Képviselőházi napló, 1910. XXXI. kötet • 1916. augusztus 9–szeptember 6.
Ülésnapok - 1910-649
649. országos ülés 1916 augusztus 11-én, pénteken. 93 az a maga egészében, ha pedig állandó adóra hivatkozunk, akkor maradjunk meg az állandó adónál. T. ház ! A vagyoni adónál sajátszerű, hogy sem a levonások rendszere, sem az elengedések rendszere, sem a kulcs, nem izgatta a kedélyeket, a bevallási kényszerrel sem foglalkoztak, hanem tisztán az értékmeghatározás kérdése volt, amely roppant izgalmat keltett mindenfelől. Az érték meghatározása kérdésében én abban a véleményben vagyok, hogy tulaj donképen a földbirtokra vonatkozólag sem a forgalmi érték, sem a hozadékérték nem vehető fel kizárólagosan és itt mindenkor a kisbirtok és a kisbirtokhoz közel álló középbirtok szempontjából szólok. Bocsánatot kérek a nagybirtoktól, de annak saját érdekeinek megvédését egészen nyugodtan reábizom, mert tudom, hogy azt egészen jól meg fogja csinálni. Ebből a szempontból, a kisbirtok és a kisbirtokhoz közel álló középbirtok szempontjából, amely a határon van, mindkét érték tisztán és kizárólagos alapul vétele nagyon aggályos, mert, ha a forgalmi értéket veszem alapul, akkor épen a kisbirtok és a kisbirtokhoz közel álló középbirtok szempontjából káros ez, mert a kisebb parczellák magasabb áron kelnek el, tehát ha ezt veszem alapul, sújtom a kisbirtokot és az ahhoz közel álló középbirtokot. Ha pusztán és kizárólag a hozadékot veszem fel, ugyanahhoz az eredményhez jutok, mert az a gazda, aki a maga munkaerejével és a maga családjának munkaerejével dolgozik, természetesen több hozadékot tud kihozni a földből, mint aki személyes munkáját és családja munkáját nem fekteti be, mert a hozadékban tulaj donképen a maga és családja személyes közreműködésének megjutalmazása is benfoglaltatik, ugy hogy bármelyiket veszem alapul, ha tisztán és kizárólag veszem alapul, pontosan épen a kisbirtoknál és a kisbirtokhoz közel álló középbirtoknál látjuk ennek kárát. Hogy ez igy van, erre nézve nemcsak a magam véleményére hivatkozom. Hiszen ezek a kérdések Poroszországban, amikor a vagyoni adó novelláját megcsinálták, roppant hullámokat vetettek fel. Hiszen a porosz adónovella a vagyonadóról, amely 1909-ben végre a közönséges érték szerint való értékelést eltörölte és a hozadékszerinti értékelést hozta be, a porosz kormány ellenzése mellett, a porosz képviselőház egy esetleges többsége által keletkezett. Megjegyzem, hogy e novellát .egyes adóteoretikusok igen nagy mértékben elitélték és a pusztán hozadék alapján való megadóztatásról Bock a Einanzarchiv-ban megjelent értekezésben azt mondja, hogy a hozadék szerint való értékelés a következő következményekkel fog járni: (Halljuk ! Halljuk !) »Die Vergünstigung wird alsó fást ausschliesslieh dem Grossgrundbesitz zugute kommen, denn der Ertragswert des kleinen Besitzes ist ja, worauf der Einanzminister bei den Landtagsverhandlungen stets hingewiesen hat, infolge der intensiven Mitarbeit des Besitzers und seiner Angehörigen notorisch sehr viel höher, als der des grossen Besitzes.« Ott azután ugyanily véleményt mond a novelláról Strutz, az Oberveiwaltungs-Gerichtshof tanácselnöke, aki a novellát szerencsétlen törvénynek mondja. E kérdésben is azon állásponton vagyok, hogy egyáltalán nem szándékozom földbirtokellenes nézeteket hangoztatni. E dolgokat csak azért emelem ki, hogy rámutassak, hogy a hozadék alapján való kiszámítás némely esetben ép oly igazságtalanságokra vezet, mint az átlagos forgalmi érték szerinti számitás. Ugy, hogy oly megnyugtató formulát kell találni, (Halljuk ! Halljuk !) amely megnyugtatást kelt, hogy nem háborús konjunkturális, vagy más konjunkturális árak, hanem a valóságos érték lesz irányadó, amelyet sem személyes viszonyok, sem különleges értékesítési viszonyok nem befolyásolhatnak. A mezőgazdaság azon része pedig, amely nagy nemzetgazdasági szerepet teljesít, mint pl. az erdőbirtok, azt hiszem, a legenrazsirozottabb városi szellem részéről is elismerhetően teljesen különleges elbánást érdemel. Mert az erdőbirtok tartása nagy közérdek, ahol a magános is közérdekből cselekszik, egész gazdálkodási módja a közérdek szempontjából szabályozásnak és ellenőrzésnek van alávetve, meg van kötve. Megkötöttsége és szabályozottsága az egész birtokot tulaj donképen megosztottá teszi: magán- és köztulajdonná. Mert ha én a magam dolgával nem bánhatok ugy, ahogy akarok, akkor már nem teljes tulajdonom, hanem megosztott tulajdon. Ez jogossá teszi, hogy az erdőbirtok teljesen különleges elbírálásban részesittetik és mint város képviselője hangsúlyozom ezt azért, hogy e részben nemcsak a közvetlen érdekeltek óhajakép szerepeljen ez, hanem olyan óhajkép, amely a méltányosságnak és igazságnak megfelel. (ügy van ! a bal- és a szélsőbaloldalon.) A vagyoni adójavaslat e része vetett hullámokat és ezt annak tulajdonítom, hogy e javaslat torzó, mert hiányzanak a rendelkezések, hogy tulaj donképen milyen lesz a becslési eljárás, lesznek-e becslőbizottságok és hogy azok mily irányelvek szerint fognak eljárni az érték meghatározásánál. (Az elnöki széket Simontsits Elemér foglalja el.) Ez a hézag a jogbiztonságban vetett hitet megrendítette. Senki sem tudj a az érdekeltek közül, akármilyen vag5 r on tulajdonosai, hogy milyen elvek szerint fogják megbecsülni. Szerintem igy nem lehet törvényt csinálni. Méltóztassék magában a törvényben világosan az értékmeghatározás és becslési eljárás szabályait megállapítani, a különböző vagyonok kategóriái szerint a becslőbizottságokat összeállítani, lehetőleg az önkormányzati testületek kiküldötteinek bevonásával, hogy mindenki tisztán és világosan láthassa azt, hogy mi vár reá. Mert nem a magas adótól félnek az emberek, hanem a bizonytalan adótól. (Ugy van ! a bal- és a szélsőbaloldalon.) A bizonyosság számukra a legnagyobb érdek. Mindenki tisztában akar lenni a terhével, aszerint igazodik, de a kiszámíthatatlan teljesen homályos
