetesen megjelentek pontosan ma reggel a főváros katonai ügyosztályában, hogy jelentkezzenek. Ez a rendelkezés természetes és szükséges, mert hiszen, mivel a lakóhely szerint vannak összeállítva az összeirások, amelyeket a katonaságnál felhasználnak, ezek pedig lakóhelyüket Erdély minden részében el kellett hogy kagj'ják, szükséges, hogy Budapesten bizonyos összeírás álljon a hatóságok rendelkezésére, hogy azután az illetőkkel megfelelően diszponálni tudjanak. Ma a jelentkezés kötelezettsége azokra terjedt ki, akik 1880-tól felfelé születtek és valamennyi pótsorozáson alkalmatlannak minősíttettek. Mivel az egyes vidékek menekültjei közül a földművesek és azok, akik munkával keresik meg kenyerüket, Magyarország különböző vidékein nyertek elhelyezést, a Budapestre menekültek legnagyobb része intelligens ember, iparosok, kereskedők és igy tovább. Abban a tömegben, amely a városháza udvarán állott, egyetlen egy olyan embert nem láttam, aki, véleményem szerint, valaha az életben ásóval vagy csákánynyal dolgozott volna. Ezek a férfiak teljesítették kötelességüket, jelentkeztek, hogy ők, akiket minden pótsorozáson alkalmatlanoknak minősítettek, ime Budapesten vannak és a parancsnak eleget tettek. Kaptak a jelentkezésnél igazolójegyet, amely igazolja azt, hogy ők a jelentkezésnek eleget tettek és Budapestről a tanács engedélye nélkül nem távozhatnak. Ehhez az igazolójegyhez hozzá volt csatolva egy behívóparancs, amely szerint ők hadimunkára alkalmaztatnak . . . (Nagy zaj és mozgás a balés a szélsőbaloldalon.) Rakovszky István: Hallatlan! (Zaj.) Ugron Gábor: ... és a legrövidebb idő alatt visszaszállittatnak Erdélybe. (Nagy zaj balfelől.) Hogy a múltban mikép történt a hadimunkára alkalmazottak kiválasztása, az máris sok kritikának volt kitéve, sok kellemetlenség, sok súrlódás keletkezett belőle, mert bizony azok a közigazgatási hatóságok, amelyek a rendelkezésre álló listákból kiválasztottak 100—200—500 vagy 1000 embert erre a czélra, nem mindig jártak el megfelelő tapintattal és nagyon sokszor történt meg az ország minden részében, hogy nem arra való és nem odavaló embereket rendeltek Iá hadimunkára. (Vgy van! balfelől.) Nem akarok most arról sem beszélni, hogy az az ellátás, amelyet a hadimunkások kaptak és kapnak, nem felel meg annak az összegnek, amelyből a mai drágasági viszonyok között egy férfiember el tudja magát látni, még kevésbbé felel meg a visszamaradt családtagok ellátására szükséges összegnek. Most erről nem beszélek, hanem feltárom a t. képviselőháznak azt a körülményt, hogy azok az emberek, akik ma azt sem tudják, hogy hol a fejők és melyik lábukra álljanak, akik hihetetlen szenvedéseken és lelki kínokon mentek keresztül ezek alatt a hetek alatt, azok egy óráról a másikra behivatnak hadimunkára, oly emberek, akik erre nem alkalmasak, s onnan abból a helységből el sem távozhatnak, rendőrkordon veszi őket körül. . . Rakovszky István r Fejetlenség! Ugron Gábor: ... még arra sem engednek nekik időt, hogy pakkoljanak, hogy családjukat értesítsék, amely nem is tudja, hogy mi történik velők. (Felkiáltások balfelől: Lelketlenség!) Engedelmet kérek, tisztelt képviselőház, ez nem csak helytelen intézkedés, hanem egyenesen lelketlenség. (Igaz! Vgy van! balfelől.) Az én kérésem a honvédelmi minister úrhoz — és mivel ő jelen nincs, talán megengedi a ministerelnök ur, hogy hozzá forduljak — az, hogy tisztelettel kérek sürgős intézkedést ebben a dologban, hogy ezt a lelketlenséget lehetőleg megakadályozzák, az utolsó pillanatban, mert félek, hogy ezeket az embereket már is eltávolítják. (Élénk helyeslés balfelől.) Gr. Tisza István ministerelnök: Tisztelt ház ! Mivel a honvédelmi minister ur nincs jelen, méltóztassék megengedni, hogy csak annyit jelezzek, hogy haladéktalanul érintkezésbe fogok lépni a honvédelmi minister úrral és semmi kétségem az iránt, hogy ez a kérdés a legrövidebb idő alatt kielégítő rendezést fog találni. (Helyeslés.) Mert hiszen az magától értetik, hogy olyanokat, akik munkára alkalmasak : czélszerü hadimunkára alkalmazni, de természetesen csak az erre testileg alkalmas egyéneket és csak azután, ha családjuk elhelyezéséről megfelelőleg gondoskodtak. Csakis valamelyik alárendelt közeg tapintatlanságáról lehet szó, ha a dolgok ugy állanak, amint előada-