Képviselőházi napló, 1910. XXXII. kötet • 1916. szeptember 7–szeptember 29.

Ülésnapok - 1910-660

660. országos ülés 1916 szeptember 13-án, szerdán. 119 ki azelőtt és azután büntetlenül. Az orosz offenzívának kellett jönnie, hogy végre belássák az osztrák hadvezetőség tehetetlenségét, mert nagyobb volt a fejetlenségük és veszteségük, mint az első nagy visszavonulás alkalmával. Német vezetés alá került hadseregünk egy része. Kár, hogy nem hamarább következett be a változás; kár, hogy nem a háború elején; (Helyeslés balfelöl.) akkor, amikor a Simplicissimusban az a bizonyos elkobzott, de közismertté vált kép jelent meg a magyar bakáról, az osztrák generálisról és osztrák vezérkari tisztről, ahol az egyiknek oroszlánfeje volt, a másiknak szamárfeje volt, a harmadik pedig fejetlen volt. (Zaj és mozgás jobbfelöl.) Elnök: Kérem a képviselő urat, vegye figyelembe, hogy a törvényhozás termében vagyunk! (Zaj balfelöl.) Eitner Zsigmond: Nem mondta meg, hogy melyiknek milyen feje volt! (Zaj.) Urmánczy Nándor: Néhány százezer magyar katonával kevesebbet gyászolnánk. De nem is csoda, t. képviselőház! Nálunk a vezérkarba, a vezető állásokba, vezéri állásokba legtöbbször nem a tehetség nyit ajtót, hanem mondjuk: legmagasabb születés, családi összeköttetés, protekczió, hízelgő és alázatos modor. Gárdistákból, főherczegi nevelőkből, udvarmesterekből, udvaronczokból verődik össze és fiatal tapasztalatlan vezérkari tisztek tudása mozgatja az egész gépezetet. Ugy ki tudják választani az embereket, a vezértől elkezdve, hogy akinek tehetsége van, az legtöbbször nem kapja meg a neki megfelelő állást. Egy hang (a szélsőbáloldalon): Pláne, ha magyar! Urmánczy Nándor: Egyik hadosztályunknál a télen az őrségek részére kiadni szokott és naponta változó jelszavaknak a következő sorozata volt megállapítva: »Agram, Regensburg, Sianky, Cholm, Heimburg, Lemberg, Oderberg, Csernovicz, Homonna, Danzig, Unter-Stand, Verbandzeig, Erdwerk, Retraite, Draht, Axt, Menage, Tagwache, Entscheidung, Schuh«. Az egész hadosztálynak mind a négy ezrede színtiszta magyar volt. De nem azért hoztam ezt elő, hogy bemutassam, milyen idegen szavakat magoltatnak be a magyar katonákkal. Egészen más okból. A jelszavakat ugyanis ugy állították össze, hogy azok betürejtvényt foglalnak magukban. Mikor nekem egy huszártiszt barátom ezt az adabot rendelkezésemre bocsátotta s figyelmeztetett a betürejtvényre, nem akartam elhinni, annyira megbotránkoztatott a dolog. De barátom becsületszavával erősítette meg állítását s hivatkozott többi tiszttársára, akik szintén leírták maguknak ezt a jelszó-sorozatot. A jóizlés tiltja, hogy a ház színe előtt megfejtsem ezt a betürejtvényt; de talán mindenki rájöhet a nyitjára, ha tud németül, de mint jellemző sötét ecsetvonást bele kellett ezt illesztenem a képbe. (Mozgás balfelöl.) Az osztrák hadvezetőség csődjét, t. ház, mindenki belátta; ezért történt meg a változás. Csak épen ők nem látják be s nem is fogják belátni. Hivatkozni fognak a sok szép sikerre, amit főleg az orosz offenzíva előtt elértek. De ebben a sikerben a legkisebb rész az övék. Hős katonáink vitézségén kívül a sikert elsősorban a csapattiszteknek köszönhetjük, azoknak a lelkes, bátor, önfeláldozó zászlósoknak, hadnagyoknak, főhadnagyoknak, századosoknak, akik katonáinkkal együtt szenvedték és szenvedik végig a háború minden nyomorúságát és borzalmait és akikre nézve gyakran nem az ellenség jelentette a nagyobb veszélyt, hanem a sok ellenmondó, lehetetlen parancs. (Mozgás balfelöl,) T. ház! Ha a vezetésben megtörtént is a változás, a rendszer: a hadsereg közösségének rendszere fenmaradt, sőt annyira kiterjeszkedett, annyira magába olvasztotta a magyar népfelkelést és honvédséget, hogy a legsötétebb czentralista sem kívánhat egységesebb osztrák hadsereget a mainál. Ez ellen nemcsak tiltakoznunk kell, hanem ennek megváltoztatását már most, a háború alatt követelnünk kell. (Helyeslés a szélsöbaloldalon.) Nem hiszem, hogy akadjon magyar ember, aki a háborúnak szomorú, fájó és bosszantó tapasztalatai után még a közös hadsereg mai rendszere, mai közössége mellett állást foglalhatna. (Ugy van! Ugy van! a szélsöbaloldalon.) Ezer esztendő óta a magyar nemzet vére nem_ volt ennyire kiszolgáltatva idegen akaratnak. Omlik is rettenetes bőségben. (Mozgás balfelöl.) És a nagy áldozattal szemben, amit a magyar nemzet a Habsburgokért és Ausztriáért hozott s amit térden állva sem tudnának eléggé megköszönni, a nemzet jogos igényeinek kielégítéséről egy szó sem esik. Egyetlen egy olyan intézkedés sem törtónt, mely a nemzet régi és a háború alatt megsokasodott sérelmeit orvosolni akarná; sőt ráadásul védtelenül hagyták határainkat és rázuditották Erdélyre a legnagyobb, legkínosabb, leggyalázatosabb katasztrófát. Ez, t. ház, nincsen így jól! Vórözönünk harmadik esztendejében már nem félénk, gyönge szóval, hanem határozott, erélyes követeléssel lépünk fel. Mindez nem következett volna be, ha van magyar nemzeti hadsereg és van magyar vezetés^. (Ugy van! Ugy van! a szélsöbaloldalon.) Én csodálkozom szövetségeseink eddigi türelmén. Mert a játék nemcsak a mi bőrünkre, hanem az ő bőrükre is megy; és hasztalan győznek ők, ha mi minduntalan elrontjuk a dolgot. (Elénk mozgás jobbfelöl.) T. ház! Van magyar királyi honvédség, van osztrák császári Landvehr; van magyar királyi honvédelmi ministerium, van osztrák Landwekr-Ministerium. Tessék a magyar korona országainak területén kiegészített közös ezredeket a honvédséggel egyesíteni és tessék az