Képviselőházi napló, 1910. XXXII. kötet • 1916. szeptember 7–szeptember 29.

Ülésnapok - 1910-660

118 660. országos ülés 1916 szeptember J3-án, szerdán. De katonai etikai szempontból nézve, a dolog teljesen érthetetlen, miért kívánja a hadvezetőség a honvédség ruháját, melyben oly dicsőségesen küzdött, melyhez egy világháború minden véres dicsősége tapad, megváltoztatni. Tény az, hogy a haditapasztalatok alapján kell egy pár változtatást eszközölni, főleg a szinben, a zubbony szabásában és a lábbeliben, mert csak a csizma bizonyult jó lábbelinek, de más tekintetben a régi szabású egyenruha teljesen bevált. 18 havi arczvonalbeli tapasztalatomból tudom, hogy semmi ok sincs arra, miszerint a magyaros szabású ruhát, csizmát bugyogóval, fűzős bakancscsal és lábszárvédővel cseréljük fel, az Alpokat kivéve, ahol amúgy is más felszerelésre van szükség.* A napokban azután megkaptam az erre vonatkozó elaborátumot, a k. u. k. Armee-Oberkommando Adjustierungs-Gommissionjának elaborátumát. Czime: »Allgemeine Orientierung über die neue Adjustierung der Wehrmachi* Ebben szépen le van irva, milyen lesz a legénység Einheitsadjustierungja és milyen lesz a tiszteké, hogy kifejezésre jusson »die Einheitlichkeit des Offiziers-Corps auch äusserlich«, hogy külsőleg is kifejezésre jusson a tisztikar egysége. Nekem erre az egész tervre csak egy megjegyzésem van, jobban mondva variálom és a helyzetre alkalmazom a ministerelnök urnak a czentralistákra mondott szavait: ha a történtek után az Armee-Oberkommandó azt hiszi, hogy a háború után tovább folytathatja kisded játékait, sőt tovább mehet és összeolvaszthatja a hadsereget, akkor én azt a tanácsot adom, hogy az uj waffenrockon, zubbonyon, bugyogón és parádés sisakon kivül — mert azok mind benne vannak ebben a tervezetben — készíttessen az Adjustierungs-Commissionnal saját használatra egyforma szabású kényszerzubbonyokat is. (Helyeslés és derültség a bal- és a szélsöbalóldalmi. Zaj és mozgás jobb felöl.) Elnök (csenget): Kérem, t. képviselő ur, az ilyen kifejezések nem egyeztethetők össze a parlamenti illemmel. (Helyeslés jobbfélül. Zaj és ellenmondások bal felöl.) Kérem a t. képviselő urakat, ne méltóztassanak minden elnöki figyelmeztetést zajongással fogadni. Méltóztassanak csendben maradni. Rakovszky István: A ministerelnök ur közveszélyes őrültekről beszélt! (Felkiáltások jobbfelöl: De nem a házban!) Urmánczy Nándor: Énnek a háznak nagy bűne és mulasztása, hogy a magyar katonát teljesen kiszolgáltatta az osztrák hadvezetőségnek. Ha a magyar állampolgár katonaruhát ölt és főleg, ha a közös hadseregbe kerül, jóformán kiszakad a magyar közéletből, a magyar vérkeringésből, a magyar hatóságok védelméből, sőt a kormány befolyása alól is. (Igaz! Ugy van! balfelöl.) Csak mint anyag szerepel; mint kitűnő, megbízható, bátor anyag; mint használható és felelősség nélkül elhasználható anyag szerepel a háborúban. Ezzel a magyar anyaggal tömik tele az osztrák harczvonalakat. Ezzel a magyar anyaggal egészitik ki nemcsak a bukovinai és galicziai ezredeket, hanem a többi osztrák ezredeket is. (Igaz! Ugy van! balfelöl.) A tiroliakat, a sokat emlegetett gráczi hadtestet és a többieket. (Igaz! Ugy van! bal felöl.) Itthon őrszolgálatra minősített és Ausztriába rendelt magyar népfölkelőket osztrák felülvizsgáló-bizottság harcztérre alkalmasaknak minősít és egyszerűen beoszt osztrák ezredekbe. Gr. Tisza István ministerelnök: Ez nem igaz! Urmánczy Nándor: Adatom van rá, t. ministerelnök ur. Magyar menetszázadok, pótlások, czakumpak, nem az r ezredéhez, hanem idegen osztrák ezredekhez. És a honvédelmi minister urnak nemhogy a közösökre, de még a honvédségre sincs befolyása; a közös hadügyminister rendelkezik a honvédekkel is; onnan megy a sürgönyparancs a pótzászlóaljakhoz, hogy a honvédpótlások hova és mikor induljanak. A másik mulasztása a háznak, hogy nem gondoskodott annak ellenőrzéséről, vájjon a népesség arányában állit-e ki katonákat Ausztria és Magyarország, mint ahogy azt a véderőtörvények előírják. Ma az 1910 deczember 31-én megejtett népszámlálás eredménye az irányadó. Kérdés, hogy ezt az arányt betartották-e a behívásoknál. De ha a ház el is mulasztotta ezt az intézkedést, a kormánynak főbenjáró kötelessége arról gondoskodni. Rettenetes mulasztás terhelné a kormányt, ha utólag kiderülne, hogy kiszolgáltatta a magyar nemzet fiait és hagyta korlátlanul, megszámlálatlanul a háború veszedelmeibe és pusztulásaiba belemenni. Magyarország vérvesztesége amúgy is messze felülmúlja Ausztriáét. (Igaz! így van balfelöl.) Ezt, azt hiszem, a honvédelmi minister ur és a ministerelnök ur is igazolhatja. (Zaj. Elnök csenget.) Nem veszteségről beszélek, hanem vérveszteségről, halottakról ós sebesültekről; ha az eltűntekről és a hadifoglyokról is beszélünk, lehet, hogy az arány egyforma, de a sebesülteknél és halottaknál nem. Hogy miért nagyobb Magyarország vérvesztesége, annak több oka van. Először, mert bátorságáért, megbízhatóságáért a magyar katonát állítják a legveszedelmesebb helyekre; másodszor, mert sok osztrák ezredet nem lehet a fronton használni. (Igaz! Ugy van! balfelöl.) Harmadszor, mert a hadvezetőségnek, az osztrák hadvezetőségnek, nem fáj annyira a magyar pusztulása, mint azoké, akik közel, állnak érzelmeihez. (Igaz ! Ügy van ! balfdöl.) És negyedszer, mert tudatlanságból és fejetlenségből sok felesleges veszteséget idéztek elő. Gondoljunk a przemysli szomorú rohamra; világot vet ez a hadvezetőség szerepére; kiéhezett, legyengült honvédeknek parancsolták meg a rohamot. Ez az esztelen, czéltalan, indokolatlan és lelketlen parancs sok ezer honvéd életébe került. És hány ilyen przemysli parancsot adtak